Államellenes szervezkedés és illegális határátlépés miatt is ült börtönben Határ Győző

2017. november 13. 11:46 MTI

103 éve, 1914. november 13-án született Határ Győző Angliában élt Kossuth-díjas író, költő, filozófus. Verseire a magyar nyelv könnyed, bravúros kezelése jellemző. Filozófiai műveiben főleg történetfilozófiai és ismeretelméleti kérdéseket kutatott.

Korábban

Gyomán született Hack Viktor néven. Apja erdélyi szász volt, a gyomai nyomda papírszakértője, fia a betű bűvöletében nőtt fel. Tizenöt évesen elküldte egy értekezését Márai Sándornak, aki az Újság hasábjain válaszolt neki: „Később, máskor...” A személyes találkozásig, 1978-ig aztán több évtized telt el.

A budapesti műegyetemen 1938-ban szerzett építészmérnöki diplomát, közben a Zeneakadémián hegedülni tanult és tehetséges festő is volt. Határ Győző néven írta ugyancsak 1938-ban első regényét, a sokszorosítva terjesztett Veszélyes fordulatszámot, ezt a hatóság elkobozta. Első versei polgárpukkasztó, játékosan erotikus darabok voltak. 1943-ban államellenes összeesküvésben vett részt, ezért felségárulás vádjával öt év fegyházra ítélték, ebből a háború miatt csak másfelet töltött le. 1944-ben jelen volt a sátoraljaújhelyi börtönlázadásnál, ezután büntetőszázadba sorolták be, ahonnan sikerült megszöknie.

1945-től másfél évig a budapesti UNRRA (az ENSZ menekültügyi hivatalának elődje) missziójánál dolgozott, ennek megszűnte után fordításokból és festményeinek eladásából élt. 1947-ben írta Heliáne című szatirikus regényét, amelyet az új, kommunista hatalom bezúzatott, csak néhány példánya maradt meg. Verseskötete Liturgikon címmel jelent meg, ebből nem lett baja, de 1949-ben kizárták az Írószövetségből, a következő évben két és fél év börtönre ítélték tiltott határátlépés miatt. „Egész határ határvadász üldözte a Határt” - írta magáról.

Szabadulása után építészmérnökként tevékenykedett, valamint angol, német, orosz, francia és spanyol nyelvből fordított. 1956-ban feleségével, Prágai Piroskával emigrált és Londonban telepedett le. 1957 és 1976 között a BBC magyar adásának munkatársa volt, 25 évig tanított angol diplomatákat magyarra a brit külügyminisztérium megbízásából. Dél-londoni háza, a Hongriuscule évtizedeken át a magyar ösztöndíjasok zarándokhelye volt.

Határ Győző majd minden műfajban alkotott, célja a műfaji határok elmosása volt. Színművei közül említendő a kilencrészes Golghelógi misztériumjáték (1976), amely filozófiai eszközökkel beszél a világban uralkodó Sátánról és a „sánta korongolóvá degradálódott” Istenről. A kétrészes Mangún parabolikus tragédia azt mutatja be, miként vezet el a zsarnok iránti feltétlen hűség a kegyvesztettséghez és bukáshoz. Számos kisebb jelenetet, rádiójátékot és mesejátékot, összesen vagy negyven színművet írt. Magyarországon a Patkánykirály, a Jézus krisztus születése és az Elefántcsorda című darabjait mutatták be.

Regényei közül jelentős a Heliáne, amely a swifti utazóregény és szatirikus, szürreális utópia hagyományát elevenítette fel, Az őrző könyve című, nagy ívű történetfilozófiai parabola, az Anibel trilógia, amely az ötvenes évek Magyarországának kíméletlen tablója. A fontos ember című könyvében az emigrációban élő magyarok kisszerű és nevetséges viszályairól, az érvényesülésért folytatott harcáról ad szatirikus képet. Verseire a magyar nyelv könnyed, bravúros kezelése jellemző. Filozófiai műveiben főleg történetfilozófiai és ismeretelméleti kérdéseket kutatott.

Emigrációja után először 1983-ban jelent meg írása a régi Mozgó Világban és 1989-ben haza is látogatott. 1990-től rendszeresen jött Magyarországra, szerzői esteket tartott és hazai folyóiratokba is publikált. Tevékenységét 1991-ben ismerték el Kossuth-díjjal, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává, 2005 őszén a Magyar Írószövetség elnökségének örökös tagjává választották. 1996-ban megkapta a Salvatore Quasimodo költői verseny nagydíját, 2001-ben a Márai Sándor-díjat.

Felesége halála után tíz nappal, 2006. november 27-én hunyt el Londonban. Végső akaratának megfelelően 2007-ben Budapesten temették el a Farkasréti temetőben. Nevét viseli a gyomaendrődi városi könyvtár, szülővárosában a tiszteletére rendezett emléknapokon minden évben versmondó versenyeket is szerveznek.