Animációs videó mutatja be az 1. világháború sorsfordító ütközetét

2015. április 21. 16:22

1914 decemberében súlyos harcok dúltak Galíciában, amelynek egyik fordulópontja a limanovai csata volt. Itt állították meg súlyos magyar véráldozat árán az „orosz gőzhengert”, ahogy akkoriban az oroszok viharos előrenyomulását nevezték. A lengyelek számára szimbolikus összecsapás volt ez, és máig úgy tartják, huszárjaink mentették meg őket az orosz uralomtól. Egy fiatal kutatókból álló csapat animációs filmet készített a híres ütközetről.

Korábban

A limanovai csatának állít emléket a Digitális Legendárium filmje, amit a Hadtörténeti Intézet szakmai tanácsadásával készített el tavaly lengyel nyelven. 2014 decemberében Limanovában, a csata centenáriuma alkalmából egy hetes megemlékezést tartottak. A magyar küldöttség Hende Csaba honvédelmi miniszter vezetésével, többek közt ezt filmet vitte magával az ünnepség sorozatra. Nemrég, április 15-én pedig a film a magyar nyelvű változatának volt a díszbemutatója a Katonasuli program keretében tanuló diákok részvételével, Kun Szabó István vezérőrnagy jelenlétében.

De mi is történt Limanovában 100 évvel ezelőtt?

1914 őszén az oroszok megállíthatatlanul törtek előre a keleti fronton. A Krakkó felé közeledő 3. és a Kárpátokba betörő 8. orosz hadsereg között azonban létrejött egy 100 kilométeres rés. A Monarchia hadvezetése felismerte ezt a taktikai hibát, és ebbe a résbe akart betörni úgy, hogy a 3. orosz hadsereget hátba támadja és felőrölje. A Bártfa mellett állomásozó Szurmay Sándor kapta azt a feladatot, hogy a 8. hadsereget lekösse, és így sikeres lehessen az átkarolás.

A terv elég kockázatos volt, mert ehhez nagyon rövid idő alatt kellett átcsoportosítani a seregeket a Monarchia részéről, ráadásul nem volt elég vasúti szerelvény sem a kivitelezéshez. Időközben az is kiderült, hogy az oroszok is végső támadásra szánták el magukat, és rohamtempóban közelednek Krakkó felé. Ezért a közelben lévő huszárok segítségét kérték, hogy álljanak a frontvonalba, és vegyék át a gyalogosok feladatait azok megérkezéséig.

A védekezés centruma a Limanova melletti Jabloniec gerincen volt, itt rendezkedett be védelemre a 10. fehérvári, a 9. soproni és a 13. jászkun közös huszárezred, valamint a 3. szegedi honvéd huszárezred néhány alegysége.

A huszárok lovuk és kardjuk nélkül voltak kénytelenek a harcvonalba állni, mert a terepviszonyok nem tették lehetővé azok használatát, csupán karabélyaikkal és néhány géppuskával voltak felszerelve. Idő hiányában rendes védelmi vonalakat sem sikerült kiépíteni, nem voltak védelmi árkok, vagy drótakadályok, mert az oroszok gyorsabban értek oda, mint ahogy azt várták.

Az orosz tisztek azzal bíztatták az éhező legénységet, hogy ha sikerül az áttörés, akkor Limanovában megkaparinthatják a magyarok hadtápját. A magyar huszárokba azonban beletört a bicskájuk, mivel ők oroszlánként vetették magukat a küzdelembe. A magyarok tisztjei az első sorokban harcolva vezették katonáikat, példát mutatva nekik bátorságból. Muhr Ottmár ezredes orosz puskalövésektől halt hősi halált, és szintén itt esett el a 10-es huszároknál harcoló olimpikonunk Szántay Jenő százados is, számos más tiszttel együtt.

December tizedikén négy nagy támadást indítottak az orosz csapatok, de mindet sikeresen visszaverték a huszárok. Estére Limanova mellett elcsendesedtek a fegyverek. Az oroszok elkezdték a visszavonulást.

Molnár Ferenc író, aki haditudósítóként volt ekkor a frontvonalban, így írt az ütközetről: „A huszárokra úgyis nagy szükség volt. Limanowa mellett a hadvezetőség hirtelen csinálta a védővonalat, amelyet tartani kellett mindhalálig, amíg Artz tábornok meg nem érkezik. Már akkor egymás után kapaszkodtak fel ide Tymbark felé Artz tábornok vonatai, jöttek már Hadfy kassai honvédei, Molnár-honvédek, a Daubner-honvédek, már a galíciai völgyekben szuszogtak velük a vonatok, de még messze voltak. A szomszédban Roth tábornok nagyszerűen tartotta magát, Szurmay tábornok egyenesen a budai íróasztal mellől rohanvást jött seregével Magyarország felől, már minden megvolt szervezve, már szorult a gyűrű az orosz körül, - csak, az Istenért, ezt a szegény Limanowát tartsátok az utolsó emberig, hogy itt keresztül ne jöjjön az orosz. A vezérkar egy kis vonalat húzott a térképen Limanowa mellett, ez volt az élet és halál vékony kis vonala, ebbe a vonalba feküdt bele mindenki, aki a környéken volt: Nádasdy-huszár, tízes huszár, jász-kun huszár, szegedi honvédhuszár, néhány gyönge gyalogos formáció, egy csomó pionír, egy csomó katonai munkás, - ennek a kis vonalnak egy kis része húzódott át a nyírfaerdőn, ennek a kis résznek az árkaiból üzente le halálszántan Diószeghy kapitány a legénység nevében is, hogy hadd maradjanak ők ott, mert nagyon érdekes. A vezérkari ceruzának egy milliméternyi út a térképen, de a háromszáz huszárnak mindene: fiatal élete, teste, vére, anyja, babája, lova, faluja, napja, éjszakája, minden pillanatban feléje süvöltő golyó-halála, - innen üzenték, innen, ahonnét elhívták őket, hogy nagyon érdekes. Muníciót kértek.”

A Digitális Legendárium Szolnok végváráról készített animációs videóját ide kattintva tekintheti meg