Rés a vasfüggönyön: így menekültek a magyarok 56-ban
2015. október 22. 16:48 Csernus Szilveszter
Egy polgárháborús állapotok sújtotta diktatórikus ország menekültjei, naponta több ezer illegális határátlépés, a menekültáradat táborokba gyűjtése, nemzetközi médiafigyelem és ENSZ-napirend. Nem napjaink, vagy egy szomorú jövő eseményképei, hanem az 1956 novembere és az azt követő tél gondterhes hetei ezek, amikor a katonai erővel levert forradalom és szabadságharc után ismételten berendezkedő szovjet típusú diktatúra elől közel 200 ezer magyar indult útnak a Nyugat felé egy jobb élet reményében, hátrahagyva otthonát, hozzátartozóit és jobbára vagyonát is, hogy több hónapos tábori életnek nézzen elébe. Sokan párhuzamba állítják napjaink eseményeit az 1956-1957-es magyar menekültekkel, ám a két korszak, a két jelenség nem hasonlítható össze annak ellenére, hogy rendelkeznek közös vonásokkal. Milyen volt az 1956-1957-es menekülttáborokban lakók magaviselete? Milyen kvalitású emberek alkották a kivándorlók tömegét? Egyáltalán miért volt Ausztria olyan készséges az emigránsokkal szemben?
Korábban
Az első menekülthullám 1945 óta
Nemcsak hazánk, de Európa sem tapasztalt a II. világháború óta akkora menekülthullámot, mint ami 1956 őszét követően Magyarország felől érkezett. Nagy Imre októberi kormányra kerülésétől kezdve hónapokon keresztül majdnem kétszázezer ember, az ország lakosságának 1,5%-a indult meg Ausztria vagy Jugoszlávia felé.
Az 1956-os forradalom első migránsa, menekültje október 26-án, Gyanafalvánál (Jennersdorf, Ausztria) lépte át az osztrák-magyar határt, s ugyanezen a napon jelentette be Oskar Helmar, Ausztria szocialista párti belügyminisztere, hogy minden magyarországi menekültnek meg kell adni a menedékjogot. Ugyanakkor a tárcavezető hangsúlyozta, hogy meg kell akadályozni, hogy a határon „szabadságharcosok”, vagy „népi németek” szivárogjanak át. A belügyminiszter rendelkezése mögött az állt, hogy Ausztria nem akart egy esetleges Szovjetunió elleni fegyveres harchoz hátországot nyújtani. Bécs féltve őrizte frissen, 1955 őszén megszerzett semlegességét.
1956. október 27-28-án jelentették, hogy az eddig évekig ellenségesen viselkedő magyar határőrök (ők voltak az államvédelembe sorozott, ún. „zöld ávósok”) közül 800 ment át az osztrák oldalra kollégáikkal barátkozni, sőt közülük tizenöt fő mindjárt menedékjogot is kért.
Az ellenforradalmi erők már a Nagy-kormány elleni budapesti akciójuk előtt igyekeztek lezárni a nyugati határt. A Szovjet Hadsereg egységei november 2-án érkeztek Hegyeshalomra, hogy a legfontosabb nyugatra vezető útvonalon vágják el, talán nem is annyira a menekülni vágyók, de leginkább a politikai vezetés útját. A páncélosokat másnap már gyalogság is kiegészítette a határ mentén.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
