Egy magyar lány bensőséges hangvitelű naplója mutatja be a második világháború időszakát

2019. november 27. 14:54 MTI

A második világháború időszakát mutatja be egy fiatal lány szemével Bicskey Erzsébet naplója, a forráskiadvány a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának gondozásában jelent meg.

Korábban

Internetes képmegosztón mutatják be az Auschwitzban meggyilkolt magyar lány naplóját
Születésének 90. évfordulójára új kiadásokban jelenik meg Anne Frank naplója
Mussolini szeretője mindent lejegyzett naplójába, amelyet évtizedekig titok övezett

A "Belső várkastély" - Bicskey Erzsébet, egy fiatal lány naplója 1940-1946 című kötet anyaga egy budapesti lomtalanításon került közreadói birtokába - közölte a Magyar Nemzeti Levéltár az MTI-vel.

Az összegzés szerint a több szálon a Nyírséghez kötődő szöveg bepillantást enged abba, hogyan élte meg a világháború éveit és a háború utáni átmenetet a kispolgári származású, a keresztény középosztály értékrendjében szocializálódott Bicskey Erzsébet, így a szöveg nemcsak szerzője lelki életét dokumentálja, de értékes hely-, had-, nő- és társadalomtörténeti forrást jelent a korszak tanulmányozásához.

A szentimentális naplóhagyományba illeszkedő szövegrészek a Gencsy Tibor huszár főhadnagy iránt érzett reménytelen szerelem krónikáját adják, éles kontrasztban az 1944 karácsony éjszakáján elszenvedett nemi erőszak traumájával, amelyre a szerző a későbbiekben is vissza-visszatér, kísérletet téve az események feldolgozására.

A közreadók által írt bőséges jegyzetapparátus és kísérőtanulmány egyúttal szélesebb kontextusba helyezi a szöveget - olvasható a közleményben.

A könyv Facebook-oldalán olvasható, hogy a zárkózott fiatal lány nemcsak gondolatait, érzéseit vetette papírra, hanem a számára kiemelt fontossággal bíró képeket, kivágott cikkeket, sőt, egy csokor lepréselt ibolyát is beragasztott naplófüzetébe, időnként pedig rajzokkal is illusztrálta bejegyzéseit. A napló így vizuálisan is dokumentálja szerzője lelki világát.

Mint írják, kiemelt jelentőségű ebből a szempontból a Gencsy Tibort mint kitüntetett háborús hőst ábrázoló kis portréfotó, amelyet Erzsébet a Magyar Futár című, szélsőjobboldali képes politikai hetilap 1942. július 15-i számából vágott ki és ragasztott be naplójába.

A képet Erzsébet később selyempapírral takarta le, az emlékezés és a felejteni akarás között tépelődve, amint arról maga is beszámolt 1942 novemberében: "nyugtalan vagyok, nem lelem helyemet sehol. Kerülök-fordulok, naplóm fellapozom, és véletlenül kinyílik ott, ahol az Ő képe van. Szemem megtelik könnyekkel. Ki akarom szakítani, első gondolatom ez, de nem tudom megtenni. [...] Hosszú ideig némán nézünk egymásra, utoljára. Gondolkozom, mit csináljak vele. Széttépni még most nem tudom, és miért is tépném el a fényképét, ez úgyis hiába, hiszen Ő a szívemben van. Be fogom takarni, hogy ne láthassam".

A kötetet csütörtökön mutatják be Budapesten.