A Kádár-rendszer darázsfészke: Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése

„És hogyan ítélik meg Nagy Imre 1956-os szerepét, tevékenységét?” – kérdezte a rádió 168 óra című műsorának riportere Pozsgay Imrétől. „Ez az, ami körül még zajlanak a viták, felmerülhetnek olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam, árnyaltabbá teszik. Például önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek” – válaszolta jó ritmusérzékkel és egyúttal mindenkit ledöbbentve 1989. január 28-án az államminiszter, aki ezzel a nyilatkozattal meg is adta az alaphangot arra az esztendőre, amiről ma már tudjuk: a csodák éve volt.

Szembenézés a múlttal

Az 1980-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon társadalmi, gazdasági és politikai válság alakult ki, és egyre nagyobb az igény a múlttal való szembenézésre. 1988. június 16-án, Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján a rákoskeresztúri Új köztemetőben több mint háromezer ember helyezett el koszorút a 301-es parcellában, a mártírok feltételezett hantjainál, a Hősök terén pedig virágot tettek az Ismeretlen katona sírjára. A Batthyány-emlékmécsesnél 100-150-en jelentek meg, s miközben a rendőrség több személyt lefogott, a tömeg Nagy Imrét éltette.

Az események lendülete ekkor már – saját bevallásuk szerint is – túlhaladott a politika színpadáról eltávolított Kádár után maradt hatalmi űrért marakodó párttagokon, az irányítás – amelyért foggal-körömmel ragaszkodtak – kicsúszni látszott a kezükből. A fokozódó társadalmi nyomás miatt nem lehetett elkerülni az 1956-os események régóta esedékes újraértékelését, valamint a mártírrá vált kivégzettek rehabilitációját. Mindez kemény harcot eredményezett az MSZMP-n belül a reformerek és az úgynevezett keményvonalasok között, a múlttal való szembenézés ugyanis nem tartozott az állampárt kedvelt tevékenységei közé. Főként azért sem, mert a párt önigazolása szorosan kötődött 1956-hoz, vagyis az állampárt alapjai kérdőjeleződtek meg egy esetleges konfesszió esetén.

Az MSZMP Központi Bizottsága felállította a Pozsgay által is említett történelmi albizottságot, hogy friss értékelést készítsen az 1956-os eseményekről.

Az 1988 tavaszán megalakult, a kommunista diktatúra történelemhamisításait felszámolni igyekvő civilszervezet, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) több hónapos harca során végül elérte az Igazságügyi Minisztériumnál, hogy az áldozatok újratemetésére nyilvánosan kerülhessen sor, mégpedig 1989. június 16-án – Nagy Imre és társai kivégzésének 31. évfordulóján. Az MSZMP is engedélyezte a temetést – amelyet igyekezett úgy kommunikálni, mint „a nemzeti megbékélés napját” –, és azon ügyködött, miként lehetne mindenféle bonyodalom és politikai lavina nélkül levezényelni a nem kívánt eseményt, amelyben az ellenzék egyre inkább legitimációs lehetőséget látott.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. nyári számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet