Veszélyes, illegális szeszkészítést eredményezett az orosz cár világháborús alkoholtilalma

2020. július 31. 11:55 Múlt-kor

Nem sokkal az első világháború kitörését követően, 1914. július 31-én II. Miklós cár betiltotta az alkoholos italok gyártását és forgalmazását szerte az Orosz Birodalomban. A rendelet részben azért született, hogy megkönnyítsék az általános mozgósítás folyamatát. A cári hadseregbe besorozott újoncok, ugyanis rendszerint gigantikus mennyiségű alkoholos nedű elfogyasztásával mondtak búcsút a civil életnek. A cár tehát elhatározta, hogy „szárazzá” teszi hadseregét, így teremtve egy ütőképes haderőt, amely sikerrel megállja majd a helyét a nagy háborúban. A tilalom a háborút és a cári rendszert is túlélve, egészen 1925-ig érvényben maradt.

Korábban

A kissé utópisztikus rendelet, amelynek bevezetésével nemcsak a hadsereg ütőképességét, de az emberek jólétének és életszínvonalának növekedését is várták, eléggé felemás hatást gyakorolt az orosz társadalomra.

Egyes statisztikai tanulmányokban örömódákat zengtek arról, hogy az élet vidéken pozitív irányban változott: a parasztok portái csinosodtak, tanyáik fejlődtek, a gazdák megtakarításai nőttek, a bűnesetek száma pedig visszaesett.

A „száraz” cári birodalom egyetlen károsultjai a medikusokat képző oktatási intézmények lettek, amelyek nem jutottak kellő számú felboncolható és tanulmányozható holttesthez, ugyanis a nagy józanságban az öngyilkosságok száma is jelentősen csökkent.

Az Orosz Birodalomban, ahol „még a háziállatok is sokkal vidámabbak lettek,” azonban sokan nem tudták kezelni az alkoholhiány következtében kialakuló helyzetet. A feldühödött tömegek, miután nem kaphatták meg napi vodka fejadagjukat, országszerte több száz kocsmát vertek szét.

A spontán rombolás végül illegális szeszkészítésbe csapott át. Az emberek megtalálták a módját, hogyan készítsenek alkoholos italokat. Ezeknek a sokszor az egészségre ártalmas kotyvalékoknak az alapját a lakk, a fűrészpor és a cukorrépa adta.

Azok pedig, akiknek a szervezete nem bírta ezen kétes minőségű italok elfogyasztását az illegális drogokhoz nyúltak; a kokain és az ópium fogyasztók száma meredeken emelkedett a cár birodalmában.

A közjó előmozdítása érdekében bevezetett alkoholtilalom egyébként egy igen kockázatos lépés volt, mivel az ország bevételének harmada az alkoholos italokra kivetett adókból származott. A jelentős pénzkiesés ellenére a bolsevikok, akik 1917-ben kivégezték a szesztilalmat bevezető cárt és annak teljes családját, is életben tartották a rendeletet egészen 1925-ig.

Ekkor azonban már nem volt mese, az állami bevételeket, így az alkoholos italokra kivetett adók jelentős részét is, az ország iparosítására és a polgárháború által megtépázott gazdaság felpörgetésére kellett fordítani.

A következő „száraz időszakra” 20 évet kellett várni. Az oroszok a német kapituláció napján 1945. május 9-én teljesen kifogytak a vodkából, ugyanis a győzelemittas, ünneplő moszkvaiak minden fellelhető égetett szeszt megittak a fővárosban.