„Erkölcstelenségük” miatt tette indexre a Vatikán Alberto Moravia műveit

Alberto Pincherle néven született 1907. november 28-án egy gazdag római zsidó családban. Apja a századforduló Rómájának legkeresettebb építésze volt és festegetett is. Kilencéves korában csonttuberkulózist kapott, hosszú esztendőkön keresztül ágyhoz volt kötve. Ez az időszak szenvedélyévé tette az olvasást és a tanulást, Freudtól Joyce-ig szinte mindent elolvasott, s közben megtanult franciául, németül és angolul. Gyermekéveitől kezdve írt verseket, apja költségén 13 éves korában jelent meg első verseskötete.

Huszonkét éves koráig költőként tartotta számon az olasz irodalom, bár már korábban is írt, egyelőre csak ujjgyakorlatként, rövid prózai műveket. Első regénye, A közönyösök 1929-ben jelent meg, és azonnal ismertté tette. A mű egy család történetén keresztül a római kispolgárság hazug és képmutató, erkölcsi válságokkal teli világát mutatja be. Már ebben a regényben érvényesült írói módszere, az általa tudományosnak nevezett realizmus, amely a valóságból leszűrhető tények, gondolatok filozófiailag általánosítható illusztrálását tartja szem előtt.

A regény megjelenése után egy ideig avantgárd folyóiratok szerkesztésében vett részt, majd 1930 és 1937 között újságíróként Párizsban, New Yorkban, Kínában és Görögországban időzött. Külföldön Pseudo (Ál) néven publikált folyóiratokban. Hazatérve az ellenzéki szellemű Gazzetta del Popolo munkatársa lett. 1941-ben házasságot kötött Elsa Morante írónővel, akivel Capri szigetén éltek, majd 1943-tól - Moravia fasizmust bíráló cikkei miatt - egy Fondi nevű falucskában rejtőztek. Róma felszabadulása után, 1944-ben tértek vissza az olasz fővárosba. A háború előtti regényeinek, elbeszéléseinek egyik legfontosabb témája szereplőinek reménytelen kapcsolattalansága, a kiüresedett érzelmek helyett a szexualitás felé fordulás.

A háború után folytatta újságírói tevékenységét is, cikkeit az Il Mondo és az Il Corriere della Sera közölte. Regényeinek középpontjába a magányosság, az elidegenedés, az érzelmi kiüresedés, az egyéni létezés kudarca került, ennek az időszaknak a legjelentősebb művei A megalkuvó, A megvetés és Az unalom című regények. Tömör, nyersen szókimondó, erotikával fűszerezett művek ezek, amelyekben az író továbbra is ragaszkodott a mély és leplezetlenül valósághű társadalomábrázoláshoz. Az ötvenes évek közepétől műveiben - így a Római történetek és az Újabb római történetek című novellásköteteiben - új elem az egyszerű emberek felbukkanása. Ez jellemzi a világhírűvé vált Egy asszony meg a lánya című regényét is, melyben egy szegény parasztasszony sorsán keresztül mutatja be a háború borzalmait.

1952-ben a Vatikán indexre tette erkölcstelennek bélyegzett műveit, ám ez csak használt hírnevének és olvasottságának. 1953-ban megalapította a Nuovi Argomenti című irodalmi-kritikai folyóiratot, amelyet a hatvanas évektől kezdve Pier Paolo Pasolinivel együtt szerkesztett. 1959-től 1962-ig a Nemzetközi PEN Club elnöke volt. 1966-ban több írótársával együtt Il Porcospino névvel színtársulatot hozott lére, amely több művét is bemutatta. Az irodalom mellett a közéletben is tevékeny szerepet játszott. Soha nem tagadta rokonszenvét az Olasz Kommunista Párt iránt, 1984-ben függetlenként ugyan, de a párt listáján az Európai Parlament képviselőjévé választották.

Műveinek lélektani realizmusa alkalmassá tette azokat a filmfeldolgozásra. Vittorio de Sica 1960-ban Moravia művéből készítette el az Egy asszony meg a lánya című filmjét, amely meghozta a sikert az akkor huszonhat éves Sophia Loren számára. A fiatal színésznő megrázó alakításával elnyerte az Oscar-díjat, valamint Cannes-ban a legjobb női alakítás díját is. Moravia írásai alapján Bertolucci, Bolognini és Damiani is készített sikeres filmeket. 2014-ben az Egy asszony meg a lánya című regényből Marco Tutinof operát írt, melynek ősbemutatóját a San Franciscó-i Operában tartották 2015 júniusában. Moraviát 1990. szeptember 26-án római lakásán agyvérzés és szívbénulás következtében érte a halál. Emlékére a nevét viselő díjat alapítottak, amelyet az elbeszélő irodalom egy-egy olasz és külföldi képviselőjének ítélnek oda, s amelyet Kristóf Ágota, a Svájcban élő magyar írónő is megkapott. Halálának huszadik évfordulóján múzeum nyílt egykori római lakásában, a Tiberis folyó partján, a Lungotevere della Vittoria rakpart 1-ben.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
• Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
• Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
• Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
• Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
• Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
• Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban