Az egyik legjelentősebb jezsuita misszionárius volt Xavéri Szent Ferenc

2023. december 3. 09:05 Múlt-kor

A jezsuita missziók egyik központi figurájának tekintett Xavéri Szent Ferenc nagy hatást gyakorolt a távoli tájakra induló szerzetesek következő generációira. Intellektusa és rendkívüli nyelvérzéke segítette a hittérítő munkában, de a tízparancsolat japánra fordításával neki is meggyűlt a baja. A spanyol származású misszionáriusra december 3-i ünnepnapján emlékezünk.

Xavéri Szent Ferenc (Kép forrása: Wikipédia / G. Garitan / CC BY-SA 4.0)

Korábban

Ferenc Loyolai Szent Ignáccal és öt társukkal 1534-ben tett szerzetesi fogadalmat, négy évvel később szentelték pappá. Ők lettek a Jézus Társasága szerzetesrend megalapítói. Ferenc élete a misszionáriusi tevékenységben teljesedett ki, a pápa 1541-ben a Távol-Kelet pápai legátusává nevezte ki.

Ahhoz, hogy a hit az eltérő kultúrákban gyökeret verhessen, fontos volt a misszionárius személye, felkészültsége, kapcsolatteremtő képessége és annak felismerése, hogy a helyi viszonyok bizonyos fokú elfogadása nélkül nem lehet eredményeket elérni. Mindemellett a katekizmus ismeretének a hétköznapi, praktikus tudással kellett kiegészülnie, elengedhetetlen volt a jó toborzási, szervezői és oktatási munka.

Ezek lettek az elemei a jezsuiták térítési módszerének, amelynek kidolgozását az 1580-as években Kínában tevékenykedő Matteo Ricci nevéhez kötik. Ez az alábbi elemekből áll: 1) alkalmazkodás; 2) az európai tudomány közvetítőként való alkalmazása; 3) evangelizáció „fentről lefelé”; 4) a kínai értékek elfogadása. Az úgynevezett Ricci-módszer egy évszázadig meghatározó volt, és a térítői munka alapját jelentette.

Mivel Ferenc legátusi megbízatása a Jóreménység-fokától Kínáig terjedt, megállás nélkül utaznia kellett. 1542 májusában érkezett meg az indiai Goába, ahol a portugál kereskedőkről, tengerészekről és katonákról szerzett rossz tapasztalatok ellensúlyozásaként a keresztény szellemiség és viselkedés megmutatását tűzte ki célul, majd igehirdetésbe kezdett.

Innen a Hindusztáni-félsziget legdélebbi pontjára, a Comorin-fokhoz hajózott, ahol a gyöngyhalászok között három év alatt mintegy húszezer embert keresztelt meg. Katekizmust tanított és a portugál kereskedők ügyeskedéseivel, a muzulmánok rajtaütéseivel szemben is igyekezett segítséget nyújtani számukra.

Xavéri Szent Ferenc megtérít egy pogány királyt (Peter Ykens festménye)

1546-ban a (ma Indonéziához tartozó) Maluku-szigeteken tevékenykedett, ahonnan Japán felé vette az irányt, ide 1549-ben érkezett meg. Küzdött a helyi viszonyokkal, szokásokkal és a nyelv megtanulásával is. A Japánban tapasztalt nehézségek és ellenállás a missziónak ezt a részét már nem tette olyan sikeressé, mint a halászok közötti térítést, ezért Ferenc innen a japán császárhoz utazott.

A látogatás után azonban átlátta, hogy a valódi befolyásos réteget a helyi földbirtokosok alkotják, így őket igyekezett megnyerni. A helyi viszonyokat egyre jobban átlátta, de ezzel együtt is két év alatt „csupán” 1500 embert sikerült megkeresztelnie.

Innen Kínába vezetett az útja, ahol az utazások, betegségek és megpróbáltatások hatására szervezete legyengült, végül 1552-ben elhunyt. Xavéri Szent Ferenc az egyik legjelentősebb jezsuita misszionárius volt, akinek a távoli tájakról hazaküldött levelei nagy hatást váltottak ki, és sokak számára tették vonzóvá a misszionáriusi munkát. A téritő tevékenység nagy hullámai elérték Amerika, Ázsia és Afrika lakosságát is.