A diktátor parancsára, kegyetlen módon zajlott a petrezselyem-mészárlás

Rafael Trujillo dominikai diktátort végül 1961-ben érte el a végzete. A képen autója a merénylet után.

Hispaniola szigetén ma két ország, Haiti és a Dominikai Köztársaság osztozkodik. A spanyolok megjelenésekor a sziget lakói a tainó indiánok voltak, akik szigetüket Haiti néven emlegették, Hispaniolának (Spanyol-sziget) Kolumbusz Kristóf nevezte el 1492-ben.

Az őslakos indiánok kipusztulása után a sziget etnikai összetétele teljesen megváltozott. Míg Haiti mai lakossága szinte teljes egészében (kb. 95%-ban) afrikai rabszolgák leszármazottaiból tevődik össze, addig nyugati szomszédja 73%-ban mulatt, 16%-ban fehér és 10%-ban fekete lakosokból áll. Haitin a francia és a haiti kreol, Dominikában a spanyol a hivatalos nyelv.

Trujillo tábornok, a Dominikai Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnoka, a Norfolk amerikai romboló látogatásán

Rafael Trujillo dominikai diktátor (1930-tól 1961-es meggyilkolásáig Dominika vezetője) a haitiakat genetikailag és kulturálisan alacsonyabb rendű népnek tekintette, és az elmaradottabb Haiti felől érkező migrációban a dominikai nemzet társadalmi és gazdasági fejlődésének gátló tényezőjét látta.
1937. október 2-án Trujillo egy nyilvánosan elmondott beszédben tette egyértelművé, hogy milyen szándékai vannak a határ mentén élő haiti közösséggel:

„Hónapokon keresztül utaztam és bejártam a határt. Láttam mindent és tájékozódtam a lakosság szükségleteiről. A dominikaiaknak, akik panaszkodtak a közöttük élő haitiak fosztogatásaira, a szarvasmarha-, élelmiszer-, gyümölcs- stb. lopásokra, és akiket így akadályoztak abban, hogy békében élvezhessék munkájuk terméseit, azt válaszoltam: »Majd én megoldom«. Már meg is kezdtük a helyzet orvoslását: háromszáz haiti halott van most Bánicán. Az orvoslás folytatódni fog.”

Trujillo ezt követően utasította a hadsereget, hogy gyilkolja le a Dominikai Köztársaság északnyugati határvidékén és a szomszédos Cibao régió területén élő összes haiti lakost. Október 2. és október 8. között több száz dominikai katona özönlött a térségbe, hogy kíméletlenül teljesítse diktátora parancsát.
A fegyveres erők tagjai puskákkal, macsétákkal, ásókkal, késekkel és szuronyokkal gyilkoltak le minden szembejövő haitit. A jelentések szerint a borzalmas kivégzések során nem kímélték a gyerekeket sem, legyilkolt tetemeiket anyjuk holttestére dobálták.

Trujillo elnök asztalánál.

A Haitibe sikeresen átmenekülő túlélők később azt mesélték, hogy családtagjaikat macsétákkal vagdalták és fojtogatták, a gyerekeket pedig sziklákhoz és fatörzsekhez dobálták. Lauren Derby amerikai történész saját kutatásaira támaszkodva azt állítja, hogy a meggyilkoltak többsége a Dominikai Köztársaságban született, de a határvidéken élő haiti közösségekhez tartozott.

A vérengzések kirobbanásakor a haiti–dominikai kapcsolatok közel sem voltak kiegyensúlyozottak, mind határkérdésekben, mind a sziget erőforrásaiért folytatott versengésben konfliktusos volt a két ország viszonya. Az 1910–1930-as évek között a borzasztó gazdasági helyzetben lévő Haitiből a jobb lehetőségek miatt tömegek vándoroltak a szomszédos országokba, elsősorban a Dominikai Köztársaságba és Kubába. Bár a Dominikai Köztársaságba irányuló migráció pontos száma nem ismert, a legtöbb szakértő 200.000 főre becsüli számukat. A haitiak Dominikai Köztársaságba történő nagymértékű beáramlása tovább rontotta a két nemzet eddig sem túl rózsás kapcsolatát.

Stenio Vincent, Haiti elnöke kezdetben megtiltotta, hogy a mészárlás ténye nyilvánosságot kapjon hazájában, és október 15-én igencsak furcsa nyilatkozatot adott ki: „Kijelentjük, hogy a Haiti és a Dominikai Köztársaság közötti jó kapcsolatok nem szenvedtek kárt”. Az elnök kijelentése mögött önző és pragmatikus szándék állt: mivel a haiti kormányzat a háttérben szoros gazdasági kapcsolatban állt a Trujillo-kormánnyal (pénzügyi támogatást kapott tőle), Vincent nem mert igazságot követelni a genocídiumért. Szándékos hallgatása tiltakozásokat váltott ki a fővárosban, Port au Prince-ben, végül egy sikertelen puccskísérlet után kényszerült arra, hogy nemzetközi vizsgálatot követeljen. Mivel Trujillo nem volt hajlandó alávetni magát a vizsgálatnak, helyette kártérítést ajánlott fel Haitinek.

A diktátor 1922-ben

Végül az Egyesült Államok és Franklin D. Roosevelt elnök közbenjárására Sténio Vincent haiti elnök 750.000 dolláros jóvátételt kért, amelyből a dominikai kormány 525.000 dollárt, azaz áldozatonként mintegy 30 dollárt fizetett ki. A haiti bürokráciába mélyen beágyazott korrupció miatt azonban a túlélők átlagosan csak 2 centet kaptak fejenként. Az 1938. január 31-én Washingtonban aláírt megállapodásban a dominikai kormány a mészárlást a „nemkívánatos” haitiak illegális bevándorlására adott válaszként védte, és „semmilyen felelősséget” nem vállalt a gyilkosságokért, Trujillo pedig kijelentette, hogy a megállapodás új törvényeket hozott, amelyek tiltják a Haiti és a Dominikai Köztársaság közötti migrációt. Trujillo rezsimje ezáltal a nemzetközi vizsgálat pillanatát használta fel arra, hogy legitimálja a Haiti-ellenes politikáját.

A mészárlás elnevezése megegyezik a sibbolet (kalász) szó bibliai történetével. Eszerint a gileádi Jefte katonái e szó kimondatásával ismerték fel az ellenséges efraimitákat, akik a Jordán gázlóin át próbáltak menekülni előlük, ők ugyanis a szót szibbolet formán ejtették. Ezt a módszert követték Trujillo katonái is annak megállapítására, hogy a határon élők őshonos afro-dominikaiak vagy bevándorló afro-haitiak voltak-e, vagy sem.

A dominikai katonák egy petrezselyemzöldet tartottak áldozatuk elé, és kényszerítették őt, hogy kimondja a nevét. Az, hogy az illető hogyan ejtette ki a petrezselymet jelentő spanyol szót (perejil), meghatározta a sorsát is. A francia és a haiti kreol nyelvben ugyanis teljesen máshogyan ejtik az „r” és „j” betűket, mint a spanyolban. Ha tehát a petrezselyem szót spanyolul tudták kiejteni, a katonák dominikaiaknak tekintették és életben hagyták őket, de ha franciául vagy kreolul, akkor haitiaknak és kivégezték őket.

Trujillo diktatúrájában, amelyet az egyik legvéresebbnek tartanak a 20. század diktatúrái közül, a nemzet homogenizálása céljából véghezvitt népirtások során mintegy 50.000 embert gyilkoltak meg. A véreskezű diktátort végül 1961. május 30-án gyilkolták meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején