Amikor 10 millió liter ragacsos cukorszirup döntötte romba Bostont

„Egy tompa moraj hallatszott, ám a röpke figyelmeztető jel után szinte azonnal szétrobbant a tartály. Kétmillió gallon melasz szabadult Boston utcáira, és a robbanás erejétől darabokra hulló épületek maradványait ragacsos halmokká gyúrta össze. Kocsik, szekerek borultak fel, a lovak tucatszámra pusztultak el. Az utcákat ragacsos törmelék borította el, a közlekedés teljesen leállt” – számolt be akkoriban a The New York Times a gyilkos katasztrófáról.

1919 januárját írjuk, a helyszín Boston. Massachusetts állam fővárosának North End nevű városrészében egy gigantikus méretű tartály robbant fel, amelyből 2,3 millió gallon (kb. 10 millió liter) melasz (sűrű cukorszirup, a cukorrépa vagy cukornád cukorrá történő feldolgozásának mellékterméke, leginkább a szesz- és élesztőiparban használatos alapanyagként) cunamiszerűen ömlött az utcákra. A katasztrófa 21 ember halálát okozta, miközben továbbá 150 ember sérült meg. A szirupos hullám – amely egyes jelentések szerint kezdetben a 8-10 méteres magasságot is elérte – végigrobogott a vízparton romba döntve az épületeket, felborítva a járműveket, a tűzoltóság épületének alapját pedig szó szerint kiemelte a helyéről, írta a The New York Times online kiadása.

Közel száz évvel a katasztrófát követően fény derülhet a halálos baleset különleges okaira. Mégpedig az Amerikai Fizikai Társaság ülésén, ahol kutatók és diákok próbálták meg helyre rakni az évszázados puzzle megfelelő darabjait. Arra a következtetésre jutottak, hogy a megoldást a karibi térségből érkező hajószállítmány és a kemény massachusettsi fagy hirtelen találkozásánál kell keresniük.

A hideg időjárás melaszra gyakorolt hatását vizsgálva a szakértők megállapították, hogy melegebb hónapokban a katasztrófa szinte kizárt, hogy bekövetkezett volna. A szirupos anyag túl gyorsan közeledett a trópusi melegből a fagyos északra, és miközben hűlt, sűrűbbé és keményebbé vált, ez pedig igencsak megnehezítette a mentési és a helyreállítási erőfeszítéseket.

„Elsőre mulatságos dolognak tűnhet elképzelni, ahogy emberek ragadtak bele a hömpölygő melaszba, de érdemes megnézni a képeket, és akkor már senkinek sem lesz kedve nevetni” – mondta Shmuel M. Rubinstein harvardi oktató, akinek a diákjai dolgoztak a kutatáson. Mint elmondta, amikor a melasz megérkezett a bostoni kikötőbe, folyamatosa melegítés alatt állt, ugyanis a melegebb hőmérséklet biztosította, hogy kevéssé legyen viszkózus (vagyis folyós), ami megkönnyítette a szállítását a vízparton.

Amikor a tartály két nap múlva felrobbant, a melasz még körülbelül 4-5 fokkal melegebb volt, mint a körülötte lévő levegő, magyarázta a repülőgépmérnök végzettségű Nicole Sharp, aki tanácsokkal segítette a harvardi hallgatók munkáját. A nebulók érdekes kísérletet végeztek: modellezték a megtörtént eseményt, mégpedig kukoricasziruppal és az akkori hőmérsékletre beállított, speciális hűtőszekrénnyel.

A feljegyzések szerint a kizúduló melasz 56 km/órás sebességgel száguldott. Fagyosabb időben az anyag viszkozitása megnövekedett, így a menekülők esélye tovább csökkent, szemben például egy melegebb napon bekövetkezett katasztrófa esetén, amikor a szirup bár messzebbre folyt volna, de hígabb és kevéssé ragacsos lett volna. Az áldozatok mintegy fele azért vesztette életét, mert gyakorlatilag beleragadtak a szirupba, magyarázta Rubinstein. Az egyik tűzoltó például, aki túlélte az első, gyilkos hullámot, közel két órán át életben maradt, ám miközben tehetetlenül várta, hogy megmentsék, megfulladt. „Férfiak és nők lába egyszerűen beleragadt a melaszba, elestek és lassan megfulladtak. Az erősebbek gyakran próbáltak segíteni gyengébb társaiknak, és sokan hősiességük következtében lelték végzetüket” – írta 1968-ban a The Boston Globe.

A tartály meghibásodásának pontos oka ugyanakkor ma sem ismert. Tavaly egy mérnökcsapat próbált a katasztrófa ezen részére megoldást találni, azonban csupán annyit tudtak megállapítani, hogy minden bizonnyal az acéltartályok rossz tervezésének köszönhető a közel kéttucatnyi áldozat. Ronald Mayville, a tanulmányban részt vevő mérnök szerint egyrészt túl rideg volt az acél, másrészt fele olyan vastag volt, mint szükséges lett volna.

Természetesen az sem lett volna garancia a halálos áldozatok elkerülésére, ha a melasz teljesen folyékony halmazállapotúnak bizonyult volna. 1814-ben például London utcáit árasztotta el egymillió liter sör, miután a brit főváros legnagyobb sörfőzdéjének fatartályai felmondták a szolgálatot. A "sörcunami" 9 ember halálát okozta.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”