Az inkvizíció azt akarta, „öltöztesse fel” híres aktját Francisco Goya

2020. április 16. 15:14 MTI

Francisco José de Goya y Lucientes spanyol festő és grafikus 192 éve, 1828. április 16-án halt meg Bordeaux-ban. Goyát sokáig nem ismerték hazáján kívül, az európai nagyközönség csak a XIX. század vége felé fedezte fel, amikor Velázquez születésének 300. évfordulója alkalmából az ő műveit is újrarendezve állították ki a Pradóban.

Korábban

1746. március 30-án született Fuendetodosban, egy kis aragóniai faluban. 1749-ben családja házat vett Zaragozában, és néhány évvel később odaköltöztek. Goya az Escuelas Pias iskolába járt, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel éveken át levelezett.

Kettejük levelezése a festő legendákkal övezett életének egyedüli hiteles dokumentuma. Az ifjú Goya 1763-ban és 1766-ban jelentkezett a Spanyol Királyi Akadémiára, de mindkétszer elutasították. 1771-ben Rómába utazott, ahol a Parma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert.

Még ugyanebben az évben visszatért Zaragozába, és freskókat készített. Francisco Bayeu y Subías aragóniai festő tanítványa lett. Itt ragadta el az alkotás varázsa, és itt érzett rá a színek művészetére. 1774-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát.

A Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol 5 év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc-templom részére, és a Krisztus a kereszten című képe révén a San Fernando-i Királyi Szépművészeti Akadémia tagjává választották.

Bár még mindig tanult, már kialakultak jellegzetes stílusjegyei, finom tónusai. Klasszikus képei mellett műveiben egyre nagyobb teret kapott félelmetesen gazdag képzelőereje, alkotásait az impresszionizmus és az expresszionizmus előfutáraiként tartjuk számon.

Goya 1792-ben – feltehetően a festékekben lévő ólomtól – szinte teljesen megsüketült, betegsége miatt egyre inkább magába fordult, s kerülte a külvilággal való kapcsolatot.

A változás képein is megmutatkozott, egyre sötétebb hangulatú műveket festett. 1798-ban a San Antonio de la Florida-templom díszítésére kérték fel, freskói életének fő művei között szerepelnek.

Egy évvel később királyi festőnek nevezték ki, s ekkor festette meg talán leghíresebb képét, A meztelen Mayát. A prűd és konzervatív Spanyolországban szokatlan témájú kép nagy felháborodást keltett, még az inkvizíció is Goya nyomába eredt, aki nem tett eleget a Maya felöltöztetéséről szóló követeléseknek, inkább A felöltözött Maya címmel új képet festett.

A mester az 1808 és 1814 között zajló függetlenségi háború mozzanatait megörökítetve komor és vészterhes témák felé fordult. A Harc a mamelukok ellen, valamint a Madrid védőinek kivégzése, egyaránt megrendítő képei az erőszaknak.

Megdöbbentő erejű fantáziájáról tanúskodik a Kolosszus címet viselő 1810-ben készült festménye, amely Napóleon Európa felett gyakorolt uralmát tükrözi. Goya 1814-ben elvonult a világ elől Madrid közelében vett házába.

Az épület spanyol elnevezése Quinta del Sordo, vagyis A süket háza volt, ami nem Goyára, hanem az előző tulajdonosra utalt, de Goyára is ráillett. Ennek a háznak a falára festette meg az ún. „fekete festményeket,” szám szerint tizennégyet. A sötét színvilágú freskók önnön meghasonlását és népe sorsát ábrázolták.

Egyre kevésbé találta a helyét hazájában, 1824-ben a franciaországi Bordeaux-ba költözött, röviddel halála előtt a királyi festő címről is lemondott.

Goyát sokáig nem ismerték hazáján kívül, az európai nagyközönség csak a XIX. század vége felé fedezte fel, amikor Velázquez születésének 300. évfordulója alkalmából az ő műveit is újrarendezve állították ki a Pradóban. Képei Londonban, Berlinben, Bécsben óriási sikert arattak, s ekkor indult meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása is. 2006-ban Milos Forman forgatott filmet az életéről Goya kísértetei címmel.