Kremzir Mózes reformkori orvos, akinek eddig csak neve volt, most már élete is van

2021. március 25. 11:22 Dede Éva

A kutatásom tárgyát a véletlen kínálta a számomra. Egy baráti kirándulást tettem ismerőseimmel Délnyugat-Dunántúlon, s útba ejtettük Ladot, ahol az egyik ismerősöm a gyerekkorát töltötte, pontosabban a Hoyos Miksa-kastélyt és parkját, mivel az apja ott volt erdész az 1950-1960-as években. Az ismerősöm emlékezett rá, hogy a parkban gyerekként látott egy zsidó temetőt.

Korábban

Kerestük és megtaláltuk a helyet, ahol három sírkő van: egy régebbi, alig olvasható héber feliratú, egy álló és egy fekvő sírkő héber és magyar felirattal. A fekvő kő magyar vésett szövege jól olvasható:

ITT NYUGSZIK
KREMZIR MOZSES
ORVOSTUDOR
SZÜLETETT 1812^IKI OKTÓBER 1-^ÉN
ELHALT 1862^IKI NOVEMBER 7-^ÉN
Béke hamvainak!

A Google keresővel hamar ráakadtam arra, hogy Kremzir Mózes nevét és doktori disszertációját a néprajzosok, nyelvészek, orvostörténészek is emlegetik, hivatkoznak rá az 1870-es évektől kezdve. Ekkor kezdett érdekelni az, hogy kinek a sírkövére bukkantunk. (A harmadik sírkő Kremzir Mózes családtagja, feltehetően az édesanyja, aki szintén 1862-ben halt meg fél évvel korábban, 72 évesen.) Hazatérve alaposabb kutatásba kezdtem, részben annak hatására, hogy a további keresés Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című könyvét az Arcanum oldalán hozta be. Ez a könyv a következőt írja:

Kremzir Mózes,
orvosdoktor ladi (Somogym.) származású.
Munkája: Orvostudori értekezés. Némely magyar népgyógyszerek biráló vizsgálata. Pest, 1837. (Latin czimmel is.)
Rupp Beszéd, 160. l. (Neve Kremsirnak irva).
Szinnyei Könyvészete.

A kutatásom ezután már az Arcanum adatbázisában folytatódott, és Kremzir Mózes személyére irányult. Az 1837-ben írt, kiadott orvosi disszertációját sok helyen emlegetik. Egyik fontos találat az volt, amelyben magáról a szerzőről jegyezte meg Bugyi Balázs 1979-ben:

„A Somogy megyei Ladból származó Kremzir Mózes – akinek életrajzát és tevékenységét nem ismerjük – a pesti tudományegyetem orvostudományi karán 1837-ben írta meg és nyomtatta ki Beimel pesti nyomdájának betűivel Némely magyar népgyógyszerek bíráló vizsgálású, 16 oldalnyi terjedelmű doktori disszertációját. Ünnepélyes körülmények között »védte meg«. Ennek az értekezésnek a bemutatása annál kívánatosabb, mert jó áttekintést nyújt a korabeli népi gyógyászatról”. (313. o.) Hasonlóképpen nyilatkozott Hoppál Mihály és Törő László A népi gyógyítás című cikkében is, 1975-ben.

Az utóbbi években a nyelvészek is felfedezték a maguk számára, többek között Keszler Borbála a Magyar Orvosi Nyelvben megjelent írásában (2012).

A kiemelt részek tovább ösztönöztek arra, hogy az Arcanumban keressek. A Kremzir/Kremsier/Kremsir névváltozatokra történelemmel foglalkozó oldalak jelentek meg: Kremzir Mózes lakhelyével és a szabadságharc alatti tevékenységével kapcsolatos információk kerültek elő, mivel Hermann Róbert a Zala Megyei Levéltárban végzett kutatásait közölte, igaz, nem Kremzir Mózesről, hanem Csány Lászlóról. A Zala megyei kormánybiztos kiterjedt levelezésében, irataiban találtam meg Kremzir Mózes főorvosi kinevezését a nagykanizsai kórház élére 1848 közepén:

125.
Nagykanizsa, 1848. augusztus 11.
Csány kinevezési rendelete
A Wasa-gyalogezered ezeredi orvosának, Hirschberg orvostanár úrnak ajánlatára Kanizsán lakó Kremsir Moyses orvostudor a kanizsai központi kórházhoz főorvosi minőségben alkalmaztatik, és kineveztetik, mindazon járulékokban és díjakban részesíttetvén, amelyek ezen hivatallal a honvédseregnél rendszeresítve vágynak.

Eredeti tisztázat. MOL OHB 1848:5984. Alatta Hirschberg 1848. szeptember 2-án Nagykanizsán kelt tanúsítványa arról, hogy Kremsir szolgálatát szorgalommal látta el. Az irat mellett Kremsir 1848. december 11-én az OHB-hoz intézett kérvénye, amelyben kéri állandó főorvosi kinevezését, valamint Hirschberg 1848. szept. 28-án és Cserfán Sándor zalai kormánybiztos dec. 11-én kelt bizonyítványai Kremsir számára. (176. o.) [Hermann Róbert nagyon sok megemlített emberről lábjegyzetben közöl információkat, beszédes az, hogy Kremzir Mózes nevének előfordulásakor nem találunk semmit.]

Ugyanennek az évnek a végén Kremzir Mózes a tábori kórház főorvosi állását pályázza meg (ez a fent említett december 11-i kérvény), lelőhelye a Nagykanizsa és környéke 1848–49-ben című Okmánytár I. és II. kötete (Hermann–Molnár, 2000). Más nagykanizsai kiadványokból megtudtam, hogy Kremzir Mózes a szabadságharc bukása után magánpraxist folytatott: Kremzir Mózes „szül. Lad (Somogy megye), 37 éves, izr., nőtlen orvossebész, tudor-szemész, szülészmester, Tud németül, magyarul, olaszul, latinul, franciául. 1846 óta lakik Nagykanizsán. Privát orvos, hivatala, fizetése nincs.” A felsorolásból az is látszik, hogy több területen is továbbképezte magát az 1837-es diploma óta. 1861-ben a nagykanizsai életet bemutató könyv a nevesebb orvosok között említette. Kezd tehát életrajza is lenni annak, akinek eddig csak neve volt!

Kremzir Mózes halálának tényét a ladi sírkertben találjuk. A halál helyét és okát a szigetvári izraelita anyakönyv rögzíti: Barcson halt meg 1862 novemberében, s az oka a bejegyzés szerint Springkrankheit (legalábbis ez a legvalószínűbb kiolvasása a német szónak) tavaszi-nyári kullancsencephalitis, mely állatról terjed emberekre, és súlyosabb esetekben bénulásokat okoz.

S hogy miért ment Nagykanizsáról Barcsra? A barcsi zsidóság jelentős családja a Kremzir család volt, s a nevezetes, vagyonalapító Kremzir Károly (1818–1888) feltehetően az öccse volt Kremzir Mózesnek. Ezt a lehetséges rokoni kapcsolatot Kremzir Károly halotti anyakönyvi bejegyzése alapján gondolom, ugyanis az ő születési helye is Lad (Németlad), s időben sincsenek túl messze egymástól (1812 és 1818). Kremzir Károly barcsi tevékenységének kezdetét 1846 körülre teszik, de a származása ismeretlen (pl. a barcsi temető honlapján a nevesebb emberekhez fűzött információk alapján, s ugyanezt idézi számtalan helyi egyéb szakdolgozat, például Bátorfi Mária munkája (2008).

A temetkezési hely meglétéről mind a ladi önkormányzat, mind a MAZSIHISZ tud (Vidéki temetők listája menüpontban olvasható), a leírás pontos, de az, hogy egy nevezetesebb ember sírja van ott, az elkerülte a figyelmet idáig. Hogy ki adta oda, kitől vette bérbe a helyi zsidóság vagy a Kremzir család a sírhelyet, azt egyelőre nem tudom (a többi, Németladon elhunyt izraelita vallású személyt rendszerint Szigetváron temették el, ezzel mintegy családi sírkert a németladi). Mindenesetre a kataszteri térképen, mely 1865-ben készült Németladról, jól látható a bekerített terület a kastélypark végében. Ehhez a MAPIRE nyújtott segítséget.

A helyet rávetítettem a jelenlegi műholdas térképre, s a két térkép együtt kiadja, hol van a nem gondozott, elhagyott sírkert.

Az országútról könnyen megközelíthető, s ahogy Somogy megyében is számtalan példa van az ilyen sírkertek rendbetételére, hátha egyszer ez is elkészül, nem szaporítja az elhagyott temetők számát, ahogy Ábrahám Vera – „Hol sírjaink domborulnak...” – Elhagyott zsidó temetők című könyve sorolja (2006).

További kutatás tárgyát képezi az, hogy a rokonsági feltételezésem (Kremzir Mózes és Károly valóban testvérek voltak) helytálló-e; hol tanult Kremzir Mózes a pesti egyetem előtt, merre járt a nagykanizsai letelepedés előtt. Ugyancsak érdekes lehet Németlad zsidóságának története, a Kremzir család eredete, s milyen kapcsolatban voltak a Czindery családdal, akik a kastélyt és a parkot birtokolták, a környék földbirtokosai voltak. Kremzir a disszertáció ajánlásában Czindery Lászlónak fejezi ki a háláját, feltehetően valamilyen támogatást megköszönve/remélve. Ezekhez a kutatásokhoz is biztosan sok segítséget nyújt az Arcanum adatbázisa.

Kremzir Mózes 181 évvel ezelőtt írt disszertációja három tudományág számára hivatkozási alap. Megérdemli, hogy az utókor tisztelegjen előtte, ha mással nem, legalább azzal, hogy szerzője életének megismerésével a név és a dolgozat mögött az embert is látjuk.