Az etiópok oszlatták el az olaszok gyarmatbirodalomról szőtt álmait
2022. március 1. 21:10 Múlt-kor
„Az aduai vereség, amelyben az olaszok legalább 7000 embert és 72 ágyút vesztettek el a félvad és tökéletlen fegyverekkel rendelkező abesszíniaiak ellen, lázas izgatottságba hozta az olasz népet. Népgyűlések és tüntetések voltak az ország minden nagyobb városában, a parlament forrongott, s a király kénytelen volt régi hű tanácsosát, Crispit elbocsátani a miniszterelnökségből.” A Vasárnapi Újság 1896-ban így festette le az azon év március 1-jén lezajlott aduai csata után az Olasz Királyságban kialakuló politikai káoszt és általános felháborodást. II. Menelik etióp császár „félvad és tökéletlen” hadereje ugyanis súlyos vereséget mért a modern fegyverekkel operáló olasz haderőre, és ezzel Afrikában egyedülálló módon megőrizte országa szuverenitását a gyarmatosítókkal szemben.
II. Menelik és hadserege megoldhatatlan feladat elé állította az olaszokat
Korábban
Bár az olaszok átverték, az etióp uralkodó nem hagyta magát
1870 őszén Róma elfoglalásával lezárult a Risorgimento korszaka, létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új állam helyet követelt magának a nap alatt, és az európai nagyhatalmak példáját követve bekapcsolódott az Európán kívüli világ felosztásába, megkezdvén saját gyarmatbirodalma kialakítását.
Az olaszok Kelet-Afrikában értek el sikereket, ahol a mai Eritrea területén, a Vörös-tenger partján fekvő Massawa várost sikerült az uralmuk alá vonniuk. A Vörös-tenger partvidékén intenzív kereskedelmet folytató olaszok a települést hídfőállásként használva próbáltak minél nagyobb területeket kihasítani maguknak Eritreában és Abesszíniában, ami végül fegyveres összeütközéshez vezetett az Etióp Császársággal.
Az etióp haderő már 1887-ben kimutatta foga fehérjét, és Dogali mellett megsemmisített egy több száz fős olasz katonai egységet, jelezve a modern fegyverekkel felszerelt olasz hadvezetésnek, hogy számolni kell elszántságukkal a csatamezőn.
A dogali kudarc után az olaszok taktikát váltottak, és IV. Johannész etióp császár és Menelik, Soa uralkodója között lévő ellentéteket kihasználva, közvetett úton próbálták destabilizálni a térséget. Róma Meneliket támogatta, akinek 1889-re sikerült megszereznie az uralmat egész Etiópia felett.
Az olasz segítség, amelynek keretében Menelik modern fegyvereket is kapott, természetesen nem felebaráti szeretetből fakadt. Az ötezer Remington puskáért és a császári trónért cserébe Menelik az 1889-ben kötött wuchaléi szerződésben elismerte az olaszok addigi hódításait a térségben.
A dokumentumban azonban Róma egy elképesztően pimasz trükkel elérte, hogy II. Menelik csak Olaszországon keresztül tárgyalhasson egy harmadik hatalommal.
A fenti passzust a szerződés amhara nyelvű változatában csak lehetőségként, míg az olasz változatban kötelező érvényű kitételként fogalmazták meg, amellyel Etiópiát papíron protektorátussá süllyesztették. Menelik természetesen tiltakozott a botrányos és jogilag vitatható eljárás ellen, de az olaszok nem hallgatták meg a panaszait.
Az etióp uralkodó azonban nem esett kétségbe, hanem támogatók után nézett, és amikor Szudánban kirobbant az egyiptomi–brit uralom ellen indított szent háború, a Mahdi-felkelésben a briteket támogatva fegyveres egységekkel segítette a lázadók leverését.
A hála nem maradt el, Menelik ismét egy nagy adag modern fegyverrel gazdagodott. Végül 1893-ban felmondta a wuchaléi szerződést, a háború pedig elkerülhetetlenné vált. 1894 decemberében az olasz csapatok átlépték az olasz–etióp határnak kijelölt Mareb folyót, és benyomultak Etiópia Tigré nevű tartományába.
Az első olasz–etióp háború hivatalosan 1895-ben kezdődött. Az olaszok diplomáciai téren sikertelenek maradtak, nem sikerült ugyanis Menelik ellen fordítani a helyi hadurakat, sőt, a konfliktusban a császár korábbi segítségnyújtását figyelembe véve, a britek és a franciák is semlegesek maradtak.
Ráadásul az etióp seregek az 1890-es évek közepére jelentős mennyiségű modern fegyverrel rendelkeztek, így egy viszonylag ütőképes haderővel tudták felvenni a küzdelmet az olaszok ellen.
1895 ősszén Amba Alaginál az etióp seregek győzelmet arattak, majd Mekele erődjét is elfoglalták. Az olaszok a két kudarc után a fél haderejüket (mintegy 18 ezer főt) összevonták és a Tigré tartományban található Aduánál próbálták megsemmisíteni a Menelik vezette etióp sereget.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
