A II. világháború során eltűnt Borostyánszoba részeit rejtheti az elsüllyedt német hajó

2020. október 15. 18:53 Múlt-kor

Lengyel búvárok nemrégiben egy német gőzös maradványaira akadtak a Balti-tenger mélyén. A hajó raktere feltételezhetően a felbecsülhetetlen értékű, a második világháborúban eltűnt, 18. századi orosz Borostyánszoba paneljait rejtik.

Korábban

A hajóroncsot az Ustka nevű, lengyelországi tengerparti várostól északra találták meg, 88 méter mélyen a Balti-tenger fenekén. Tomasz Stachura, a Baltitech nevezetű búvárcsapat vezetője több mint egy év kutatómunka után talált rá a Karlsruhe nevű gőzös maradványaira. A dolgok különös egybeesése folytán a múlt hónapban egy másik német hajót, egy 1940-ben elsüllyedt csatahajót is megtaláltak a norvég partok közelében, amelyet egykoron szintén a német város, Karlsruhe után kereszteltek el.

A SS Karlsruhe Kelet-Poroszország kiürítésében vett részt 1945 áprilisában. Az akciónak a náci vezetés a Hannibál-hadművelet nevet adta. 1945. április 12-én a Karlsruhe az utolsó német hajó volt, amely elhagyta Königsberg, a mai Kalinyingrád kikötőjét (a város ma Oroszországhoz tartozik). A Vörös Hadsereg által a második világháborúban elfoglalt Kelet-Poroszországon a háború befejeztével a Szovjetunió (azon belül Litvánia) és Lengyelország is osztozott. A nyugatnak tartó gőzöst a szovjet vadászgépek felfedezték és másnap elsüllyesztették.

Néhány történész úgy véli, a hajóra felpakolt ládák a szentpétervári Katalin-palotában egykoron megtalálható Borostyánszoba pazarul díszített paneljait őrzik. Stachura a LiveScience tudományos hírportálnak nyilatkozva elmondta, hogy a szobát és annak értékes műkincseit a második világháború folyamán a németek egyszerűen szétszerelték és elvitték, a kincsek pedig hamarosan eltűntek.

„Az igazság az, hogy ha a németek valóban el akartak vinni valami értékeset Königsbergből, akkor az utolsó esélyük a Karlsruhe volt” – magyarázta a kutató.

I. Frigyes volt az első tulajdonos, de végül Nagy Péteré lett a hat tonnás csoda

A Borostyánszoba falait, ahogy a neve is utal rá, a padlótól a mennyezetig díszesen megmunkált borostyán, valamint aranyburkolat borította. Története azonban nem a cári Oroszországban, hanem Berlinben kezdődött, az első tulajdonosa ugyanis I. Frigyes porosz király volt, aki dolgozószobaként használta a Borostyánszobát. A pompázatos helyiségnek rengeteg csodálója akadt, többek közt Nagy Péter orosz cárt is ámulatba ejtette.

Frigyes halála után fia, Frigyes Vilmos az oroszokkal való jó kapcsolat fenntartása érdekében Nagy Péternek ajándékozta a szoba díszes paneljait. Az oroszoknak több se kellett és hatalmas lendülettel láttak hozzá az ajándék panelek bővítésének, így a Carszkoje Szelói Katalin-palotában lévő Borostyánszobába végül hat tonnányi, mesterien megmunkált borostyánkő került, amelyet aranyfüsttel és drágakövekkel díszítettek. A Borostyánszobát az oroszok tíz évig csinosították, mire az elérte teljes pompáját. A szoba értékét 500 millió dollárra becsülik a szakértők.

A német haderő a második világháború folyamán, miután körülzárta Leningrádot, elfoglalta a városhoz közeli Carszkoje Szelót is, amely ma egyébként Szentpétervárhoz tartozik. A visszavonuló oroszok megpróbálták a tapéták mögé rejteni a Borostyánszoba paneljait, de a náci kincsvadászok hamar rájöttek a trükkre és szétszerelték a műremeket, majd hadizsákmányként Königsbergbe küldték, ahol a városi kastélyban kiállították.

Miután a németek 1945-ben evakuálták Königsberget, a Borostyánszobának nyoma veszett. Sokan úgy gondolják, hogy a panelokat a Karlsruhe szállította el a városból. Mások egy szovjet hivatalos jelentésre alapozva azt állítják, hogy a szoba odaveszett, amikor a Vörös Hadsereg katonái felgyújtották a városi kastély egy részét.

A rejtélyes hajóroncs

Lengyel búvárok a közelmúltban úgy határoztak, hogy megpróbálnak véget vetni a találgatásoknak. Első lépésként összevetették a szovjet vadászgépek támadásait tartalmazó dokumentumokat, valamint a halászok hálóbeakadásokról szóló jelentéseit és a kiértékelés után nekiláttak, hogy megkeressék a német gőzös roncsait.

A csapat szonár segítségével 22 hajóroncsot talált, amelyeknek formája és méretei a Karlsruhe gőzösre utaltak. A búvárok lemerültek a roncsokhoz és Stachura nyilatkozata szerint ez év szeptember 24-én, a Karlsruhe jellegzetes orrészét felismerve, sikerült lokalizálniuk az elsüllyesztett gőzöst.

A hajó 1945. április 12-én este hagyta el Königsberg kikötőjét, több mint ezer menekülttel és 360 tonna rakománnyal a fedélzetén. A gőzös azonban soha nem kötött ki, mert másnap a kora reggeli órákban eltalálta egy szovjet harci gép által kilőtt torpedó. A támadást csak 113 személy élte túl.

Stachura szerint a roncs viszonylag jó állapotban van. A búvárok katonai járműveket és számos ládát is felfedeztek a roncs körül, de jelenleg nem tudják megmondani, hogy azok valójában mit rejtenek.

„88 méterre lemerülni elég bonyolult. Egyelőre csak a leltárra koncentrálunk, videózunk és fotózunk” – mondta Stachura, aki nem tudta megmondani, mikor tudják majd megszemlélni a rejtélyes rakományt. „Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk a ládákat, először a Gdyniai Tengerészeti Hivatallal kell egyeztetnünk, ők fogják meghozni a döntést” – tette hozzá.