A lakosság fele ellenezte a britek pénzét megtizedelő reformot

A D-napi átállás megkönnyítésére gyártott készlet (Wikipedia / Mandtplatt / CC BY-SA 4.0)

A sokkhatásban az is közrejátszott, hogy a szigetországiak korábban jól elboldogultak a 12-es számrendszerrel. A fent nevezett cikk szerzője, Fehér Klára némi iróniával így folytatta írását:

„Mert hát olyan egyszerű volt évszázadokon át az az angol pénzrendszer: egy fontban húsz shilling volt, egy shillingben tizenkét penny, vagyis egy fontban kétszáznegyven penny, és ezenkívül létezett a guinea, ami igazából nem létezett…”

Ember volt a talpán, aki a tízes számrendszer alapján működő kontinentális Európából a Csatornán túlra utazván kiigazodott a szigetország több száz éve használatban lévő, furcsa pénzrendszerén.

A helyzet egy kontinentális honpolgár számára tovább bonyolódott azzal, hogy a guinea-t, amely valaha aranypénz volt, és 1820-tól hivatalosan tényleg nem létezett, a felső tízezer által látogatott intézményekben – így például egy előkelő étteremben, vagy a puccos londoni üzletekben – létező pénzegységként kezelték, és az árakat guinea-ben adták meg.

Egy guinea egyébként 1 fontot és 1 shillinget, ha úgy tetszik 21 shillinget ért. Ezen kívül léteztek olyan pénzérmék, mint a farthing, amelyből 48 ért egy schillinget, és forgalomban volt a fél koronás pénzérme is, amely 1/8 fontot ért.

Ekkora pénzkavalkádban a külföldiek hamar megzavarodtak. A brit politikusok és pénzügyi szakemberek is érzékelték ezt, és megpróbálták az Egyesült Királyság pénzügyi rendszerét megreformálni. A változás természetesen nem csak és kizárólag a turisták miatt indult el.

Az európai integráció az 1960-as években felgyorsult, Nagy-Britannia 1973-tól hivatalosan is az Európai Gazdasági Közösség tagjává vált, amely megkívánta pénzrendszere reformját.

A folyamat már a 19. század közepén megindult: 1853-ban, 1857-ben, és 1918-ban királyi bizottságok vizsgálták a decimális számrendszer bevezethetőségét, ám nem sok sikerrel. Nem csoda, hiszen a 12-es számrendszeren alapuló, különböző pénzügyi struktúrák több mint ezeréves múltra tekintettek vissza az országban.

A tízes számrendszer használata azonban egyre égetőbbé vált, így 1966-ban az Egyesült Királyságban felállították a Decimal Currency Boardot (vagyis a tízes pénzrendszer bizottságát), hogy készítse elő a változásokat.

A szakértők a bevezetés előtt két változaton tanakodtak. A többség a font megtartása mellett azt javasolta, hogy az addigi 20 schilling és 240 pennys felosztás helyett, 1 font 100 pennyt érjen. Ez a módozat a schilling megszűnésével járt.

A másik javaslat szerint, amely egyébként közelebb állt a régi rendszerhez, az alapvető egység a fél font lett volna, amelyet 100 részre akartak osztani. Ebben az esteben megtartották volna a schillinget (fél font 10 schillinget ért volna). Végül a bizottság tagjai az első megoldás mellett döntöttek, mert nem akarták, hogy az alapvető egységként kezelt font értéke megváltozzék, hiszen ez magával hozta volna a fontnak, mint tartalékvalutának a devalválódását.

Az 1971-es esztendő elején, hat héttel az új rendszer bevezetése előtt, amelyet a szigetországiak a decimális rendszer kezdőbetűjéről csak D-napként emlegettek, a brit posta már gőzerővel dolgozott.

A postásoknak nem kevesebb mint 22 millió tájékoztató füzetet kellett kézbesíteniük az országban, amelyekből a brit polgárok tájékozódhattak a tízes számrendszer rejtelmeiről. A nyomdák is megfeszített tempóban dolgoztak, hiszen a bankok részére milliónyi decimális csekket és bankutalványt kellett kinyomtatniuk.

De ez csak a jéghegy csúcsa volt: Nagy-Britanniában az irodai gépek millióit is le kellett cserélni, csakúgy mint a számológépeket és a műszaki üzemek számos berendezését. De az új érmék miatt át kellett alakítani a cigaretta- és csokoládéautomatákat is, amelyből Angliában több mint egymillió darab volt forgalomban, nem is beszélve a pénztárgépekről és az utcai telefonokról. Az új pénzrendszer bevezetésének költségét a szakértők akkori értéken számolva 180 millió fontra becsülték.

Az átállás során egy ideig mindkét fajta váltópénz érvényben volt – s ez nagy zűrzavart okozott. Az üzletek ugyanis még másfél évig a 12-es számrendszer szerint is dolgozhattak. Az új pénzrendszert Nagy-Britannián kívül az Ír Köztársaságban is bevezették. A britek nem támogatták a változtatást, a korabeli közvéleménykutatások szerint a lakosság fele ellenezte az átállást.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban