MŰVELŐDÉS ÉS SZOCIOGRÁFIA

Olvasói népkörök

A KÖNYVTÁRAK ÉS KÖRÖK alapításával és az irántuk való magatartással létrejött kultúrállapot jellemző vonásai alapján nem nehéz felismernünk a falu életében a múlt század liberális művelődésének leszűrődött képét, melynek méretei mutatják a tényleges kultúrközvetítés mértékét, amint ezt még az érdeklődés vizsgálatánál próbáljuk körvonalazni. Itt a hatások intenzitása helyett inkább az a lényeges kérdés, hogy ezek mennyiben mutatnak ugyanazon kultúrfázisra visszavezethető egyazon életformát meghatározó jellemzőket. Ebben a tekintetben pedig utalhatunk egyrészt, mint láttuk, irodalmi vonatkozásokra (Vas Gereben, Jókai a műveltebbek klasszikus irodalma), de kiemelhetünk sok egyéb szempontot is. (Pl. a falusi színielőadásokon elsősorban a népszínműveket kedvelik, játsszák). Az egyesületi élet tekintetében a ma is fennálló 48-as, függetlenségi és Kossuth-körök a századvég politikai életének rekvizitumai, ha tényleges politikai jelentéssel már nem bírnak is. A falu ma még a liberális leszűrődés hatásai között él, amint ezt világosan kifejezik az 1874-ben alakult szolnoki `Egyetértés Olvasó Népkör`-nek 1928-ban újra kiadott alapszabályai. Ezek szerint a kör célja: `a) a közművelődésnek hírlapok és könyvek olvasása általi elősegítése; b) társalgás, eszmecsere által a közértelmiség fejlesztése; c) a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjének megvalósítása`. Megállapítható tehát, hogy a falu jelent feldolgozatlan és inaktív állapotában is, ami pozitív szellemi életformát és külső megnyilatkozást mutat, az a felülről érkező kultúrleszűrődés menetének megfelelően leginkább a múlt század második felének, végének szellemi élete, illetve annak tükröződése. A további vizsgálatból kitűnik az is, hogy e kulturális menet a falu életében iniciatív erőt nem tudott kelteni, ha a külső formákat meg is adta. Nyilván ez a sorsa minden olyan mai intézkedésnek is, mely e hagyományokat és csak a papirosintézmények nyomait követi, legyen bár segítségére a hatóság gyámkodása. Bizonyos, hogy kultúrintézmények működésével kapcsolatban vizsgálva, a rétegek nívója mindig magasabbnak tűnik fel, mintha pl. olvasmányaikat tényleges és mindennapi életükben tekintjük meg. Így a falu kulturális életformáját, annak különböző fázisait, átmeneteit és változatait még inkább megközelítheti az intézmények szerepétől független kutatás, amelyben megállapításaink még részleteződnek. Ehhez pontosabban meg kell tekintetnünk, még mindig az irodalmi szempontnál maradva, az egyes rétegek állapotát és ami különösen jellemző: nézeteit. A liberális élménnyel nem rendelkező falvak, valamint a kultúrközvetítésbe kevésbé bevont rétegek életében egy külön körvonalazható, mondjuk első stádiumot figyelhetünk meg, melyről a történeti szociográfia kimutathatná, hogy mennyiben leszűrődése egy régi, magasabb életformának. Ennek a stádiumnak a mi kérdésünk szerint való jellemző formája egy család életében: saját könyvük inkább csak véletlenül van, viszont szinte a berendezéshez tartozik egyrészt a kalendárium, a naptár, másrészt valamilyen "szent könyv", ezek mindenütt megtalálhatók és szükségesnek tekintenek. Ennek megfelel a szoba falán a szentkép, melyhez szintén ragaszkodnak, újabb hatásként pedig az esküvőkor vagy a férfi katona korában készült fénykép. A kalendárium és a vallásos könyv mellett állandó