Mégsem az ősember pusztította ki az afrikai nagytestűek többségét
2018. november 23. 18:53 Múlt-kor
Évmilliókkal ezelőtt Afrika – és más kontinensek is – számos különféle nagytestű emlősnek adtak otthont. Napjainkra mindössze a zsiráf, az orrszarvú, az elefánt, illetve a vízilovak maradtak fenn. A kutatók korábban úgy vélték, hogy a néhai állatfajok kipusztulásának közvetlen oka az volt, hogy az ősemberek megtanultak eszközöket készíteni és vadászni rájuk. Az új vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a folyamat már jóval korábban elkezdődött.
Korábban
Ha manapság nagytestű állatokat akarunk látni, akkor – kevés kivételtől eltekintve – Afrikába kell mennünk. Pedig 50 ezer évvel ezelőtt, szinte még valamennyi kontinens büszkélkedhetett hasonló teremtményekkel. Észak-Amerika és Eurázsia pusztáit gyapjas mamutok rótták, Ausztráliában óriáskenguruk ugráltak, Madagaszkár szigetén pedig akár gorilla méretű lemúrokkal is találkozhattak volna a korabeli emberek.
Az elmúlt 50 ezer év folyamán aztán eme állatfajok szinte kivétel nélkül kihaltak és Afrikában is mindössze a zsiráfok, a rinocéroszok, az elefántok és a vízilovak maradtak fenn. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy ez a tömeges kihalás nagyban annak volt köszönhető, hogy az előemberek megtanultak eszközöket használni és készíteni, majd azokkal levadászni a hatalmas termetű élőlényeket.
A Utahi Egyetem kutatócsoportja, Tyler Faith vezetésével a közelmúltban újra vizsgálat alá vonta a kérdést. Elemzésük során egy hét millió éves intervallumban vizsgálták a Kelet-Afrikában előkerült állatmaradványokat és arra a megállapításra jutottak, hogy a nagytestű növényevők kihalása – amely jellemzően egy hosszú folyamat – mintegy 4,6 millió évvel ezelőtt kezdődött meg, tehát jóval korábban, minthogy az első vadászok fenyegetni kezdték volna őket.
A kutatók által felvázolt új modell a klímaváltozást nevezi meg „fő felelősként” a mára legendássá vált állatok kihalásával kapcsolatban. A légkörben található szén-dioxid mennyiségének csökkenése ugyanis a fás területek csökkenését vonta magával. A füves puszták térnyerésével azonban a hatalmas testű növényevők elvesztették természetes élőhelyüket, ami korábban táplálékkal és védelemmel is ellátta őket. A növényevők pusztulása pedig hosszú távon maga után vonta a nagytestű ragadozók – például a kardfogú tigrisek – kihalását is, hiszen számukra éppen a növényevők jelentették a fő táplálékforrást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
- Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
- Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
- A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
- Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
- Batu kán és a szláv favágók
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap
