John Lennonban látta legnagyobb ellenfelét a bukástól rettegő Nixon elnök

2022. november 30. 16:26 Múlt-kor

A vietnámi háború visszavonhatatlanul ott hagyta a nyomát az Egyesült Államokon. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján ez volt a közbeszédet uraló téma, és mindenki igyekezett véleményt formálni róla. Manapság inkább úgy tűnik, hogy a háborúellenes megnyilvánulásoknak maradt nagyobb kulturális lenyomata, hiszen világszerte ismertté váltak azok a zenei, filmes és egyéb művek, amelyekkel az alkotóik tiltakozásukat akarták kifejezni. Ám a kortársak számára korántsem volt egyértelmű, hogy ez a történet így zárul le. Két ikonikus figura határozta meg ezeket az éveket, Richard Nixon, az elnökké emelkedő politikus, és John Lennon, az önállóan is világsztárrá váló zenész.

Korábban

A háború szele

1964. augusztus 7-én a Tonkin-öbölben észak-vietnámi hajók támadást intéztek az Egyesült Államok rombolói ellen. Ezt követően Lyndon B. Johnson elnök úgy döntött, hogy kiterjeszti az addig korlátozott amerikai beavatkozást Vietnámban. Bizonyos értelemben ezzel az aktussal kezdődött a nagyarányú amerikai részvétel a délkelet-ázsiai háborúban.

A konfliktus azonban nem várt nehézségeket támasztott, és az amerikai áldozatok növekvő száma számtalan tiltakozást váltott ki. Ezek, valamint a csökkenő népszerűség hatására Johnson nem fogadta el a soron következő elnöki jelölést a pártjától, 1969-ben így a választásokon győztes republikánus Richard Nixon léphetett hivatalba.

Nixon tapasztalt politikusnak számított, egyszer már indult az elnöki székért, akkor alig maradt el Kennedyvel szemben. Az új elnök meghirdette a vietnámizációt, azaz a háború terheinek fokozatos áthelyezését a dél-vietnámiakra. Mindez azonban nem ment egyik napról a másikra, és a háborúellenes tüntetések folytatódtak.

John Lennon ezekben az években már világhírű zenésznek számított a Beatles-szel elért sikereinek köszönhetően. A zenekar azonban a hatvanas évek legvégén már válságban volt, és az 1970-es hivatalos feloszlása tulajdonképpen már csak formálissá tette azt, hogy a tagok nem kívántak már együtt dolgozni egymással.

John Lennon és Yoko Ono nászútjuk keretében szokatlan sajtótájékoztatót tartanak az amszterdami Hilton szálló elnöki lakosztályán, 1969. március 25.

Lennon életében a különc japán művész, Yoko Ono érkezése számos változást hozott, többek közt a válás és egyesek szerint a zenekar felbomlása is az ő számlájára írható, ám az kétségtelen tény, hogy a zenész figyelmét ő fordította a háborúellenes megmozdulások felé.

Lennon első önálló kislemezén jelent meg a Give Peace a Chance című szám, amely villámsebesen vált ismertté, olyannyira, hogy 1969. október 15-én több százezren énekelték Washington D.C.-ben egy háborúellenes tüntetésen.

Ezt a dalt egyébként Lennon az amszterdami Bed-in akciójuk alkalmával írta, amikor a nászutukat úgy töltötték el, hogy felhívták a hotelszobájukba a sajtót, és a nagyszámban megjelent újságírók előtt a békéről beszéltek. Mindez azonban nem kerülte el a politika figyelmét, és hamarosan egy sajátos küzdelem bontakozott ki az elnöki adminisztráció és a zenész között.

következő oldal 1 / 5