Találkozás az élőhalottak seregével – ilyen volt a középkori Walking Dead

Izzó szegek a tűzforró nyeregben

A normandiai St. Evroul kolostorának szerzetese, Ordericus Vitalis (Orderic Vitalis) Historia Ecclesiastica című művében I. Vilmos uralkodásától kezdve egészen István angol király országlásáig tárgyalja az angol történelmet, de az országán kívüli politikai eseményekre, valamint saját kolostora fontosabb eseményeire is kitekint. A barát műve nyolcadik fejezetének egy pontján megszakította II. (Rufus) Vilmos, valamint a rebellis gróf, Robert de Bellême közötti konfliktus tárgyalását, mert úgy érezte, nem mehet el szó nélkül amellett, ami a lisieux-i egyházmegye egyik papjával 1091 január 1-jén történt. Ordericus leírása szerint a Walchelin névre hallgató férfi fiatal volt, erős, bátor, jó felépítésű és aktív.

Azon a bizonyos éjszakán éppen egy, az egyházközség egy távolabbi pontján élő, beteg férfi látogatásából tért haza. Az út mentén, a lakóházaktól messze haladt, amikor egyszer csak egy hatalmas sereg közeledtének hangjaira lett figyelmes. „Egy hatalmas termetű, kezében egy nagy buzogánnyal elállta a pap útját, és fegyverét a feje felett lóbálva üvöltötte: »Állj! Ne tovább!« A pap engedelmeskedett, és mozdulatlan maradt” – olvasható a szerzetes leírása. Walchelin az út mellett várta, ahogy a több ezres sereg továbbhaladjon.  

Elsőként a parasztokat pillantotta meg, akik ruhákat, állatokat, bútorokat és egyéb földi javakat cipeltek. A pap úgy gondolta, a tömeg éppen egy fosztogatásból tart haza. A parasztok sorait a nyeregben ülő nők követték, azonban esetükben nem átlagos lovasokról volt szó: a nyergekből tüzes szegek álltak ki, és miközben a női lovasok haladtak, a levegőbe ugrottak, majd az izzó, forró szegekre estek vissza, amelyek megégették őket, és sebeket ejtettek rajtuk. Ezután talpig feketébe öltözött, nyögdécselő és jajveszékelő papok, szerzetesek, püspökök és apátok tömege, majd a teljesen felfegyverzett lovagok csoportja következett.

Walchelint elsősorban az rémítette meg, hogy sok ember felismert. Szomszédjai és paptársai közül is feltűntek néhányan a különös seregben. Persze ez önmagában nem kellett volna megijessze a papot, volt azonban egy bökkenő: azok az emberek, akiket felismerni vélt, már mind halottak voltak. Még bizarrabbá tette a helyzetet, hogy sokakat közülük Walchelin és környezetük is jó keresztényként, vagy akár szentként tisztelt, ennek ellenére azonban a halottak seregéven jelentek meg.

A legszörnyűbb terhet a ravatalon cipelt, szörnyű kínokat kiálló szerencsétlenek látványa jelentette. „A ravatalokon törpenagyságú emberek ültek, akiknek akkora fejük volt, mint egy hordó” – kezdi beszámolóját Walchelin nyomán Ordericus Vitalis. A beszámolóból kiderül, hogy két „etióp” cipelt egy hatalmas fatörzset, amelyen szerencsétlen, összekötözött, megkínzott emberek ordítottak a fájdalomtól. A fatörzsön ülő egyik félelmetes démon tüzes sarkantyúkkal döfködte a hátát és az ágyékát, miközben ömlött belőle a vér. Walchelin felismerte benne egy Stephen nevű pap gyilkosát, aki úgy halt meg, hogy nem bánta meg közel két évvel azelőtt elkövetett bűneit.

1. Izzó szegek a tűzforró nyeregben
2. A zombitestvér nyomorúsága

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok