Lágerőrökként alkalmazták volna a nácik a beszélő kutyákat

2016. február 8. 08:35

Bár Adolf Hitler köztudottan gyűlöletet érzett emberek bizonyos csoportjai iránt, az állatokat nagyon szerette. A német juhász kutyákat különösen kedvelte, olyannyira, hogy az ebek beszéd- olvasás- és íráskészségének kifejlesztésére létrehozott Tier-Sprechschulét („állati beszédtanodát”) is támogatta.

Korábban

Hitler állatszeretete nem sokkal a nácik hatalomra kerülése után jogszabályi szinten is testet öltött, mivel már 1933-ban törvényt hoztak az állatokkal szembeni erőszak megelőzése érdekében. Aki bántalmazott egy állatot, akár két év börtönre is számíthatott. A Führer rengeteg időt töltött a kutyájával, a szintén német juhász Blondival, akit Martin Bormann ajándékozott neki 1941-ben. Bár abban minden visszaemlékező egyetért, hogy Blondi kiugróan intelligens kutya volt, arról sajnos senki sem számolt be, hogy beszélni kezdett volna. Hitler barátnője Eva Braun (akit a Führer csak az öngyilkosságuk előtti utolsó órákban vett el) állítólag nem kedvelte túlságosan a kutyát, és gyakran előfordult, hogy az asztal alatt belerúgott a négylábúba. Braunnak egyébként két skót terrierje volt, Negus és Stasi (a véletlen műve, hogy később ugyanez lett a neve a keletnémet titkosrendőrségnek is).

Hitler és Blondi

A Tier-Sprechschulét még a náci hatalomátvétel előtt, 1930-ban Margarethe Schmidt iskolaigazgató hozta létre a Hannover melletti Leutenbergben, és egészen 1945-ig működött. Az iskola megszűnése után egy ideig menekülteket szállásoltak el a telepen. Hitler lelkesedett a kutyák különböző emberi készségekre történő betanításának ötletéért, mivel úgy vélte, a háborús erőfeszítésekben a különösen képzett kutyák is a nácik segítségére lehetnek. Az egyik fő feladatuk a tervek szerint az lett volna, hogy a koncentrációs táborok őreiként tehermentesítsék az SS-t. Bár ez nem történt meg, a kommunikációs készséget tekintve az ugatás szintjén megmaradó kutyákat előszeretettel alkalmazták a lágerekben. A nácikat pedig nem lehet azzal megvádolni, hogy mérsékletet tanúsítottak, ha bizarr kísérletek kivitelezéséről volt szó. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy telepátia útján létesítsenek emberek és állatok között kapcsolatot, feltehetően igen mérsékelt sikerrel.

A Tier-Sprechschule vezetői arra törekedtek, hogy olyan kutyákat neveljenek ki, a századelőn, Mannheimben élt Airedale terrier, Rolf volt, aki a (természetesen erősen megkérdőjelezhető hitelességű) legenda szerint nemcsak megszólalt, hanem egyenesen filozófiai és teológiai eszmefuttatásokkal, valamint versekkel is szórakoztatta gazdáját. Az iskola legügyesebb tanítványának egyébként az a német juhász bizonyult, aki arra a kérdésre, hogy ki Adolf Hitler, állítólag azt vakkantotta, hogy Mein Führer.

A történet hitelessége természetesen erősen megkérdőjelezhető, és szinte bizonyos, hogy a különös képzéssel legfeljebb részeredményeket érhettek el. Jan Bodensen, a témában írt Amazing Dogs: A Cabinet of Canine Curiosities című könyv szerzője szerint legalábbis „nincs bizonyíték arra, hogy (...) az SS beszélő kutyákkal sétálgatott volna (mindehhez hozzátehetjük: a kutyák beszédre tanítása nem feltétlenül földtől elrugaszkodott ötlet, mivel még a neves etológus, Csányi Vilmos szerint is elképzelhető, hogy megfelelő tenyésztéssel akár fél évszázadon belül megjelenthet az első beszélő kutya).