A francia elnök, aki a kukásokkal is együtt reggelizett

Valéry René Marie Georges Giscard d'Estaing 1926-ban született a németországi Koblenzben, apja az első világháború után francia megszállás alá került Rajna-vidéken volt tisztviselő. Gazdag arisztokrata és politikus család sarja, dédapja miniszter, nagyapja parlamenti képviselő volt. A második világháború alatt az ellenállási mozgalomban harcolt, 1951-ben szerzett diplomát a közigazgatási elitfőiskolán (École nationale d'administration), és az adóhivatalban kezdett dolgozni.

1955-ben bekerült Edgar Faure miniszterelnök stábjába, egy év múlva megválasztották a családja otthonául szolgáló Puy-de-Dome megye parlamenti képviselőjének. Az Ötödik Köztársaság 1958. évi kikiáltása után pénzügyi államtitkár, majd 1962-ben pénzügyminiszter lett, s harminc év után sikerült az ország költségvetését egyensúlyba hoznia. Konzervatív intézkedései miatt azonban elvesztette az üzleti körök és a munkavállalók támogatását, s miután Charles de Gaulle elnököt is bírálni kezdte kizárólagos hatalomgyakorlási módszerei miatt, 1966-ban menesztették. VGE, ahogy a sajtóban nevezték, még abban az évben megalapította első pártját, amely egyszerre volt a gaulle-izmus szövetségese és egyben ellenfele. Részben neki tulajdonítják, hogy de Gaulle vereséget szenvedett a szenátus és a helyi közigazgatás reformjáról rendezett népszavazáson, és 1969. április 28-án lemondott.

Giscard d'Estaing, aki az ezt követő elnökválasztáson a győztes gaulle-ista Georges Pompidou mellett kampányolt, ismét a pénzügyminiszteri székbe ülhetett. 1974-ben, Pompidou váratlan halála után jobboldali jelöltként ő jutott be az elnökválasztás második fordulójába, s miután az addig megosztott gaulle-isták felsorakoztak mögötte, győzött az első fordulóban még vezető szocialista Francois Mitterrand-nal szemben. A negyvennyolc éves Giscard d'Estaing Franciaország huszadik és második legfiatalabb köztársasági elnöke lett (nála fiatalabb csak az 1848-ban negyvenévesen megválasztott Charles-Louis Napoléon Bonaparte, a későbbi III. Napóleon volt.)

Hivatali ideje alatt született törvény a születésszabályozás és terhességmegszakítás jogáról, az alapfokú oktatás egységesítéséről, 21-ről 18 évre csökkent a nagykorúvá válás időpontja, a választójogi korhatár. Elnökként szorgalmazta a TGV (Train á Grande Vitesse), a nagysebességű vasút megépítését, a Minitel szolgáltatás fejlesztését, támogatta az atomerőművek építését. 1975-ben ő kezdeményezte a világ legfejlettebb ipari államainak (a mai G7 csoport) létrehozását, és Helmut Schmidt német kancellárral - akihez a németül kiválóan beszélő Giscard-t személyes barátság is fűzte - közösen felkarolta a monetáris unió tervét.

1977-ben megalapította az európai integrációt támogató Köztársasági Pártot, majd 1978-ban életre hívta az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) pártot. A francia gazdaságra is kiható olajválság, a növekvő infláció, munkanélküliség azonban nem igazán kedvezett népszerűségének, amiként arisztokrata allűrjei, költséges síelései, afrikai elefántvadászatai és a közép-afrikai diktátorhoz, Bokassa császárhoz fűződő kapcsolata sem. Hiába igyekezett "népközelben" maradni (nagy feltűnést keltett, amikor egy alkalommal reggelire hívta meg az Elysée-palota hulladékát elszállító kukásokat), elvesztette első miniszterelnöke, az elnöki tisztségre pályázó Jacques Chirac támogatását, és az 1981-es elnökválasztáson vereséget szenvedett a baloldal jelöltjétől, Francois Mitterrand-tól.

A politikától nem vonult vissza, az UDF alapító-elnökeként, 1993 és 1997 között parlamenti képviselőként is hallatta hangját bel- és külpolitikai kérdésekben. A megosztott jobboldalon Chirac elnökjelöltségét támogatta, 2000-ben a szocialistákkal egyetértésben pártolta az elnöki mandátum hétről öt évre történő lerövidítését, következetesen fellépett a Le Pen-féle szélsőjobboldallal való együttműködés ellen. 1989 és 1993 között európai parlamenti képviselőként az uniós integráció egyik leghatározottabb szószólója volt, 2001-2003-ban az ő elnökletével működött az EU (végül életbe nem lépett) alkotmányos szerződésének szövegét kidolgozó Európai Konvent. Korábbi köztársasági elnökként 1981 óta tagja a francia törvények alkotmányosságát ellenőrző testületnek, az Alkotmányozó Tanácsnak. 2003-ban tagjai sorába választotta a Francia Akadémia, 2008 óta tiszteletbeli elnöke a brüsszeli székhelyű Atomium nemzetközi szervezetnek.

Valéry Giscard d'Estaing számos kitüntetés birtokosa. A második világháborúban szerzett érdemeiért megkapta a Hadikeresztet, később a Becsületrendet, a Nemzeti Érdemrend nagykeresztjét, 2003-ban az európai egyesítésben szerzett érdemeit Károly-díjjal ismerték el. Több könyv szerzője, és megírta emlékiratait is Hatalom és élet címmel. Négy gyermeke közül egyedül fia, Louis lépett a nyomdokaiba, és választotta a politikusi pályát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2019

• Örömteli pillanat szomorú szentekkel
• A csákigorbói Haller–Jósika-kastély
• Sztálingrád: a Wehrmacht jeges csapdája
• Expedíció a maja őserdőbe
• Napóleon fagyos orosz pokla
• A japán közlegény megmentése
• Szent Margit kortársainak világképe
• A tarhonya diadalmas útja
• Lola Montez botrányai