A Stonehenge építése legalább akkora ceremónia lehetett, mint az ott tartott rituálék

Mike Pitts Britannia őskorának szakértője, továbbá azon kevés tudósok egyike, aki végezhetett ásatásokat az ősi műemléknél. Nemrég kiadott tanulmányában a szabadúszó régész arról ír, hogy 1979-ben egy hat méter átmérőjű gödröt tártak fel a sarokkőnél. Ez a kő hetvenöt méterre van a sziklakör közepétől, és körülbelül hatvan tonna tömegű. Emellett a többi kővel ellentétben nem lett faragva vagy egyéb módon megmunkálva. Ez a tömb jelöli a pontot, ahol a nap felkel, és ahol a horizont alá bukik a nyári és a téli napfordulókor, ha a körön belülről nézzük. Pitts szerint a gödör, ami a korábbi feltételezések szerint egy mára hiányzó kőtömb helye volt, valójában a sarokkő egykori helye, amelyben feküdt.

A kör közepén lévő másik, 16-os számmal ellátott kőtömb, amely a sarokkővel és a Nappal egy vonalba kerül a két jeles napon, szintén faragatlan, és szintén van mellette egy gödör. Ez Pitts szerint azt mutatja, hogy úgyszintén eredetileg is a helyszínen volt. Mint mondta: „A feltételezés régen az volt, hogy a Stonehenge-nél lévő összes sarsen kő a több mint húsz mérföldnyire lévő Marlborough Downsból érkezett. Azóta már érlelődött az a gondolat is, hogy némelyikőjük a helyszínről való, és hogy a sarokkő abból a nagy gödörből lett kiemelve. Ha egy ekkora sziklát akarna valaki megmozgatni, vélhetően faragna rajta, hogy simábban csússzon, és hogy könnyítsen rajta. Ez azt árulja el, hogy nem lett nagy távolságon mozgatva. Észszerűnek tűnik, hogy a sarokkő többé-kevésbé mindig is ott volt, ahol ma, csak eredetileg félig eltemetve.”

A sarsennek nevezett kőzet egy homokkőréteg, amely évmilliókkal ezelőtt keletkezett a Salisbury Plain mészkőrétegén. Az egymás utáni jégkorszakok során többször megfagyott, majd kiolvadt, ami a széttöredezéséhez vezetett. Az évezredek folyamán aztán a kődarabok a földfelszín alá süllyedtek, néhányuknak maradtak a földből kiálló részei. Ezek a különböző méretű kövek az egész térségben megtalálhatók.

Stonehenge építése legalább akkora ceremoniális jelentőséggel bírhatott, mint a befejezett kőkör használata, állították szakértők márciusban. Az ötezer éves műemlék megépítése az ország egész területéről egy helyre vonzotta az embereket, ahol nagy ünnepélyes lakomákon ihattak és ismerkedhettek. A Stonehenge munkálatai arra is szolgálhattak, hogy a kívülállóknak megmutassák a létrehozó kis közösség erejét, állították az English Heritage alapítvány kutatói. Ez az elmélet megmagyarázhatja azt is, miért hozták a wiltshire-i helyszínre némelyik követ egy légvonalban több mint százhatvan kilométerre lévő dél-walesi bányából.

Susan Greaney, az English Heritage vezető történésze elmondta: „a mai nyugati kultúrában igyekszünk mindent minél könnyebbé és gyorsabbá tenni, de úgy gondoljuk, hogy Stonehenge építői számára nem ez lehetett a fő szempont. „Sok ember közelről és távolról történő odavonzása, hogy részt vegyenek az építkezésben, hatékony módja lehetett a közösség erejének demonstrálásának a kívülállók felé. Az, hogy képesek voltak köszönteni és megjutalmazni a sokat utazott embereket, mint zarándokokat, ünnepélyes lakomákkal, további kifejezése lehetett a közösség hatalmának és státusának.” Az elméletet erősíti, hogy az English Heritage nemrég lakoma nyomait fedezte fel a közeli, szintén neolit kori Durrington Walls településen.

Az alapítvány történészei szerint ez az egész ország területéről vonzhatott részt venni kívánó embereket a neolit műemlék megépítéséhez. Az elmélet arra is sarkallta a kutatókat, hogy újra megvizsgálják, hogyan épülhetett. A Stonehenge nagy, álló helyzetben lévő tömbjei helyben fellelhető homokkőből vannak, míg a kisebb, „kékköveknek” nevezett tömbök egy dél-walesi bányából származnak. Stonehenge építőinek egy 225 kilométer hosszú úton kellett végigmozgatniuk ezeket a mai Pembrokeshire-parti Nemzeti Park területéről a helyszínre. Greaney elmondta: „Ha elhagyjuk azt a modern prekoncepciót, hogy a neolit kori emberek a leghatékonyabb módját keresték volna az építmény létrehozásának, az olyan kérdések, mint hogy miért olyan messziről – a dél-walesi Preseli-dombságból – hozták a 'kékköveket', nem is tűnnek olyan zavarba ejtőnek.

Hozzátette, hogy a „kőhúzó ünnepségek” elmélete, amely szerint az emberek ünnepi keretek között mozgatták kézi erővel a monolitikus tömböket, nem új keletű. Az indonéziai Nias szigetén 1915-ben készült fényképeket hozta fel példaként, amelyeken ünnepi ruhába öltözött emberek mulatva mozgatnak kőtömböket, és mellette lakomákon és táncokon vesznek részt.

Stonehenge a mai felépítését mintegy ezerötszáz év folyamán nyerte el. A műemléket a nemzeti örökség gyűjteményébe 1918-ban adományozták eredeti tulajdonosai, Cecil és Mary Chubb. Chubb úr impulzusszerűen vásárolta meg három évvel korábban az akkor elhanyagolt állapotú építményt, miután felesége egy étkezőszobai székszettért küldte el alkudni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet