A túl jól sikerült szélhámosság – így „árasztotta el” San Diego városát egy esőcsináló
2018. december 11. 12:46 Múlt-kor
Charles Hatfield a 20. század elején egy igencsak különleges szolgáltatással kereste kenyerét. Jó pénzért vállalta, hogy vegyszerek légkörbe párologtatásával megnöveli a csapadékmennyiséget, amire a kaliforniai farmerek igencsak vágyakoztak ekkoriban. Egy alkalommal azonban túl jól sült el a „csapadékgyorsítás.”
Korábban
Charles Mallory Hatfield 1875-ben született egy Kansas állambeli kisvárosban, majd családjával az 1880-as években Kaliforniába költözött. Miután felnőtt egy helyi varrógépgyár eladójaként kezdett dolgozni, szabadidejét pedig általában olvasással töltötte. Így találkozott a „tudományos esőcsinálás” gondolatával is, amely terület – bár napjainkban már valóban léteznek eredményes módszerek a csapadékmennyiség befolyásolására – a 20. század elején még igencsak gyerekcipőben járt.
Hatfield mindazonáltal jó üzletemberként felismerte a kínálkozó piaci igényt, és a korszellemnek megfelelő tudományos köntösbe bújtatta az esőcsinálás folyamatát. Módszere lényegében abból állt, hogy 23 különböző kémiai vegyületet összekevert, majd azokat egy erre a célra felépített kéményen keresztül a levegőbe párologtatta. Állítása szerint a légkörbe küldött anyagok egymással és a „fenti” elemekkel reakcióba lépve felduzzasztják az esőfelhőket, ezzel megnövelve a várható csapadékmennyiséget. Ennek megfelelően következetesen elutasította, hogy „esőcsinálónak” nevezzék – valószínűleg, hogy elkerülje a kifejezés misztikus jelentéstartalmát – és magára csak mint „csapadékgyorsítóra” hivatkozott.
Hatfield 1902-ben indított különös vállalkozása csak lassan indult be, ezért egy nagyon ígéretes üzleti modellel állt elő: a fizetségre csak azt követően tartott igényt, ha a vállalt csapadékot valóban sikerült szállítani. 1904-től aztán egyre gyarapodni kezdett a vásárlóréteg, amelynek tagjai elsősorban a helyi farmerek közül kerültek ki. A földművesek örömmel fizették ki a Hatfield által felszámított 50 dollárt a hőn óhajtott esőzésért, így az üzlet rohamos növekedésnek indult. A csapadékgyorsító rövidesen már tarifát is emelhetett és 1905-ben már minden hüvely lehullott eső után 1000 dollárt számlázott ki az elégedett vásárlóknak.
Hatfield az 1910-es már befutott és ismert esőcsinálónak számított az Egyesült Államok nyugati részén, így amikor San Diego városát 1915-ben hatalmas szárazság sújtotta, a városi képviselőtestület ülésén felmerült az ötlet, hogy vegyék igénybe Hatfield szolgáltatását. Bár volt városatya, aki kitartóan tiltakozott az „ostobaságnak” nevezett gondolattal szemben, végül elfogadták a javaslatot.
Hatfield természetesen azonnal lelkesedett az ötletért és megegyezést is kötött az önkormányzattal arról, hogy 10 ezer dollárért cserébe megtölti a város kiürült víztározóit. Hatfield és öccse, Paul hamarosan fel is húzták csapadékgyorsító kéményüket a város határában és nekiláttak a felhőduzzasztásnak.
A kitartó pöfékelés pedig kétségtelenül meg is hozta az eredményt – igaz, finoman szólva is vitatott, hogy ebben a kitartás vagy a pöfékelés játszotta a kulcsszerepet. Ami bizonyos, hogy 1916. január 5-én a régen várt eső végül lezúdult San Diegóra. Sőt, nemhogy lezúdult, de úgy látszott, hogy egy az egyben bepótolja az előző hónapokban elmaradt csapadékot. Az eső a következő egy hónapban szinte szakadatlanul esett, így a kiszáradt folyók és víztározók előbb lassan újra megteltek, majd kiléptek a medrükből és átfolytak a gátakon elárasztva a várost és környékét. Az egyre súlyosbodó árvíz hidakat tett tönkre, elszakította a kábeleket, farmokat és otthonokat tett tönkre. Az igazi katasztrófa január 27-én következett be, amikor az egyik víztározó gátja átszakadt és a lezúduló víz mintegy 20 ember életét követelte.
A kezdetben hősként ünnepelt Hatfield fokozatosan a megtestesült gonosszá avanzsált a városlakók szemében, így az esőcsináló jobbnak látta, ha inkább kereket old, mielőtt meglincselnék őt. Később ugyan visszatért, hogy követelje a megállapodás szerint neki járó 10 ezer dollárt, de az önkormányzat erre csak abban az esetben lett volna hajlandó, ha Hatfield vállalja a felelősséget az árvíz által okozott károkért. Ez persze már nem volt olyan kecsegtető ajánlat, így Hatfield inkább lemondott a fizetségről.
A csapadékgyorsító vállalkozás egyébként túlélte a San Diegóban történteket és Hatfield még másfél évtizeden keresztül járta a vidéket nem mindennapi szolgáltatásával. Végül az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság tette be a kaput, aminek következtében eltűnt a fizetőképes kereslet is. Hatfield így kénytelen volt visszamenni a szövőgépgyárba, folytatni korábbi munkáját. Végül 1958-ban hunyt el, a csapadékgyorsító formula titkát pedig (amellyel állítása szerint több mint 500 alkalommal keltett sikeresen esőt) magával vitte a sírba.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód
- Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
- Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
- Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
- Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
- Megérdemelték a kitelepítést a németek?
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt tegnap