A világ legkorábbi emberi bőrmaradványaira bukkanhattak

2015. május 11. 12:22

Egy dél-afrikai kutatócsoport feltételezések szerint konzerválódott emberi szöveteket talált egy 2 millió éves emberi koponyán. A fennmaradt bőrdarab tulajdonosa az emberszabásúak Australopitechus sediba néven ismert csoportjába tartozott. A tudósok a csontváz fogazatában ételmaradványok, többek között az utoljára elfogyasztott magvak nyomaira is rábukkantak.

Korábban

A kutatócsoport a szenzációs leleteket egy barlangban fedezte fel a dél-afrikai Johannesburg melletti Malapa Természetvédelmi Területen. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a vékony szervesanyag-rétegek valóban a valaha volt legrégibb emberi bőrmaradványok, a feltárást követő vizsgálatok számos új információval járulhatnak hozzá a kihalt korai emberfélével, az Australopitechus sedibával kapcsolatos tudásunkhoz.

A feltárást vezető Lee Berger, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem tanárának fia, Matthew még 2008-ban talált rá a fiatalon elhunyt Australopitechus sediba maradványaira. Az újonnan felfedezett korai emberféle átmenetet jelentett a majomszerű Australopithecus és a Homo-nemzetség között. "Két lábon jártak. Valószínűleg csak 130 centi magasak voltak, könnyű testfelépítéssel rendelkeztek, és meglehetősen soványak voltak. Hosszabb karjaik és íveltebb ujjakkal bírtak, mint a mai emberek. A csípőjük és a lábujjaik is mások voltak kicsit" - tette hozzá Berger, aki a korai emberős kis fejméretét is kiemelte.

Berger és csapata bejelentése az új faj felfedezésekor megosztotta a kutatókat, sokan ugyanis úgy vélekedtek, hogy a régészek valójában csak több korai emberféle maradványai keverékére bukkantak rá. 2010 óta a kutatócsoport azonban további öt ősember maradványait - köztük két szinte teljes épségben fennmaradt csontvázat -, valamint állati és növényi fosszíliákat is felfedezett az ásatás helyszínén. A kutató szerint ezzel megerősítést nyert a feltételezésük, miszerint valóban egy új fajra bukkantak rá.

A kutatócsoport a feltételezett emberi bőrmaradvány vizsgálatának során többek között 3D-szkennert és mikroszkópiát is bevetett, munkájukat pedig kémiai analízis is segítette. A tudósok remélik, azt is sikerül kideríteni, hogy a lágy emberi szövet megszáradt, vagy pedig vízben ázva konzerválódott. A szakértők szerint lehetséges, hogy az ősi barlangban egykoron egy víztócsa állhatott, amely állatok tömegét vonzotta a helyszínre. A barlang később összedőlt, megőrizve mindent, amit maga alá temetett. A kutatók úgy vélik, a víztócsa alján felhalmozódott üledék is szerepet játszhatott abban, hogy a szerves anyagot nem támadták meg a baktériumok.

A régészcsapat egy élő laboratórium létrehozását tervezi a lelőhelyen tetején, hogy a leletek rongálása nélkül tudják folytatni a munkát. A tervek szerint a laboratóriumot úgy alakítják majd ki, hogy az érdeklődők megtekinthessék a feltárt leleteket. A professzor szerint nem lehet tudni, hány emberi maradványt találnak még a lelőhelyen. "Olyan ez a barlang, mint egy nagy, betonnal feltöltött úszómedence, teleszórva csontokkal, amelyek közül számos az emberi faj ezen ősi rokonának csontváza" - mondta a kutatásvezető. Hozzátette, azon fáradoznak, hogy megfejtsék, a nevezett faj hogyan járult hozzá az emberi evolúció történetéhez.