Habsburg-restauráció a Hősök terén

Tündöklés és bukás volt kétszer is a sorsa az ezredéves emlékmű Habsburgjainak a múlt században. Mint köztudott, tizennégy királyunk között a kolonnádon állt egykor I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József is. Manapság a királyszobrok felújítása kapcsán emlegettük őket mint érdekességeket. De azt csak a szakemberek tudták, hogy közülük négy Sülysápon, raktárban pihen, mondhatni illegalitásban. Az ötödik király, II. Lipót megsemmisült a második világháborúban, csak képek maradtak róla. Néhány adattal kövessük nyomon a sorsukat. A Vasárnapi Ujság 1905 júniusában hírül adta, hogy az emlékmű több királyszobrának is kész már a mintája. Megemlíti, hogy Füredi Richárd elkészült II. Lipót, Telcs Ede pedig III. Károly alakjával. Három év múlva már azt írják, hogy a királyszobrokat sorra helyezik fel talapzatukra. Egy fénykép még beemelés előtt, az oszlopgalériánál felsorakozva, de a földön állva ábrázolja őket. Hunyadi János és Mátyás után I. Ferdinánd (Margó Ede alkotása) következik, ott állt fülkéje előtt III. Károly is, Mária Terézia ekkor még hiányzott a sorból, de kész volt II. Lipót és Ferenc József – megjegyzendő, hogy ez még a katonaruhás Ferenc József, a húszas években a szobor majd „ruhát vált". Mária Terézia egyébként 1911-ben csatlakozott a társasághoz, Zala György által mintázva. Érdekes, hogy a talapzaton alattuk elhelyezett domborművek mit emelnek ki történelmi szerepükből. I. Ferdinánddal Eger ostroma és az egri nők helytállása helyeződik összefüggésbe. III. Károllyal a török kiűzése és a zentai csata (de nem lehet nem észrevenni a kezében tartott tekercset, az örökösödési szerződést, amely leányágon biztosította a család trónon maradását). Mária Teréziánál, a szép ifjú hölgynél épp ezért fontos az életüket és vérüket felajánló nemesek jelenete. II. Lipótnak (aki mindössze két évet uralkodott) a korona Budára hozatala jutott. Ferenc József pedig a koronázással illusztráltatott, és a domborműn Deák Ferenc is látható volt. Valószínűleg azért, mert ő hozta tető alá a kiegyezést: ugyanis a koronázáson nem volt jelen. A nép talán sohasem szerette, legfeljebb tisztelte őket. Nem véletlen, hogy 1919-ben ők voltak az elsők, akiket a proletárhatalom levétetett talapzatukról. Nem döntögetés volt ez, hanem leemelés. Vignali Rafael öntödei vállalata végezte, s az ő telephelyére vitték a szobrokat; egy időre visszakerültek oda, ahol születtek. Ferenc József figuráját azonban a földre emelés után néhány proletár összetörte. Zala Györgynek újra kellett mintáznia. (Az elsőt egyébként Füredi Richárd készítette.) A Pesti Napló 1926-ban már arról írt, hogy a bolsevizmus idején részben megsérült, részben megsemmisült Habsburg-szobrok kijavíttattak. Elkészült tehát az új Ferenc József is. Immár nem huszáregyenruhában, hanem koronázási palástban. Azonban korona nélkül – ennek a Habsburgok trónfosztása után jelentősége volt. Végül is az emlékmű 1929-re lett teljes. <> És a Habsburgok sértetlenül álltak 1944 végéig, amikor is bombatalálatot kapott a Műcsarnok felőli kolonnád. Mint említettem, II. Lipót szobra teljesen tönkrement, Mária Terézia alakja deréktól lefelé sérült, Ferenc József pedig leesett a talapzatról, és a feje benyomódott. Tulajdonképpen csoda, hogy a háború után nem olvasztották őket a Sztálin-szoborba. A Hősök terén az ötvenes években I. Ferdinánd helyét Bocskai István, III. Károlyét Bethlen Gábor, Mária Teréziáét Thököly Imre, II. Lipótét II. Rákóczi Ferenc, Ferenc Józsefét pedig Kossuth Lajos foglalta el. Pontosan nem sikerült kideríteni, hogy merre vitték a Habsburgokat, de az biztos, hogy egy idő után felkerültek Óbudára, a Kiscelli Múzeum raktárába. Innen szállították el őket 1980 körül Sülysápra, egy bérelt raktárba, ahol sértetlenül, bár porosodva kihúzták mostanáig. Az utóbbi évtizedekben nem fenyegette a megsemmisülés veszélye a Habsburgokat. A Budapest Galéria raktári listáin már 1983-ban a „múzeumi elhelyezésre” javasolt darabok között szerepeltek, bár komolyan nem vetődött fel, hogy múzeumba vinnék őket. Végül érdekes módon Mária Terézia Ratio Educationis című iskolarendeletének idei 225. évfordulója adott erre alkalmat Az ötlet Magyar Bálint oktatási minisztertől származik. Így kapott megbízást Illyés Antal szobrász, hogy a sülysápi raktárból elővett hatszáz kilós, fél Mária Teréziához tervezze meg – régi fényképek alapján – a hiányzó szoknyarészt és a szintén elveszett kezeket. A munkával néhány héten belül elkészül, s az Oktatási Minisztérium sajtóirodája szerint jövő tavasszal felállítják a teljes szobrot. A helyszín ugyan még nincs kijelölve, csak ötletek vannak. Sokáig jónak látszott, hogy a Szépművészeti Múzeum oldalszárnyainak oszlopsorában helyezzék el Mária Teréziát – tehát közel az eredeti helyéhez. Ide aztán vissza lehetne hozni idővel a többi Habsburgot is (felújításukra vannak már tervkezdemények). Csakhogy kiderült: a szobor túl nagy a múzeumi oszlopközhöz, szorongna benne. Így aztán folytatódik a helykeresés. Jónak tűnik például a múzeum előtti füves terület. Az épület tervezője, Schikedanz Albert is képzelt ide szobrokat – mutat egy régi akvarellt Hadházy Levente, a Budapest Galéria munkatársa. Mindenesetre kár volna Mária Teréziát valahol messze, elkülönítve felállítani, mert ott már mást jelentene, s nehéz lenne aztán együtt bemutatni a restaurált Habsburgokat.