Amikor a párizsi pincérek sztrájkolni kezdtek a bajszukért

A bajuszviselés története igencsak hosszú és gazdag történelemre tekint vissza. Már az ókorban is kitüntetett figyelem övezte eme arcszőrzetet, így például Tacitusnál arról olvashatunk, hogy a germánok között azok a harcosok viselhettek bajuszt, akik valamilyen kiemelkedő haditettet vittek véghez. A 18. századi francia királyi udvarban azonban már nem dívott ez a viselet, az arisztokraták igyekeztek mindig ápoltan és simára borotvált arccal megjelenni a nyilvánosság előtt. A divat azonban forgandó és alig egy évszázad múltával a bajusz már a francia férfiasság legfontosabb jelképe volt.

A régi-új hóbort először a katonaság körében ütötte fel a fejét. A magyar huszárság mintájára a 18-19. században Európa-szerte a hadseregek egyik legfontosabb elemévé vált a könnyűlovasság. Minthogy pedig a huszárok hagyományos megjelenésében a bajusz már régóta fontos szerepet játszott, az szépen lassan átszivárgott a többi fegyvernemhez is.

A 19. század közepére már a francia katonák jelentős része viselt bajuszt. Sőt, ezt olyannyira tekintélyt parancsolónak tartották, hogy a legalsóbb rangok kivételével (ahol konkrétan tiltva volt a bajuszviselet) sok esetben kötelezően előírták. Ezt pedig annyira komolyan vették, hogy annak, aki nem tudott saját bajuszt növeszteni, annak álbajusszal az orra alatt kellett csatába vonulnia. Az arisztokrácia és a polgárság természetesen nem akart lemaradni, és saját férfiasságuk hangsúlyozására, ők is átvették a bajuszt.

Ugyanebben az időszakban nyitották meg kapuikat az első modern éttermek, amelyek vendégkörét elsősorban az előkelők és a felső-középosztály adta. A finom ételek mellett a szolgáltatás legfőbb eleme maga a hangulat volt, amely a régi, nemesi étkezők atmoszféráját igyekezett visszaadni. Ez egyben azt is jelentette, hogy a pincéreknek az udvari inasokhoz kellett hasonlatossá válniuk, vagyis egyértelműen jelezni, hogy ők egy alacsonyabb társadalmi réteghez tartoznak a vendégekkel szemben. Az étteremtulajdonosok ezt pedig egyebek mellett épp azzal igyekeztek biztosítani, hogy előírták alkalmazottjaik számára, hogy minden reggel simára borotválva jelenjenek meg.

Az ily módon kötelezővé tett társadalmi elkülönülés természetesen komoly indulatokat keltett. A pincérek bajszuk kötelező lenyírását úgy élték meg, mintha férfiasságuktól fosztanák meg őket. Ez a gondolat köszön vissza Guy de Maupassant 1883-as, A bajusz című novellájában is, amelyben egy asszony szabályosan meggyászolja színész férje bajszát, amelyet azért kellett levágni, mert a férfi egy női szerepre készült. „A férfi a bajsza nélkül nem férfi többé…” – szólt az asszony panasza, amiért férje nélkülözni kényszerült „a nemzeti jellem jelképét.”

Az 1907-es pincérsztrájk természetesen csak részben magyarázható a bajusz iránti vágyakozással. A szakszervezet követelései között ott találjuk a magasabb béreket és a jobb munkakörülményeket is. A bajusz mindazonáltal egyértelműen a megmozdulás szimbólumává vált országszerte. Ahogy egy korabeli újságban fogalmaztak: „Az asszonyok olyan eltökéltek, hogy inkább látják gyermeküket éhezni, mintsem, hogy férjük bajszát még egyszer a borotva alatt.”

A bajuszviselés joga komoly vitát váltott ki a francia politikai életben is. A pincérek támogatói leginkább azzal érveltek, hogy a külső megjelenést érintő szabályozások eltörlése egy újabb lépés az Emberi és polgári jogok nyilatkozata által megfogalmazott társadalmi egyenlőség kiteljesítésében. A sztrájk ellenzői ugyanakkor higiéniai szempontokat sorakoztattak fel az éttermek bajusztilalma mellett.

Az áprilisi megmozdulások végül részleges sikerhez vezettek. A májusra megszülető megegyezés értelmében a pincérek elnyerték a jogot, hogy a jövőben bajusszal az orruk alatt mehessenek munkába, ugyanakkor egyéb követeléseikből – a bérek és a munkaidő tekintetében – engedniük kellett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A náci Németország jellemzői
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• Már 1918-ban lépéseket tett az egyesülés felé Németország és Ausztria
• 12 ezer, Argentínában élt náci nevét tartalmazó listára bukkantak
• Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása
• A háború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni Hitlertől a hatalmat Hermann Göring
• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
• Két falu teljes kiirtásával bosszulták meg Reinhard Heydrich halálát a nácik
• Elhunyt a sobibóri haláltábor utolsó túlélőinek egyike