Hazugsággal jutott be a színiiskolába Peter Falk

Bár a 19. századi politikus és író Falk Miksával minden kutatás szerint csak névrokonságban áll, a kelet-európai zsidó származású felmenői között azért találunk magyarokat is: anyai nagyapja, Hochhauser Péter Bártfán született 1874-ben, de a színész szülei már New Yorkban látták meg a napvilágot. Peter Falk maga is számontartotta magyar rokonságát, többször is elmondta, hogy nagyszülei révén orosz, lengyel, cseh és magyar felmenőkkel rendelkezik.

Hároméves korában egy súlyos betegség (ideghártya-daganat) következtében el kellett távolítani jobb szemét, helyette egy kivehető üvegszemet kapott. Bár egy szemmel is teljes értékű és kiegyensúlyozott életet élt, a nem mindennapi körülmény olykor egészen komikus helyzeteket is produkált. Egy alkalommal például, még kamaszként egy baseball-mérkőzés során kiállította őt a játékvezető, aminek következtében Falk hirtelen kivette az üvegszemét, és ezzel a megjegyzéssel nyújtotta át a bírónak: „Próbáld ezzel.”

Richard Kiley és Peter Falk a 3. évad 8. epizódjában (Embert barátjáról…, 1974)

Jóllehet üvegszeme a rajongók szemében elmaradhatatlanul hozzátartozott különleges megjelenéséhez, még filmes karrierje során is érte őt emiatt diszkriminatív megnyilvánulás. A legenda szerint például a Columbia Pictures igazgatója egy casting során ezekkel a szavakkal utasította el Falk jelentkezését egy szerepre: „Ennyi pénzért kétszemű színészt is kaphatok!

Gimnáziumi éveiben osztályelső volt, az érettségit követően rövid ideig a New York-i Clintonban lévő Hamilton College-ban tanult politológiát. Ezután megpróbált belépni a fegyveres erőkhöz, mivel a második világháború a végéhez közeledett. Hiányzó szeme miatt azonban elutasították, ezért jelentkezett az Egyesült Államok Kereskedelmi Tengerészetéhez, ahol szakácsként szolgált. Évtizedekkel később itt szerzett élményeiről így nyilatkozott: „Ott nem érdekli őket, hogy vak vagy-e vagy sem. A hajón az egyetlen, akinek látnia kell, az a kapitány. És a Titanic esetében ő sem látott túl jól.”

Önéletrajzában így írt a szakács mesterséget követő időszakról: „Egy év a vízen elég volt nekem, ezért visszatértem a főiskolára. Nem maradtam sokáig. Túlságosan viszketett. Mi legyen a következő lépés? Jelentkeztem Izraelbe, hogy harcoljak az Egyiptom elleni támadáskor. Nem lelkesedtem Izraelért, nem lelkesedtem Egyiptomért – csak több izgalmat akartam… Kijelöltek egy hajót és egy indulási dátumot, de a háborúnak vége volt, mielőtt a hajó elindult volna.”

A háború helyett újra az iskolapad várt rá: visszatért a Hamilton College-ba, majd a Wisconsini Egyetemre járt. Ezt követően átiratkozott a New York-i The New School for Social Researchbe, ahol 1951-ben irodalomból és politikatudományból szerzett alapdiplomát.

A diploma megszerzése után a még mindig önmagát és életcélját kereső Falk Európában utazott, ahol fél éven keresztül egy jugoszláviai vasútnál dolgozott. Majd visszatért New Yorkba, és 1953-ban beiratkozott a Syracuse Egyetemre, ahol egy olyan képzésben vett részt, amely köztisztviselőket képzett a szövetségi kormány számára.

Martin Landau és Falk a Kettős ütés című epizódban (1973)

Ezt követően jelentkezett a CIA-hoz, ahol felvételi kérelmét elutasították, mert még a kereskedelmi tengerészetnél szolgálva belépett a Tengeri Szakácsok Szakszervezetébe, amely lépése a szervezet kommunista irányultsága miatt fekete pontnak számított a CIA szemében. Így nem CIA-ügynök, hanem hivatalnok lett belőle a Connecticut Állami Költségvetési Hivatalnál, Hartfordban. Később Falk a Hartfordban „hatékonysági szakértőként” betöltött munkáját így jellemezte: „Olyannyira hatékonysági szakértő voltam, hogy az első reggel a munkahelyemen nem találtam az épületet, ahol munkára kellett jelentkeznem. Természetesen elkéstem, ami akkoriban mindig így volt, de ironikus módon éppen az a hajlamom, hogy soha nem voltam pontos, indított el hivatásos színészként.”

Mialatt Hartfordban dolgozott, Falk csatlakozott egy közösségi színházi csoporthoz, és beiratkozott egy, a connecticuti Westportban működő színiiskolába, amelyet egy Eva Le Gallienne nevű rendező, író és producer vezetett. Falk később úgy emlékezett vissza, hogy csak „hazugság árán” jutott be az osztályba, mivel a hirdetés csak hivatásos színészeknek szólt. Minden szerdán, amikor az órákat tartották, Hartfordból autózott le Westportba, és természetesen minden esetben jócskán elkésett. 1956 egyik estéjén, amikor végre megérkezett, Le Gallienne ránézett, és megkérdezte: „Fiatalember, miért késik mindig?” Ő ezt válaszolta: „Hartfordból kell leautóznom minden alkalommal”. „Mit csinál Hartfordban? Ott nincs színház. Hogyan él meg a színészetből?” Falk ekkor vallotta be, hogy ő nem hivatásos színész. Későbbi elmondása szerint Le Gallienne szigorúan ránézett, és azt mondta: „Pedig annak kellene lennie.” A tanárnő által mondottak nem múltak el hatás nélkül: visszautazott Hartfordba és Greenwich Village-be költözött, hogy színészi karrierjét folytassa.

Először az off-Broadway-en, de még ugyanebben az évben a Broadway-en is debütált, a hatvanas évek elejétől fogva pedig egyre gyakrabban tűnt fel a filmvásznon is. Karrierje során kétszer jelölték Oscar-díjra, a Golden Globe-díjat egyszer, az Emmy-díjat öt alkalommal nyerte el.

Peter Falk szobra mint Columbo és kutyája a Falk Miksa utca és a Szent István körút sarkán Budapesten (Wikipédia / Vander01 / CC BY-SA 3.0)

A kivételesen termékeny színpadi és filmes karrierjének legismertebb karaktere a magyar nézők számára a kissé lepukkant, látszólag naiv és lassú észjárású, olasz származású Los Angeles-i Columbo felügyelő, aki sohasem hord magával fegyvert és egy öreg Peugeot 403-as kabrióval jár nyomról nyomra. A 69 epizódot megélt sorozatot 1971 és 1978 között vetítették az Egyesült Államokban, Magyarországon pedig 1972-ben volt a bemutatója.

A népszerű színész leghíresebb sorozatszerepén túl olyan egész estés filmekben is játszott, mint például a Meghívás egy gyilkos vacsorára (1976), vagy a Berlin felett az ég (1987), amelyben tulajdonképpen önmagát, egy filmsztárt alakítja.

Peter Falk kétszer nősült, második házassága Shera Danese színésznővel 34 éven keresztül, egészen a színész haláláig harmonikusan és kiegyensúlyozottan működött. Első házassága során feleségével két lányt fogadtak örökbe, akik közül az egyik magánnyomozó lett.

Élete vége felé egészségi állapota jelentősen megromlott: Alzheimer-kórban szenvedett, és végül 2011. június 23-án este, 83 éves korában halt meg Beverly Hills-i otthonában. Lányai azt nyilatkozták ekkor, hogy leginkább bölcsességére és humorára fognak emlékezni. A Westwood Village Memorial Park temetőben temették el a kaliforniai Los Angelesben. Sírfeliratán ez olvasható: „Nem vagyok itt, otthon vagyok Sherával”.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban