Osztrák kutatók megtalálhatták a willendorfi Vénusz származási helyét

2022. március 2. 12:50 MTI

Olaszországból származhat, vagy legalábbis ottani kőzetből készülhetett és talán a Kárpát-medencén keresztül került az ausztriai Wachau vidékére a willendorfi Vénusz, egy 11,1 centiméteres, női alakot formázó szobrocska, a prehisztorikus művészet egyik ikonja – állítják osztrák kutatók, akik minden korábbinál szélesebb körű összehasonlító vizsgálatokat végeztek a termékenységszimbólumnak és talizmánnak vélt egyedülálló figura anyagával.

Ala látképe (forrás:wikipédia/Pecca/CC BY-SA 3.0))

Korábban

A vörösre festett figurát, amelyre Szombathy József régész bukkant 1908-ban az alsó-ausztriai Willendorf in der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen, egy porózus mészkőféléből, oolitból, más néven ikrakőből faragták, amely egyáltalán nem jellemző a lelőhely környékére. A kőzet fellelési helyét eddig leginkább Csehországban, Brno közelében sejtették.

A Bécsi Egyetem kutatói azonban Gerhard Weber vezetésével nagyfelbontású mikro-CT-vel világították át a szobrocskát, és megállapították, hogy annak belseje nagyon egyenlőtlen. A ritka kőzet pontos változatának megállapítása segített megfejteni a figura eredetének rejtélyét.

Egy szerencsés véletlen folytán már a kezdet kezdetén sikerült kizárni, hogy a willendorfi Vénusz a Bécsi-medencében lévő oolitlelőhelyek valamelyikéről származna: anyagában találtak egy jura kori, vagyis legalább 145 millió éves kagylóhéjdarabot, míg a Bécs környékén található ikrakőlelőhelyek legfeljebb 32 millió évesek. A Bécsi Természettudomány Múzeum geológusai végül 1800 kilométeres körzetben 33 kőfejtőből szereztek be oolitmintát, Franciaországtól Ukrajnáig, Észak-Németországtól Szicíliáig.

Az összehasonlító vizsgálatokból kiderült, hogy a willendorfi Vénusz anyaga „még csak megközelítőleg sem” volt ugyanolyan, mint bármelyik ikrakő, amely 200 kilométeres körben található, így kizárták, hogy a figura a mai Ausztria vagy Csehország területéről származna, ahol eddig feltételezték az eredetét. Geoarcheológusok 2008-ban, a lelet megtalálása után 100 évvel publikáltak egy tanulmányt, amely mikroszkóppal végzett vizsgálatok eredményeként a Willendorftól 138 kilométerre lévő, Brno melletti Stránská Skála-dombon vélte megtalálni a szobor alapanyagát képező kőzetet.

A willendorfi Vénusz (fotó: wikipédia/MatthiasKabel/CC BY 2.5)

A Bécsi Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint azonban a prehisztorikus idol, egy maga nemében egyedülálló műalkotás anyaga „határozottan nem” onnan származik, hanem „a bizonyossággal határos valószínűséggel” Észak-Olaszországból, a Garda-tó közelében található Ala településről. A szobrocska anyaga és az Alában található kőzet között „statisztikailag” nem mutatható ki különbség – írták a Scientific Reportsban hétfőn megjelent tanulmányukban.

Eszerint a gyűjtögető-vadászó életet élő kőkorszaki emberek hosszú, több száz kilométeres utat tettek meg a termékenységidollal – vagy legalábbis a kőzettel, amelyből készült – az Alpoktól délre fekvő térségből az Alpoktól északra fekvő Duna-vidékre. A kutatók szerint ez a vándorlás hosszú évekig, sőt nemzedékeken át tarthatott.

„Az akkori emberek vadászok és gyűjtögetők voltak, akik a mindenkori klímától és a zsákmányállathelyzettől függően vándoroltak egyik helyről a másikra, lehetőleg a folyók mentén” – mondta el az APA osztrák hírügynökségnek Gerhard Weber.

A kutató szerint a willendorfi Vénusz feltehetőleg az Alpok megkerülésével, a Kárpát-medencén keresztül jutott el az alsó-ausztriai Wachauba, ahol 30 ezer éve a földbe került, de az sem kizárt, hogy az Alpokon keresztül, az Etsch, az Inn és a Duna folyása mentén. Ez esetben a megtett út ugyan több mint 730 kilométer lenne, de legalább a tengerszint feletti 1000 méteres magasság alatt maradna.

Ha az idol mégsem Olaszországból származna, akkor a legvalószínűbb alternatíva a Donyec-folyó partján fekvő kelet-ukrajnai Izjum lenne. A Harkivhoz közelében fekvő város azonban légvonalban 1600 kilométerre van Willendorftól, és az ottani ikrakő sem illik össze annyira a Vénuszéval, mint az olaszországi oolit.