„Ha minden terv megvalósul, akkor lesz teljes a Városliget”

2019. december 6. 19:06

A park közelében töltötte gyerekkorát, és vannak emlékei a Ligetről még a háborús pusztítás előtti időkből. Ugyan már 13 éve Nagykanizsán él, a Liget Budapest Projekt alakulását kezdettől figyelemmel kíséri, és annak megvalósulását történelmi lehetőségnek tartja. A projekt érdekében petíciót indító Szabó Lászlóval beszélgettünk.

– Egy hónap alatt több mint 35 ezren írták alá a Liget Budapest Projekt megmentéséért ön által indított felhívást, így a petíció az elmúlt időszak legnépszerűbb és legnagyobb aktivitást kiváltó közéleti tematikájú aláírásgyűjtésévé vált. Számított erre, amikor október végén megfogalmazta és nyilvánossá tette a petíciót?

– Egyáltalán nem számítottam rá, sőt, valójában nem is tudtam, mire vállalkozom. (A Felhívás a Liget Budapest Projekt megmentéséért című petíciót ezen a linken tudja elérni és aláírni.)

– Miért vállalkozott rá, hogy felhívást kezdeményez a Liget projekt mellett?

– Mert erős kötődésem van a Városligethez, ugyanis itt gyerekeskedtem a szomszédban, az Erzsébet királyné útján. Én még láttam, ismertem az akkori Ligetet, és láttam később a háború pusztítását is. Láttam, hogy milyen volt egykor, és azt is, hogy mi lett belőle. És persze, azonnal éreztem azt is, amikor a Liget Budapest Projekt elemei megjelentek, hogy milyen óriási lehetőség van ebben a fejlesztésben.

– Mondhatjuk úgy, hogy kezdettől figyeli a projekt alakulását, sorsát?

– Így van, kezdettől érdekelt a projekt. Boldog voltam, mert úgy éreztem, végre elindulhat valami. Láttam a médiában megjelent terveket, és nagyon bíztam benne, hogy mindez megvalósulhat, megépülhetnek a múzeumok, megszépülhet a park. Ezért is éreztem úgy az önkormányzati választások után, amikor az új főpolgármester azt mondta, hogy a budapestiek nem szeretnék a Liget projekt folytatását, hogy valamit tenni kellene. Egyik barátom hívta fel a figyelmemet a peticiok.com oldalra, ahol megfogalmaztam és közzé tettem a felhívást október végén. A petíció hihetetlen gyorsasággal terjedt az interneten, és azt tapasztaltam, hogy az emberek szívesen állnak az ügy mellé. Természetesen azonnal megkaptam azt is, hogy biztosan felbéreltek, illetve hogy álcivil vagyok. Kaptam hideget-meleget, de nagyon érdekes volt, hogy elsőként a Ligetet szerető budapestiek írták alá a felhívást.

– A hozzászólásokból mit szűrt le?

– Azt, hogy a támogatók elsősorban azért szeretik a projektet, mert látják, hogy itt egyszerre valósulhat meg a művészetekkel való találkozás, a kikapcsolódás és a szórakozás lehetősége.

– Az leggyakoribb kérdés, hogy egy Nagykanizsán élő embert miért foglalkoztat ennyire a több mint 200 kilométerre lévő Városliget sorsa? Bár, ahogy látható, a világ minden tájáról, New Yorktól Székelyudvarhelyig, Milánótól Göteborgig, Calgarytól Londonig, Szabadkától Dublinig is rengetegen álltak a kezdeményezés mellé.

– Ez az ügy éppen annyira nagykanizsai, mint ahogy New York-i, zalaegerszegi vagy székelyudvarhelyi, hiszen minden magyar ember, éljen bárhol a világban, magáénak érzi Budapestet. Éppen ezért fontos, hogy mi történik a fővárosban.

– Említette, hogy erősen kötődik a parkhoz. A gyerekkorából mire emlékszik vissza legszívesebben?

– A Széchenyi fürdőben tanultam meg úszni, a városligeti jégpályán tanultam meg korcsolyázni. A vasárnapi séták a szüleimmel elmaradhatatlanok voltak. Nagyon megmaradt bennem a park szépsége és rendezettsége, hogy akármerre mentünk, a rend volt jellemző. Akkor még minden a helyén volt, vigyáztak a tisztaságra, mindenki tudta, hogy mi a dolga és tette is a dolgát. Az emberek illemtudók voltak, sétáltak, ültek a padon, a gyerekek játszottak, labdáztak – egy szép, idilli képre emlékszem, a ’40-es évek elejéről. Majd jött a háború, a bombázás. Rommá lőtték többek között az Iparcsarnokot, ami, megjegyzem, sokkal nagyobb területet foglalt el, mint a későbbi Petőfi Csarnok. Aztán lassan, lassan visszatért az élet a Ligetbe, amit persze, össze se lehetett hasonlítani a háború előttivel.

– Korábban „történelmi lehetőségnek” nevezte a Liget Projekt megvalósuláslát. Miért érzi annak?

– Ha az ember kicsit visszatekint a terület történelmére, óhatatlanul a millenniumi időszakra asszociál, a Hősök terére, a kisföldalattira, amelyek automatikusan ehhez a városhelyhez kapcsolódnak. Mindenkinek észre kellene venni, hogy milyen óriási lehetőség, hogy ez a városfejlesztés most megvalósulhat.

– A nemrég újranyitott Millennium Házában beszélgetünk. Van kedvenc épülete a Liget projekt elemei közül?

– Nehéz választani, nem is tudok, mert melyiket szeressem a legjobban? Az unokáim a Hermina úti iskolába járnak, annak idején én is ott végeztem az első négy elemi osztályt. Ott van a közelében a Vakok kertje és ott vannak a már elkészült ifjúsági sportpályák – ezek szerintem nagyon szépek lettek. Vagy mondjam, hogy a Magyar Innováció Házaként újjáépülő egykori Közlekedési Múzeumot szeretem legjobban? Én még jártam a régi, kupolás, csodálatos épületben, amelynek az újraépítését tervezik. Ha az új Nemzeti Galéria tervei kerülnek elém, akkor azt szeretem, de ha éppen a már épülő Magyar Zene Házát nézem, akkor azt. A Néprajzi Múzeumnak már a látványtervei is lenyűgöztek, most, hogy láthattam, milyen lesz, még inkább a hatása alá kerültem. Nem tudom elképzelni egyik épületről se, hogy ne épüljön meg. Ha minden terv megvalósul, és minden a helyére kerül, akkor lesz teljes a Városliget.

(A Felhívás a Liget Budapest Projekt megmentéséért című petíciót ezen a linken tudja elérni és aláírni.)