Balesete után az újságok már halottnak nyilvánították, végül a családi átok vitte sírba Hemingwayt
2021. július 2. 16:15 Múlt-kor
60 éve, 1961. július 2-án önkezűleg vetett véget életének Ernest Hemingway, kalandor, életművész, a halál többszörös legyőzője, de mindenekelőtt író. Életútja számtalan érdekes történetet tartogat, az I. világháborúban a Vöröskereszt mentősofőrje volt, a II. világháborúban náci tengeralattjárókat derített fel halászhajójával, emellett vadászott Afrikában, bikaviadalokra járt Pamplonában, négyszer nősült és sokat írt. Méghozzá jól, 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amelyet elsősorban Az öreg halász és a tenger című kisregényével érdemelt ki.
Korábban
A kalandoroké a világ
Egy természetjárás iránt rajongó orvos édesapa és egy művészetekre fogékony – zenei ambíciókat tápláló – édesanya gyermekeként született 1899. július 21-én az Egyesült Államok egyik eldugott szegletében, az Illinois államban található Oak Park településen. A vadon hívószava már fiatalon életre keltette Hemingway fantáziáját, a szomszédos Michigan erdőit családjával előszeretettel látogatták, édesapja negyedik születésnapja alkalmából egy egész napos horgászkirándulással kápráztatta el fiát.
Szorgalmas és eminens diák volt, noha édesanyja vágyát – hogy zenész legyen – nem teljesíthette: csellón tanult, de hamar kiderült, hogy ilyen irányú tehetsége nincsen. Ezzel szemben az írással már kamaszként „eljegyezte” magát, lázadó korszakát az egyetem helyett a Kansas Cityben megjelenő Star című lapnál riporterként töltötte. Ugyan a helyesírás nem bizonyult erősségének, a vidéki fiú naivitását elvesztve nagyon sokat tanult az életről, a bűnözésről és legfőképpen a történetmesélésről. Itt sajátította el a rövid, mégis kifejező tőmondatokból álló írástechnikáját.
Kansas Cityben egy barátjával együtt elhatározta, hogy mindenképpen hozzá akar járulni nemzetének I. világháborús erőfeszítéseihez, de gyenge szeme miatt nem lehetett katona. Végül a Vöröskereszt mentősofőrjeként kapott feladatot, ám nem elégedett meg a háború távoli szemlélésével, mindenképpen a fronton akart szolgálni (az osztrák-magyar-olasz fronton erre lehetőséget is kapott). Piavénál megsebesült, a milánói kórházban lábadozva szeretett bele egy ápolónőbe. Ebből a reménytelen vonzalomból és háborús élményeiből született 1929-es Búcsú a fegyverektől című regénye.
Amerikába visszatérve – édesanyja szavaival – „vándorcigány” életet élt, ezért is szorgalmazta, hogy vegye el a jómódú Hadley Richardsont. A szerelmesek összeházasodtak, és együtt költöztek Párizsba, ahol Hemingway a Toronto Star című lap tudósítójaként vállalt munkát. Az itt élő amerikai írók, köztük F. Scott Fitzgerald és Ezra Pound biztatták írásra; első szépirodalmi művei is Párizsban jelentek meg.
Első sikerét az 1926-os Fiesta című regényével aratta, amelyben a háború utáni „elveszett nemzedék” tagjairól írt. Ezt a generációt saját köreikben úgy jellemezték, mint akiket a dícsőség ösvényén vezettek halálba, de nem a nemes hazafiság, hanem nagyhatalmi érdekek manipulálták őket. Az élmény arra ösztökélte a fiatalokat, hogy az idősebbekben és az ideológiákban nem szabad megbízni, csak a személyes élmények valódisága lehet kapaszkodó az élet útvesztőiben.
Hemingway síelt, horgászott, vadászott, Afrikát egyfajta második otthonának tekintette. Annyira tehetséges puskás volt, hogy egy helyi felügyelő egyszer egy vadászati egység vezetésével is megbízta. Bikaviadalokat is előszeretettel látogatott, a pamplonai eseményt lényegében ő virágoztatta fel, és ihletésére vált népszerű turisztikai látványossággá. Értelmezésében a bikaviadal egy három felvonásos dráma: a matadorok belépése, majd a bikák elszabadulása, végül a halál. Kedvteléseivel kapcsolatban kritikusai gyakran megjegyezték, hogy nem adta meg az élővilágnak járó kellő tiszteletet.
Egy, a természetre kevésbé, társaira annál veszélyesebb hobbija volt a bokszolás. Férfiúi hiúságát legyezgette, hogy a sportágban rendkívül tehetségesnek bizonyult, saját otthonában is berendezett egy bokszringet, ahol vendégeivel „ütögethetett”. Fennmaradt róla egy anekdota, miszerint egy alkalommal a Bahama-szigetekhez tartozó Biminin egy horgászversenyt nyert, de a felbőszült helyieknek felajánlotta, hogy hárman kiállhatnak ellene bokszolni, és amennyiben veszít, visszaadja a jutalmat. A jelentkezők kudarcot vallottak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
hadtörténet
- Első világháborús karabélyok kerültek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba
- Lengyel és magyar tisztek hozták létre az amerikai lovasságot
- Az Itália fölötti uralomért vívták a nagyhatalmak a lovagkor utolsó csatáját
- Franciaország kimerítését célozta a verduni Ítélet-hadművelet
- Minden lépésért meg kellett küzdeniük az amerikaiaknak Ivo Dzsimán
- Két hónapnyi ostrom után adta meg magát a történelem első kapituláló német marsallja
- Léteztek-e a valóságban a legendák női harcosai?
- A semmibe vett gótokkal vívott háború vetítette előre Róma bukását
- Soha nem szolgált harcban a hadviselést forradalmasító Nautilus
- Szenvedéllyel teli tájakat ábrázolt festményein William Turner 15:05
- Első felesége halála után teljesedett ki igazán Rettegett Iván paranoijája 14:20
- Egressy Béni mellett a Fiumei úti sírkert megnyitásárról is megemlékeztek 13:20
- Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt 09:50
- Ma sem tudjuk biztosan, hogyan halt meg Shakespeare 08:20
- Szórakozásnak tekintette a hangversenyt a szigorú nevelésben részesült Menuhin tegnap
- Még a japánok csodálatát is elnyerte az amerikai Hellcat tegnap
- Saját ifjúságának történetét íratta át a Spanyolországot egyesítő Izabella tegnap