Egy megátalkodott bűnöző hozta létre a világ első igazi nyomozóhatóságát

Zabolátlan ifjú, tolvaj és katona

A sikeres pékcsaládba 1775. július 24-én született Vidocq szabályszegő hajlama már korán megmutatkozott. Első áldozatai éppen szülei voltak: legalább két alkalommal emelt el pénzt a családi vállalkozás kasszájából, illetve egyszer a családi ezüstöket is pénzzé tette. 14 éves korára már ismert bűnözőnek számított az észak-franciaországi Arras városában, és éjszakába nyúló borgőzös mulatozásai és szexuális kalandjai is legendák tárgyává váltak.

Életvitele folytán az ifjút megkedvelte a helyi katonai helyőrség állománya, akik megtanították vívni, illetve megízleltették vele a katonaéletet. Miután néhány hónapot egy vándorcirkusz társulatánál töltött, 1791. március 10-én a nem egészen 16 éves Vidocq hivatalosan is felcsapott katonának az ekkor már a forradalom háborúit vívó ország seregébe.

Az ifjú ígéretes tehetségnek bizonyult, és 1792 folyamán mind a valmyi, mind a jemappes-i csatában kitüntette magát Európa nagy monarchiáival szemben, amelyek seregei XVI. Lajos király uralmát kívánták visszaállítani a kontinens akkor legnagyobb erőt képviselő országában.

1793-ra azonban még a forradalmi hadsereg is megelégelte Vidocq rendszeres dezertálásait, illetve azt is, hogy – a biztos győzelem tudatában – állandóan párbajra hívta ki az őt megsértőket. A 19 éves ifjút kicsapták, és visszaköltözött Arras-ba, ahol egy boltot vezetett. Itt viszonyt folytatott egy Anne Marie Louise Chevalier nevű lánnyal, akit – miután az azt hazudta neki, hogy gyermeket vár – feleségül is vett.

A „terhesség” idővel nyilvánvalóan valótlannak bizonyult, és időközben a boldogtalan házasságot az asszony hűtlensége is tovább rontotta, így Vidocq felszedte sátorfáját, és ismét katonának állt. Itt ismét nem töltött sok időt, és hamar továbbállt az ekkor még Habsburg uralom alatt álló Brüsszelbe, amely ekkoriban népszerű búvóhelye volt a francia bűnözőknek. Miután azonban dezertőrként nem rendelkezett semmiféle érvényes személyazonosító dokumentumokkal, egy rendőri igazoltatás után innen is távozni kényszerült.

Az újra francia földön járó Vidocq csatlakozott a „guruló hadsereghez” (Armée roulante), amely egy nem túl hasznos irreguláris elemként követte ugyan a harcoló egységeket, de a csatatereket gondosan elkerülte, helyette portyázással töltve az időt. Vidocq a körükben huszárkapitánnyá léptette elő magát, és e minőségében kis híján feleségül is vett egy gazdag özvegyet, azonban végül bevallotta neki szemfényvesztését. Ezután elhagyta a portyázó sereget, és az özvegy által neki ajándékozott nagyobb összeggel 1795 márciusában Párizsba ment.

1. Zabolátlan ifjú, tolvaj és katona
2. Letartóztatások és szökések
3. Pálfordulás és új szakma
4. A rendőrség élcsapata
5. A politika változó szelei
6. Saját vállalkozások – váltakozó sikerrel
7. A hírhedt nyomozó öröksége

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait