Abdul-Jabbar, a történész

"Ha rendes munkát kellett volna választanom, biztos, hogy történelemtanár lettem volna" - állította a jelenleg edzőként dolgozó kosaras a New York Timesnak.
Abdul-Jabbar könyve (Bajtársak: A 761-es Tank zászlóalj, a II. világháború elfeledett hősei) az amerikai történelem ellentmondásainak megrázó krónikája. Középpontjában az 1944-45-ös ardenneki áttörésben részt vevő, csak feketékből álló harckocsi-egység áll. A szerző a csata után is követi a szereplők életét, hiszen a katonák hiába tértek haza háborús hősként, az Egyesült Államok még mindig másodrendű polgárokként kezelte őket.

Az ardenneki áttörés a második világháború legnagyobb olyan szárazföldi összecsapása volt, amelyben amerikai katonák is részt vettek. Az 1944. december 16-tól 1945. január 28-ig tartó csatában több mint egymillióan harcoltak: 600 000 német katona nézett farkasszemet 500 000 amerikaival és 55 000 brittel.
"Nem túlzok, ha azt állítom: a 761-es volt az ardenneki áttörés vezetőjének, Patton tábornoknak a legjobb tankos egysége - mégse tudja senki" - mondta az 57 éves sportoló a lapnak.

A 761-es tankosokat Fekete párducoknak (Black Panthers) becézték, némi gúnnyal a német Panzer tankokra utalva. Abdul-Jabbar lényegében az egyenlőségért folytatott harc előkészületének tekinti a fekete katonák részvételét a háborúban. "Annak köszönhetően, amin végigmentek, megtanulták megszervezni önmagukat, megtanultak fegyelmezetten együtt dolgozni, és megtanulták az információ fontosságát. Ez indította el a polgárjogi mozgalmat, semmi kétség" - mondta. "Egész biztos, hogy rájöttek: még egy csatát meg kell vívniuk, és hogy nem szabad itt feladniuk. Mikor a katonák a háború után visszatértek az Államokba, Adam Clayton Powell azonnal bojkottra szólította az embereket azok ellen a boltok ellen, melyek eladni akartak ugyan a feketéknek, alkalmazni viszont nem voltak hajlandók őket."

Az afro-amerikai történelem szemmel láthatólag feltüzeli Abdul-Jabbart - szól a tudósítás. Szenvedélyes szavaiból és gesztusaiból egyértelműen kiderül: érzelmileg sem közönbös számára a feketék történelme, amibe jócskán beleásta magát a 12 éves kutatómunka során.
Még példaképe is akadt: egy másik fekete élsportoló, Arthur Ashe, aki az afro-amerikai atlétika történetét írta meg egy többkötetes, "Nehéz út a győzelemig" című műben.

Egész más fajta elégedettség befejezni egy könyvet, mint dobni egy hárompontost vagy bezsákolni a döntő kosarat - mondta Abdul-Jabbar. Hosszú évek munkája fekszik a műben, amit csendes összpontosítással, távol a zajos arénáktól állított össze. Teljesen más ebben az esetben a közönség is, amelyik értékeli a teljesítményt.
"Két hete Chicagóban voltam dedikálni a könyvem, és két-három idős férfi odajött az asztalhoz" - meséli Abdul-Jabbar. "Csak köszönetet akartak mondani. Legalább 80 évesek voltak, a legjobb ruhájuk volt rajtuk. Az egyik bottal járt, és azt mondta: szép munka volt, fiatalember. Majdnem sírva fakadtam."

Abdul-Jabbar azt is elmondta, hogyan talált rá egyáltalán a fekete tankosok történetére. Harlemben nőtt fel, ahol közel laktak a család egyik barátjához, Leonard Smith-hez. Smith is vámosként dolgozott, akárcsak Kareem apja. Azt viszont senki se tudta, még Abdul-Jabbar családja sem, hogy Smith a 761-eseknél szolgált. Abdul-Jabbar csak felnőttkorában jött rá, amikor az idős veteránt 1992-ben meglátta a Lincoln Centerben, a 761-es tankosokról szóló dokumentumfilm bemutatóján.
"Olyan, mintha a bácsikám volna" - mondta a férfiról Abdul-Jabbar. "Kilenc éves korom óta ismerem, de nem is sejtettem, hogy háborús hős, és hogy kitüntetést is kapott. Sőt, még az apám se tudott az egészről."

A 761-esek 50 életben maradt tagjából Abdul-Jabbar hússzal készített interjút, a történet középpontjában viszont csak három egykori katona áll: Leonard Smith, William McBurney és Preston McNeil. Abdul-Jabbar beleásta magát Patton tábornok életébe és a második világháború európai hadszínterének történetébe. Annak is utánaolvasott, hogyan folyt az élet Harlemban a háború alatt. Sőt, még a tankok műszaki adataival is megismerkedett.

A kutatás legnagyobb részét Anthony Walton végezte, ő dolgozta ki a könyv vázlatát, és ő írta meg magát a szöveget, amit Abdul-Jabbar végül jóváhagyott. "Úgy érzem, mintha mindig is történész lettem volna, csak erről senki se tudna" - mondta a kosaras, aki úgy gondolja, össze tudja egyeztetni edzői és írói ambícióit. "Ebből a szempontból Paul Robeson a példaképem, aki rabszolga fia volt, de egyszerre tudoott tudományos, sportolói és művészi karriert befutni. Nagyon boldog lennék, ha én is több dologban tudnék kiválót alkotni."