jellemzője még ennek a foknak a betyárhistóriák olvasása, elterjedtsége, az irántuk való nagy érdeklődés. Világosan összeállítható mindez a különböző adatokból. (A kifejezéseket a gyűjtésből szó szerint veszem át.) Kácstapolca: Saját könyvtárról nem lehet beszélni, imakönyvön és kalendáriumon kívül alig találni valamit, az utóbbit különösen télen olvassák szorgalmasan. Ha ajándékba nem kapnak, vesznek a búcsún, de mindenképpen elteszik télire. - Átlagos családok Újhutáról: (N. J.). naptárja van, az asszonynak három imakönyve, ebből egyet örökölt. Télen a szomszédtól kér kalandos vagy meséskönyvet. Olvasókörbe nem jár. (P. A.): az asszony csak imakönyvet olvas, tavaly is vett egyet a helybeli búcsún. Az ura a naptárt és a bibliát szokta olvasni. (F. F.): nagyon szeret olvasni kalandos könyvet. Imakönyvet a szentkúti búcsún vettek. Egyszer kaptak valakitől kölcsön egy könyvet Szent Istvánról, az is nagyon tetszett. Leginkább télen, esténként olvasnak. (F. K.): van egy vőfélykönyve (ezt elkérik és használják szerte a faluban), kalandos füzeteket, betyártörténetet az öccse szokott hozni a városból. Az asszony szerint legszebb az imakönyv, meg más is, ha érdekes. (P. G., egyszerűbb család): naptárjuk van, azt olvassák, meg vallásos könyveket, néha belenéznek a gyerekek iskolai könyveibe. Többet is olvasnának, ha volna rá alkalmuk. Az asszony, ha pénze volna, csak imádságosat venne, más, valami rossz könyvet nem is szeretne. Sokszor észrevehető, hogy a könyveket, mint a berendezés részét tekintik, így pl. (Sz. E.-né): nagyon drágák a nagyobb imakönyvek, igaz viszont, hogy szép is a kötésük. Az emelkedő családoknál ez inkább csak megszokás már, ami megint mutatja, hogy egy életforma jellemzői mennyire állandóak. Így (H.A.): fiatalkorában a betyártörténeteket szerette, a kalendáriumot szokta olvasni, abban is mindig van valami história. A vallásos dolgokat nem nagyon kedveli, szentkönyvük azért ugyan van, mert hiszen annak minden háznál lenni kell. A faluban, mely tiszta katolikus, a nép átlaga közt legkedveltebb vallásos könyv a Szent Antal csodatettei című füzet, mely a szent életét történetkékben adja elő. Ezt igen sokan ismerték és mindenkinek nagyon tetszett. Elterjedtek még más hasonló füzetalakú, vallásos tárgyú könyvek is, Társulati Ima és Énekfüzér-ek, verses elbeszélések, kisebb imakönyvek stb. ezeket rendszerint a környékbeli búcsúkon veszik. Gyakori, hogy több ilyen iratot összefűznek, házilag bekötnek. Egy-egy ily kötet végigjárja az egész falut az alsóbb rétegekben. Részletesebb előadás számára nem volna érdektelen mindezt különböző vidékeken részletesebben megtekinteni. Elvétve találhatók a felekezeti megértést kölcsönösen érintő szövegek is, pl. az Álom és Valóság című "verses igaz történet" szerint egy földbirtokos "a keresztény hitet gyűlölte, utálta, kálvinista elvet vallott és gyakorlott". Másrészt az Igazság Őrállója kiadóhivatalának füzetsorozatában (Sátán tőrei, Egy spiritiszta ülés, Egy amerikai reformátor élete stb.) egyik címlap szerint a pápaság "fénykorát élte a sötét középkorban, melynek a reformáció később gátat vetett, s végre 1798-ban elvesztette fensőbbségét". Mindez távolról sem kelt izgatást, s jelenlétükben csak kezdetleges formákat kell látnunk.

1. Jelentés a falumnak egy ágáról
2. Kultúrközvetítés
3. Bakonybél
4. Olvasói népkörök
5. A Dunántúl és az Alföld
6. Összegzés