Kamerun dzsungeléből a csillagok közé: Ham, az első űrcsimpánz

Ham sikeresen tért vissza a Földre

Miután 1957. október 4-én a Szovjetunió földkörüli pályára állította a világ első műholdját, a Szputnyik–1-et, az Egyesült Államok vezetői közül többen kétségbeesetten kaptak a fejükhöz.

A kommunista kihívásra válaszolni kellett. A rákövetkező évben Washington létrehozta a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalt, közkeletű nevén a NASA-t, hogy az országban párhuzamosan zajló űrfejlesztéseket egy központi helyre koncentrálja, és minél előbb versenybe szállhassanak a Szovjetunióval.

Az egyre fokozódó űrversenyre mindkét fél komoly energiákat fektetett, és miután megugrották a műholdas lépcsőt, mind Moszkvában, mind Washingtonban arról kezdtek tanakodni, hogyan lehetne embert juttatni a világűrbe. A folyamat első fázisában információt kellett szerezni arról, miként hat az űrutazás az élő szervezetre. Nyilvánvaló volt, hogy az kísérleti alanyok az állatok lesznek.

Az űrverseny ezen szakaszát is a Szovjetunió nyerte: 1957. november 3-án a Szputnyik–2 fedélzetén egy Lajka nevű kutya kijutott a világűrbe. A szovjetek azt szerették volna megtudni, hogy egy emlősállat szervezete miként reagál a fellövésre.

Sokáig nem vizsgálhatták az ebet, mert Lajka űrkapszulája annyira felmelegedett, hogy a derék négylábú néhány órával a fellövés után elpusztult. A Szputnyik–3 és 4 „asztronautái” egerek és patkányok voltak, a Szputnyik–5 fedélzetén 1960 augusztusában pedig egy egész állatkert, két kutya, negyven egér, két patkány, rovarok és számos növény (búza, kukorica) foglalt helyet. Az utóbbi utasai már épségben visszatértek a Földre.

Lajka kutya, az első földi élőlény, amely Föld körüli pályára állt

Eközben az Egyesült Államokban is lázasan folytak a kísérletek. A nyugati oldalon azonban nem kutyákat, hanem majmokat „foglalkoztattak”. Az 1949-ben induló kísérletek sorra kudarcot vallottak, az első öt majom nem élte túl a fellövéseket.

Albert VI-nak már nagyobb szerencséje volt, ő 70 kilométer magasra jutott, de a landolás után nem sokkal ő is kimúlt. 1959 májusában azonban az amerikaiak is áttörést értek el, egy Able és Baker nevezetű majompárossal, akiket 96 kilométer magasra repített a Jupiter AM–18-as rakéta. Sikeresen tértek vissza a Földre, ráadásul Baker, a mókusmajom igazi matuzsálemként, 27 éves korában hunyt el.

1961-ben aztán az Egyesült Államok „magasabb fokozatra váltott”: egy főemlőst, méghozzá egy csimpánzt küldött az űrbe. Ham 1957 táján született Kamerunban, a vadonból fogták be, és hat egyed közül választották ki, ugyanis ő viselte a legnyugodtabban a kihívásokat.

A több hónapos űrhajós kiképzés nem volt egy leányálom. A csimpánzokat lekötötték és órák hosszat kellett ülniük, majd lökhajtásos repülőgépekre is felkerültek, ahol a dugóhúzón kívül még számtalan légi mutatványt kellett elviselniük.

A fizikai megmérettetés után jött a szellemi is, amelyben Ham remekül teljesített. Az ülésébe beszíjazott csimpánznak az előtte lévő műszerfalra szerelt, különböző színű jelzőlámpák felvillanása esetén különféle karokat kellett megrántania.

Ha a feladatot sikerrel oldotta meg, akkor finomsággal kedveskedtek neki, ha nem, akkor enyhe áramütéssel figyelmeztették az állatot a hibájára. Ezt a logikai játékot a fellövést követően is „eljátszották” Hammel, a tudósok ugyanis képet akartak kapni arról, hogy mennyire terheli meg a szellemi teljesítőképességet a felszállás folytán növekedő nehézségi gyorsulás, vagy éppen a súlytalanság állapota. Ham egyébként a küldetés közben is remekül teljesített.

Űrrepülésre készen

A fellövésre 1961. január 31-én került sor. A hároméves Ham egy speciális konténerbe került, majd egy Atlas hordozórakéta segítségével fellőtték az űrbe. A fellövésnél azonban nem zajlott zökkenőmentesen, a felszállás során bekapcsolt az egyik mentőrakéta, ezért az egész űrkabin a tervezettnél magasabbra szállt. A pályaeltérésnek az lett a vége, hogy a visszatérésnél a csimpánzra extrém, magasabb mint 14 G-s terhelés nehezedett.

A 16 perc 39 másodperc hosszú utazás alatt Ham 6 percet töltött a súlytalanság állapotában. A rövid űrugrás végül az óceánban ért véget. A záró szakasz majdnem tragédiával végződött, egy szelep meghibásodása miatt ugyanis befolyt a kabinba a tengervíz, és már félig ellepte a fülkét, mire a mentőegységek rátaláltak. Szerencsére Ham megmenekült a fulladástól és egy kisebb orrsérüléssel megúszta a kalandot.

A hős csimpánz útja értékes információkkal szolgált a NASA mérnökeinek és tudósainak, és nagyban hozzájárult az első amerikai űrhajós, Alan Shepard 1961. május 5-én végrehajtott sikeres űrugrásához. Ham bekerült a Nemzetközi Űrhírességek Csarnokába, küldetése után nyugdíjazták. 1963-tól 1980-ig a washingtoni, majd 1980-tól 1983-ban bekövetkezett haláláig egy észak-karolinai állatkert lakója volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2010

• Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
• Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
• Interjú Oborni Terézzel
• Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
• Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
• A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
• Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
• Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
• Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett