Aranykorok romjain – az eltékozolt van Goghtól a legnagyobb magyarországi műtárgyrablásig

2015. november 24. 14:45

Ifj. Andrássy Gyula, a gyűjtés arisztokratája, aki tudta, hogy a művészek barátjaként tovább fognak rá emlékezni, mint külügyminiszterként. Nemes Marcell, a legnagyobb magyar gyűjtő, a gyönyörű nők és a drága festmények világhírű rajongója. Kohner Adolf, a tudós gyűjtő. Míg ő Stradivarin hegedült, Bartók és Puccini zongorázott a szalonjában, amelynek falán Monet, Gaugain, Cézanne és van Gogh festményei lógtak. Molnos Péter Aranykorok romjain című, a Kieselbach Galéria fennállásának 20. évfordulójára kiadott új kötete azt a kort idézi meg, amikor a legnagyobb magyar műgyűjtőknek természetes volt, hogy a nyugat-európai nagyvárosok műkereskedéseiben Rembrandt, Degas, van Gogh vagy éppen Cézanne festményeiből vásároljanak fényűző budapesti villáik díszítésére.

Korábban

A kötetből kiderül többek között, hogy hogyan zajlott a magyar történelem legnagyobb műkincsrablása. Mint Molnos Valahol Oroszországban című tanulmányában írja, „bár évtizedekig élt a mesterségesen fenntartott vélekedés, mely szerint a második világháború során a német hadsereg, illetve az SS speciális alakulatai rabolták el Budapestről a magángyűjtemények műkincseit, ma már köztudott, hogy a magyar történelem legnagyobb műtárgyrablását a felszabadító szovjet csapatok követték el.” Míg a Nyugatra vitt, jelentős részben visszakerült műtárgyak száma 20-30 ezer darab körül mozgott, addig a szovjet katonaság által elrabolt műkincsek száma megközelítette a 400 ezret.

A kötetben a szovjet műkincsrablások mellett még számtalan izgalmas történettel találkozhat az olvasó. A leghíresebb magyar műgyűjtőről, Nemes Marcellről szóló tanulmány már csak azért is érdekes, mert Nemes 1918. november 21-én Párizsban ma már nevetségesnek látszó, 7200 frankos áron adta el Van Gogh Táj viharos ég alatt című, 1912-ben vásárolt festményét, amelyért egy árverésen nemrég 54 millió dollárt, vagyis 15 milliárd 606 millió forintot adott egy műgyűjtő. A századelő Magyarországán a kép senkinek sem kellett.

A szórakoztató stílusban, de a szigorú tudományosság igényeinek is megfelelően megírt tanulmányokban feltárul a legnagyobb magyar műgyűjtők izgalmas élete és lenyűgöző gyűjteménye, megismerjük az első magyart, akinek van Gogh festménye volt, megtudhatjuk, mi kapcsolata össze Aba-Novák Vilmost, Horthy Miklóst és a legendás angol Rothschild magyar származású tagját, vagy épp a Márianosztrán raboskodó gróf Batthyány Gyulát és a cellája előtt álló fiatal börtönőrt. Molnos Péter a több száz festmény reprodukcióját tartalmazó kötetben két tanulmányával emellett megemlékezik a műgyűjtés árnyoldalairól is: a 20. századi magyar képhamisítók világába is bevezeti az olvasót.