2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Egykor Kolbászgyár is működött a Városligetben a látogatók kiszolgálására

2019. július 31. 13:45

Az új városligeti pavilonokról közreadott hírekben olvashattuk, hogy lesz közöttük egy street food egység is. A street food (utcai ennivaló) elnevezést világszerte használják az olyan ételek elnevezésére, amelyeket kézből falhatunk be menet közben az utcán, vagy ha időnk engedi, kényelmesen sétálva egy parkban. A piaci és utcai árusoknál kapható falatok az ókortól napjainkig minden kultúrában népszerűek voltak. A street food legújabb hulláma a fővárost is elérte, gombamód szaporodnak a Duna mindkét oldalán a gyorsételeket kínáló helyek. A magyar ember klasszikus utcai ételei közé tartozik a perec, a lángos, a kolbász, a főtt kukorica, a sült gesztenye, az édességek közül a fagylalt, a vattacukor, a kürtőskalács. A Városliget múltjába visszatekintve is gazdag hagyományát találjuk a kézből fogyasztható ételeknek.

Sokféle forrás tanúskodik arról, hogy a ligeti árusok már a 19. század elejétől kínálták olcsó, séta közben vagy padon üldögélve megehető portékájukat. Képeken az 1860-as évek végétől bukkan fel a téma nyomtatott sajtóban. Az egyik legelső ligeti street food ábrázolás egy karikatura a Borsszem Jankó című szatírikus hetilap 1869 augusztusi számában. A városligeti színkör népes közönsége egyszerre hallhatja az éhező, szomjazó rab drámai monológját a színpadról és a vízárus és a kolbászárus vevőcsalogató kiabálását odakintről, miközben a fasorban elegáns dámák és keménykalapos urak korzóznak. A humorral teli újságrajz hitelesen adja vissza a kiegyezést követő évek városligeti hangulatát.

A kifli és a perec a kezdetektől népszerű ligeti street food étel volt. Az 1866-ban megnyitott Állatkert törzsvendégének számított a neves politikus, Deák Ferenc, aki legszívesebben a medvebarlangnál időzött. Nap mint nap megetette helyben vásárolt pereccel kedvencét, Kristófot, az Állatkert medvéjét. A Bolond Istók című szatirikus lap, halála után három évvel, városligeti környezetben idézte fel a népszerű politikus alakját.

A nagy ünnepek idején – Húsvétkor, május első napján, Szent Istvánkor – több tízezer ember látogatott ki a Ligetbe, de gyakran szerveztek egyéb nevezetes alkalmakra is ligeti népünnepélyeket a 19. század utolsó harmadában. Ilyenkor a lacikonyha játszotta a főszerepet a vendéglátásban. Ezek a szabad ég alatt vagy sátorban működő alkalmi főzőhelyek a tömegek étkezőhelyei voltak: nyárson sütötték a húst, csapra vertek egy-két söröshordót, a lacikonyhában vásárolt ételt-italt pedig mindenki ott és úgy fogyasztotta el, ahol tudta.

Már az elsőként bemutatott, 1869-es újságrajzon is feltűnt az egyik legnépszerűbb, olcsó, kiadós, séta közben is fogyasztható korabeli streetfood étel, a kolbász. Többen a vurstli nevének eredetét is kapcsolatba hozzák a német würst (kolbász) szóval. Az 1896-ban megnyitott Ős–Budavára tulajdonosai az ételek terén is nagyban gondolkodtak. A szórakozónegyedben egy Kolbászgyár működött, ahol persze jófajta pilseni sört is kínáltak a finom falatok mellé.

Volt olyan időszak is a 19. században, amikor – a vízárusok kivételével – szigorú szabályrendelettel tiltották a Városligetben a mozgó árusok tevékenységét. A huszadik századba átlépve, némileg enyhültek a korábbi, szigorú szabályok, de a mozgóárusítás soha nem vált jellemzővé. A street food kínálat legfontosabb lelőhelyeivé a bódék és pavilonok váltak.

Az 1925-től évente megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásár új fejezetet nyitott a kézből fogyasztható ételek városligeti történetében. A több órás vásári séta során megéheztek, megszomjaztak az emberek. A látogatók tömegét kellett gyorsan és olcsón étellel-itallal kiszolgálni. Ezért az élelmiszeripari kiállítók, egy valódi vásárhoz illően, árusították is kiállított termékeiket. Sokféle új street food étel és ital került az évek során a pultokra és vált a BNV-k révén népszerűvé. Az 1960-as évektől pedig a szocialista streetfood is megjelent a városligeti vásárok kínálatában.

Az alkalmi, gyakran illegális mozgóárusok és hozzátartoztak a régi Városliget képéhez. Hevenyészett pultokon vagy épp a földön kínálták árujukat, melyen igyekeztek minél gyorsabban túladni, hogy azután nyom nélkül eltűnhessenek a hatósági emberek szeme elől. Különösen vonzó hívószó volt a „házi készítésű” étel. A nagyvárosi ember szívesen megkóstolta, ha látszott, hogy friss és vidékről érkezett.

Az éhséget egyik sem csillapítja, ám létezik két olyan, utcán is fogyasztható élelmiszerfajta, ami nem maradhat ki a városligeti street fodd sztoriból. Az egyik a fagylalt, a másik a kávé. Mindkét termék népszerűsége több mint egy évszázada töretlen. Szinte elképzelhetetlen nélkülük egy nyári délutáni, ligeti látogatás. Történelmi körképünk zárásaként idézzük fel két nosztalgikus képpel az utcai fogyasztás eme két állócsillagát.

A Városliget egyelőre nem szerepel a főváros sokszínű street food kínálatának egyre gazdagodó térképén. Az új pavilonok feléleszthetik az utcai étkezés itteni évszázados hagyományát, mely remekül illeszkedik a ligeti környezet hangulatához.

Lovas Dániel teljes cikke, valamint a képek forrásai itt találhatók.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A forró kolbász és a friss ivóvíz kezdettől szerepelt a városligeti kínálatban. A kolbász mellé kínált kenyér a karikírozás jegyében kerülhetett a rajzon a puszta földre (Borsszem Jankó, 1869. 85. szám)A karikaturista a Kristóf medvét etető Deák Ferenc mellé, állatkerti perecárusnak odarajzolta Dóczy (Dux) Lajos bárót, aki hírlapi cikkekben lelkes védője volt Deák politikájának. (Bolond Istók, 1879. október) Az 1882-es Szent István napi városligeti népünnepély lacikonyhálya. Amint Feszty Árpád rajzán látható, a jókedvű vendégek alkalmi padokon vagy a földön foglaltak helyet (Vasárnapi Újság, 1882)Az ős–budavári Kolbászgyár (Würster Fabrik) alkalmazottai és kínálata az Ezredéves Kiállítás idején, 1896-ban (Klösz György felvétele,  Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.125)A Városligetbe érkező vasárnapi közönséget egy kifliárus fogadja Pólya Tibor derűs rajzán, mely az 1900-as évek elején készült (Vasárnapi Újság, 1900 k.)Élénk érdeklődés fogadta a Hangya szövetkezeti csoport gyümölcsöt és csomagolt élelmiszert árusító pavilonját az 1942-es BNV-n (Fortepan)„Ungarische lángos” az 1971-es városligeti BNV-n, jóval szerényebb színvonalon, mint a Hangya a világháborús években (Fortepan / Urbán Tamás)Alkalmi árus az Állatkert bejáratánál, 1939-ben: jól látható a fotón, hogy a házi készítésű pékáru felkelti a járókelők figyelmét (Fortepan / Góg Emese)Többféle utcai élelmiszert is kínáló fagylaltosbódé 1939-ben, a Feszty-körkép akkor még álló épülete előtt (Fortepan / Góg Emese)Hangulatos Omnia kávézó a Városligeti-tó közelében, az 1968-as BNV-n (Fortepan / Bauer Tamás)Elkészült új pavilon, közvetlenül az átadás előtt
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár