Véletlenül bukkantak rá az olajfaliget alatt rejtőző, 3400 éves minószi sírra Krétán

2018. szeptember 6. 14:22 Múlt-kor

Érintetlen bronzkori sírra és egy csontvázra lelt egy görög gazdálkodó Kréta szigetén egy olajfaliget alatt. A minószi civilizáció máig igen rejtélyes, így a régészek őszintén remélik, hogy a ritka lelet számos titkot fedhet fel az ókori kultúráról.

Korábban

Kréta szigetének keleti részén, Ierapetra város közelében váratlan felfedezésre bukkant egy görög gazdálkodó. A Cretapost közlése szerint a férfi gépjárműjével akart leparkolni egy olajfa árnyékában, amikor a föld hirtelen süllyedni kezdett az autó alatt. Miután gyorsan odébbállt az ingatag talajról, észrevette, hogy egy igen méretes, több mint egy méter széles lyuk tátong azon a helyen, ahol korábban a kocsival akart parkolni.

Amikor betekintett az üregbe, rögtön látta, hogy valami különlegesre bukkant. Azonnal hívta a görög örökségvédelmi minisztériumot, és jelentette az esetet. A hatóság régészeket küldött ki a helyszínre. Rövid időn belül kiderült, hogy egy igen értékes leletről van szó.

Maga az üreg közel két és fél méter mély volt, három részre volt tagolva és szemlátomást egy sírt rejtett. Az első szekcióban egy koporsót és néhány kerámiatárgyat találtak, a másodikban pedig egy újabb szarkofágot, továbbá 14 amforát és egy tálat. A Smithsonian szerint a régészek a sírmellékletek formái alapján úgy vélték, egy minószi sír mélyén állnak. A vázák, kerámiatálak és maguk a koporsók is igen jó állapotban vészelték át az eltelt évezredeket.

A sírt egy kőfal zárta le minden oldalról, és több mint 3000 évnek kellett eltelnie, míg megadta magát az időnek, valamint a farmer autója súlyának. „A talaj visszahúzódása az olajfák öntözéses eljárásának köszönhető, legfőképpen egy törött locsolócsőnek, amelyből kifolyó víz még jobban lemosta a sír tetejéről a földet” – mondta Argyris Pantazis, a turizmusért és a mezőgazdaságért is felelős alpolgármester. A végső csapást az autó súlya adta meg, tette hozzá.

Pantazis továbbá elmondta, hogy a sír teljesen érintetlen, egy tolvaj sem látogatta meg az eltelt 3400 év folyamán, ami kivételes lehetőséget biztosít majd a kutatóknak, hogy a sír két lakójának maradványait és a leleteket tüzetesen megvizsgálva még többet tudjanak meg a titokzatos minószi civilizáció tagjairól, valamint mindennapi életükről. A Forbes értesülése szerint a csontvázak a késő-minószi (vagy krétai) korból származnak, vagyis 3400 évesek lehetnek.

Rejtélyes múlt

A minószi (más néven krétai civilizáció) eredete sűrű homályba vész. Aranykora a Kr. e. 2000 és Kr. e. 1450 közötti időszakra tehető, ami elsősorban a páratlan szépségű palotaépítésekben mutatkozott meg. Az anatóliai földművelő közösségből kialakuló bronzkori civilizáció virágzásának egyik fontos összetevője a tengeri kereskedelem volt. Kr. e. 1500 körül azonban a kultúra már romokban hevert, aminek oka a Thira (ma Szantorini) szigetén bekövetkezett vulkánkitörés és szökőár, esetleg a beözönlő mükénéiek támadása lehetett.

A minósziak emlékét leginkább a félig bika, félig ember Minotaurusz emléke őrizte meg. A mítosz szerint mielőtt Kréta uralkodója, Minósz királlyá lett volna, jelet kért Poszeidón görög istentől, hogy vajon ő vagy fivére lesz-e az uralkodó. Poszeidón Minósznak jósolta a királyságot és ennek jeléül egy fehér bikát küldött, amelyet Minósznak fel kellett volna áldoznia a jóslat beteljesülésekor. A fehér bika szépségétől elbűvölt Minósz nem így tett, mire Poszeidón éktelen haragra gerjedt és őrületet küldött Minósz feleségére, Pasziphaéra, aki beleszeretett a bikába. Daidalosz segítségével Pasziphaé megtalálta módját, hogy egyesüljön a bikával – ennek a násznak az eredménye lett Minótaurosz, akit Minósz a delphoi jósda tanácsára a knósszoszi palotájában megépített óriási labirintusba zárt.

Minószi leleteket először jó száz éve tártak fel Krétán. A régészek ezekből egy békés civilizáció képét festették le, ahol a hadviselés alig játszott szerepet a társadalom életében. A valóság azonban kissé más lehetett: Kréta lakói ugyanis egy komplex társadalmat alkottak, amely olyan nagyhatalmakkal állt kereskedelmi kapcsolatban, mint Egyiptom. Így meglehetősen életszerűtlennek tűnik az a feltételezés, hogy a sziget felemelkedése kizárólag a szomszédos birodalmakkal folyó együttműködésnek köszönhetően ment volna végbe. Számos kard és tőr került elő a minószi szentélyekből, sírokból és lakóépületekből, de a militáns társadalomra utaló jelek – így például a pajzsokon, sisakokon látható vadászjelenetek, vagy éppen a küzdősportok megléte – az élet minden területén jelen voltak, még a minószi írás hieroglifái is azt az elméletet támasztják alá, hogy a minósziak igencsak harciasak voltak.