Fejvesztve menekültek a karthágóiak elől a „görög Pompeji” lakói

2015. november 13. 15:36

Kutatók egy csoportja Szicília délnyugati partjainál feltárta a 2400 évvel ezelőtt elnéptelenedett, de remek állapotban fennmaradt görög várost, Selinust. Az egykor virágzó település i. e. 409-ben a karthágóiak támadása következtében vált szellemvárossá, de a homok, valamint a por megőrizte Selinust az utókornak.

Korábban

A történet akkor kezdődött, amikor i. e. 650-ben a görög Megara városából származó telepesek egy csoportja Szicília délnyugati részére vándorolt. A környező hegyek jellegzetes növényéről, a vadzellerről (görögül selinon) Selinusnak (ma Selinunte) elnevezett kolónia az évtizedek során virágzó, 30 ezres lélekszámú kereskedővárossá fejlődött. A település a mai Egyiptom, Törökország és Franciaország területéről is importált árukat, amelyekért zellerlevélt ábrázoló érméikkel fizettek. A kereskedelemből meggazdagodó város hatalmas templomokat emelt a görög isteneknek.

A dicsőséges periódusnak azonban mintegy 2400 évvel ezelőtt, i. e. 409-ben hirtelen vége szakadt, amikor egy karthágói sereg ostrom alá vette a várost. Bár a város tíz napon át tartotta magát, a karthágóiak végül áttörték a városfalat, és kegyetlen mészárlást rendeztek: összesen 16 ezer katonával és civillel végeztek, és mintegy 5 ezer embert – javarészt nőket és gyerekeket – ejtettek rabszolgaként foglyul. Az egykoron virágzó település a támadás után szellemváros lett, és i. e. 250 körül, az első pun háború idején teljesen lerombolták.

Amit a karthágóiak elkezdtek, a természet befejezte. A templomok az egykori települést sújtó földrengések következtében ledőltek, a homok és a por pedig végül betemette Selinus romjainak 85 százalékát. Ennek köszönhető, hogy a romokat feltáró régészek több mint 2000 évvel később nemcsak egy-két jó állapotban megmaradt leletet, hanem egy egész várost fedeztek fel. Csakúgy, mint a Pompejinél talált emberi maradványok esetében, a régészek ez esetben is hirtelen megszakított életek sokaságával találták szembe magukat. A kutatók félig elfogyasztott, feltételezhetően az életükért menekülő emberek által hátrahagyott ételeket, valamint kiégetés előtt álló edényeket és cserepeket is találtak, amelyet valószínűleg rémült munkások hagytak hátra.

„Selinunte az egyetlen klasszikus görög város, ahol a teljes metropolisz – főként homok és föld alá temetve – fennmaradt. Ennek köszönhetően különleges lehetőséget nyújt arra, hogy megértsük, hogyan működött egy ókori görög város” – magyarázta az ásatások vezetője, a Bonni Egyetem professzora, Martin Bentz. A régészeknek 15 év alatt sikerült azonosítaniuk Európa legnagyobb kiterjedésű régészeti lelőhelyében található összes, 2500 házat. Selinus az első olyan ókori görögváros, amelynek részletes térképét a kutatók el tudták készíteni, és a lakosságszámot is pontosan meg tudták becsülni.

A jó állapotban fennmaradt romok vizsgálata során kiderült, hogy az ókori görögök a mai várostervezőkhöz nagyon hasonlóan gondolkodtak. Az utcák rácsos elrendezésben keresztezték egymást, és a településen ipari negyedeket is kialakítottak. A város külső területein állt például az évente mintegy 300 ezer kerámiát gyártó fazekasok negyede, amely a város egyik külső fala mentén közel fél kilométeren át húzódott. A fazekasnegyed elkülönítésének köszönhetően a lakosoknak nem kellett szívniuk a füstöt és a különböző egyéb szagokat, és a hangoktól is megkímélték őket, emellett pedig minimálisra csökkentették annak az esélyét, hogy a város véletlenül leégjen.

A régészek kerámiagyártó műhelyeket és az edények kifestésére alkalmas festékeket is találtak. A 80 feltárt kemence között számos kör alakú építmény is volt, amelyeket tetőcserepek, valamint búza- és olívaolaj szállítására alkalmas agyagedények előállítására használtak. A kutatók az ókori görög városokban talált eddigi legnagyobb, több mint 5 méter átmérőjű kemencére is rábukkantak. Kisebb, négyszögletes kemencékben ételtárolásra alkalmas tárgyakat és koporsókat, valamint evőeszközöket és kis terrakotta isten- és istennőszobrokat gyártottak. A régészek egy kis kápolnát is találtak, amelyben a fazekasok többek között a kézművesség istennőjéhez, Pallasz Athénéhez is imádkozhattak. A kutatók számára a következő lépés a kikötő feltárása lesz. A régészek remélik, hogy geofizikai felmérés segítségével megtalálhatják a várost egykor körbefogó raktárak alapjait.