Érzelemmentesen ölt az ausztrál "fekete özvegy"

Az 1847-ben született Louisa a visszaemlékezések szerint kacér viselkedésével már kamaszkorában felhívta magára a férfiak figyelmét. 16 éves volt, amikor elkezdett neki udvarolni a nyugat-ausztráliai városka, Merriwa 29 éves, megözvegyült hentese, Charles Andrews. Louisa édesanyja remek partinak tartotta a férfit, a lány azonban már ekkor is unalmasnak találta Andrewst, akit valószínűleg sohasem szeretett igazán.

A fiatal asszony első gyermeke, Herbert születése környékén inni kezdett. A család hamarosan nehéz anyagi helyzetbe került, és az 1870-es években kénytelenek voltak Sydney egyik külvárosába, Botanyba költözni, ahol Louisa - amellett, hogy számos újabb gyermekkel ajándékozta meg férjét - folytatta az alkoholizálást. Derűs, szorgalmas férfiként ismert férje egy gyapjúmosó gyárban talált munkát.

Louisa második férjével, Michael Peter Collinsszal

A házaspár kilenc gyermekéből hét túlélte a csecsemőkort. Hogy különösebb anyagi gondok nélkül fel tudják őket nevelni, albérlőket kellett befogadniuk. A ház egyik új lakója a fiatal, a korban rendkívül jóképűnek számító Michael Peter Collins volt, akinek munkája - báránybőröket fuvarozott Botany környékén - mellett bőven maradt ideje arra, hogy Louisával múlassa az időt. Andrews hamarosan rájött a viszonyukra, és kidobta a lakbérrel egyébként is elmaradásban lévő fiatal férfit.

Aztán 1887 januárjában Louisa férje megbetegedett, és ágynak dőlt. Állandó gyomorfájdalomra panaszkodott, folyamatosan ment a hasa és hányt. A kiérkező orvos, Thomas Morgan Martin meg volt róla győződve, hogy betege az általa felírt különböző gyógyszerektől felépül. Nem vette észre a páciense házának polcán található patkánymérget, amely arzéntartalma miatt a 19. század második felében nagy népszerűségnek örvendett a emberölésre hajlamos ausztrál bűnözők körében.

A "fekete özvegy" börtönbeli nyilvántartási lapja

Nem telt el sok idő, és az orvosnak február 3-án már azt jelentették, hogy betege meghalt. Bár haláltusájának hete alatt Louisa szinte alig foglalkozott férjével, halála után azonnal felvette az életbiztosításáért járó 200 fontot (mai értékén mintegy 25 ezer dollárt). A szomszédok szerint az özvegy ezután az udvaron örömtáncot járt szeretőjével, akivel április 9-én már össze is házasodott. Louisa ekkoriban már terhes volt, és novemberben megszületett a pár gyermeke, a kis Herbert.

A kisfiú azonban mindössze 5 hónapot élt. Louisa az orvosnak, Dr. Martinnak azt mondta, a gyermek egyszer csak felébredt éjszaka, majd miután fél órán át sírt, meghalt. A rejtélyes körülmények között elhunyt kisfiú holttestét a helyi temető koldusoknak fenntartott részén található sírban temették el. 

Bár a gyermek testében nem bukkantak rá arzén nyomaira, a mérget akár ki is hányhatta. Mindenesetre tény, hogy a halál okaként a jelentésekben leírt görcsrohamok nagyon hasonlítottak ahhoz, ahogyan néhány hónappal később az asszony második férje meghalt. A feltételezések szerint Louisa egykori szépsége elvesztésének okozójaként tekintetett kisfiára, és ezért megölte, bűnösségét azonban ebben az ügyben sohasem bizonyították be.

Az események pedig tovább pörögtek. Az iszákos, főképpen felesége örökségének elköltésével foglalatoskodó Collins 1888 júniusában bejelentette, hogy beszáll egy vállalkozásba, ezért Louisa utolsó 24 fontját is kölcsönkérte. A férfi hamarosan hasi problémákra kezdett panaszkodni. Dr. Martin és sógora, Dr. George Marshall néhány nappal az első kezelés után már haláltusája közben látogatták meg a beesett arccal, gyulladt szemhéjjal, felsebzett ajkakkal fekvő páciensüket. A férfi július 8-án halt meg.

A hírhedt patkányméreg plakátja

A két orvos kérésére George Jeffes rendőr a haláleset helyszínére sietett, és a házkutatás során tejes folyadékot tartalmazó üvegeket és bögréket foglalt le. A nyomozás során kiderült, hogy az egyik pohár mellett Collins holttestében is arzén nyomaira bukkantak.

Az özvegyet letartóztatták, és a hírhedt sydneyi Darlinghurst Börtönbe került. Louisát négyszer állították bíróság elé. Az eljárás során tanúsított szenvtelen, teljesen érzelemmentes viselkedése tovább erősítette a bírákban a feltételezést, miszerint egy velejéig gonosz nőszeméllyel állnak szemben. Bár az ausztrál nők kampányt indítottak annak érdekében, hogy Louisát tisztességes eljárás során ítéljék el, és ne akarják mindenáron rábizonyítani, hogy bűnös, ráadásul az ügyet még az új-dél-walesi parlament is tárgyalta, nem lehetett kérdéses, hogy az özvegy büntetése halál lesz.

Kivégzése, amelyre 1889. január 8-án a börtön előtt összegyűlt mintegy 250 fő jelenlétében került sor, nem ment zökkenőmentesen. A torz hóhér, Bob Howard annyira ügyetlennek bizonyult, hogy az asszony légcsöve akasztás közben elszakadt, és a feje majdnem levált a testéről.

Bár az özvegy bűnössége soha nem volt kérdéses, a per során vele szemben tanúsított, női mivoltából fakadó gonoszságát hangsúlyozó, tisztességtelen bánásmód miatt az eljárást manapság sokan a férfiak által dominált korabeli ausztrál társadalom, valamint az ügyészség és az állami szervek hallgatólagos összjátékából született bohózatnak titulálják.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok