Sanyarú sorsuk volt a háziállatoknak az ókori Egyiptomban

2015. május 26. 17:34

Az ókori egyiptomiak számára az egzotikus állatok tartása a hatalmat és a gazdagságot jelképezte. Azonban egy ötezer éves Nílus parti temetőben talált pávián, víziló, leopárd, elefánt és egyéb elit kategóriába tartozó háziállatok csontvázait megvizsgálva a kutatók felfedték, hogy a státuszszimbólumként tartott élőlényeknek igen sanyarú sorsuk volt.

Korábban

Az egyik sírban a régészek egy pávián maradványait tárták fel, amelynek végtagcsontjai több helyen is el voltak törve, a vizsgálatok alapján kutatók azt a következtetést vonták le, hogy mindez nem egyfajta szakrális temetési eljárás eredménye, hanem pusztán azt jelenti, hogy gyakran veréssel büntették az engedetlen jószágot. Legalább két olyan pávián maradványaira bukkantak, amelyek mellső végtagjainak tipikus sérülései akkor keletkeztek, amikor a fejre érkező ütés ellen védekezésül felemelték a mancsukat.

Egy vízilóborjúnak pedig a lábszárcsontja tört el, minden bizonnyal akkor, amikor próbálta magát kiszabadítani kötelékeiből, továbbá egy antilop, illetve egy őstulok sérülései is egy-egy pórázhoz kötődnek. „Az ősi állattartók egyértelműen nehézségekbe ütköztek, ugyanis nem voltak meg a megfelelő eszközeik, hogy egy fogságban tartott vadállatot ellássanak, illetve megfelelő körülmények között tartsanak” - mondta Wim Van Neer belga régész, aki kutatásait az International Journal of Osteoarchaeology című folyóiratban tette közzé.

Egy elefánt maradványai az egyiptomi Hierakonpolisban

Az állatok maradványait Hierakonpolis temetőjében tárták fel, a város a virágzását azokban az évszázadokban élte, amikor a fáraók még nem egyesítették az ókori Egyiptomot. A régészeti munkálatok során két elefánt, egy leopárd, két krokodil és még kilenc egyéb egzotikus faj maradványai kerültek elő a gazdag polgárok sírjai mellől. Érdekesség, hogy Egyiptomban sehol máshol nem találtak egy helyen ennyi egzotikus állati maradványt, a kutatók úgy vélik, minden bizonnyal tulajdonosaik halála után közvetlenül érte őket a vég.

Az egyes állatok mind-mind különböző jelentéssel bírtak tulajdonosaik számára, mondta Renee Friedman, a hierakonpolisi ásatások vezetője. Az uralkodók azért tartottak elefántot, hogy így demonstrálják: hatalmuk még a többtonnás állatét is felülmúlja, míg például az ijesztő és pusztító vízilovat vagy krokodilt azért tartották, hogy ezzel is bizonygassák, a természet erői felett állnak.

Az állatok sérülései a gyógyulás jeleit mutatták, tehát még hetekig, hónapokig életben lehettek a brutális elfogás, illetve kínzást követően, mielőtt leölték őket. Hogy pontosan mikor és hogyan sérültek meg a vadállatok, az Richard Redding, a Michigani Egyetem régésze szerint nem világos. A sebek az elfogáskor vagy a nem megfelelő viszonyok közötti tartáskor, illetve az olykor brutális bánásmód miatt is keletkezhettek. Van Neer szerint a sebek többsége a befogáskor keletkezett, ám a páviánok esetében észlelt több mint negyven törésnyom arra utal, hogy a fogságban tartás is durva módszerekkel történt.

A kutató elmondta, a későbbi korokból származó páviánmúmiáknál már lényegesen kevesebb zúzódás tapasztalható, minden bizonnyal addigra az egyiptomiak már rájöttek az állattartás főbb fortélyaira, s nem verték, illetve nem is kötözték meg őket.