Élje át a GULAG borzalmait!

2015. február 10. 11:46

"Az emberi természet olyan - és ezt ügyesen kihasználták a zsarnokok és fogdmegek -, hogy amíg le tudná leplezni az árulókat, vagy lázadást szíthatna a tömegben, vagy saját halálával megmenthetné mások életét, él benne a remény, még hisz a szerencsés végben, még belekapaszkodik a javak szánalmas maradékaiba, ezért hallgat és alázatos. Amikor elkapják és sarokba szorítják, amikor nincs több veszítenivalója, és képes volna hőstettre, elkésett dühét csak a magánzárka kőkalickáján töltheti ki. Vagy a halálos ítélet közömbössé teszi minden földi dolgokkal szemben" - Alekszandr Szolzsenyicin orosz író A pokol tornáca című művében leírt gondolatait egy rövid időre most bárki a saját bőrén érezheti, ha ellátogat Litvániába, ahol egy szovjet "bunker" várja a nem szokványos kalandokat kereső turistákat.

Korábban

Nemenciné városa Litvánia fővárosától, Vilniustól 25 kilométerre északkeletre, az ország keleti részén található. A település mellett, egy erdő mélyén fekszik a Szovjet Bunker, ahol három óráig - potom 15 euróért - most bárki átélheti, milyen sorsot szántak a szovjetek a GULAG poklába küldött több millió fogolynak - köztük több százezer honfitársunknak.

A túra szervezői minden apró részletre ügyelnek. A mintegy 3000 négyzetméteren elterülő létesítmény ajtaján belépő turisták steppelt pamutruhát kapnak, és egy gőzölgő, koffeinmentes árpakávét szürcsölve érezhetik át a kommunista rezsim által elkövetett tömeges emberi jogi sértéseknek áldozatul esettek nyomorúságos életét. Ha még ez sem vette volna el a kedvüket a nem is olyan rövid "kalandtól", a bátrabbak a bunkerben folytathatják a túrát, onnan pedig egy földalatti alagúton, gázmaszkot viselve, szovjet jelszavakat skandálva távozhatnak.

Hogy aztán újabb megpróbáltatások vegyék kezdetét: kötelező orvosi vizsgálatok, embertelen kényszermunka, illetve egy kihallgatás - egykori KGB-tisztekkel és veszettül ugató németjuhászokkal. Ha nem akarjuk, hogy a kínzásban gyermeki örömét lelő őr megkorbácsoljon vagy bőrövvel térítsen jobb belátásra minket, ajánlott, ha minden utasításnak eleget teszünk: nem kacarászunk, nem mosolygunk, ellenben bőszen szalutálunk. "Engedetlenség esetén a résztvevők pszichológiai vagy fizikai büntetésre számíthatnak" - hangzik az 1984-ben épült, 6 méter mélyen fekvő bunker vészjósló szabályismertetője.

A litván bunker létrehozói érdekes módját választották a kollektív identitásképzés folyamatának. Litvániát az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum eredetileg német érdekszférának ismerte el, majd az 1939. szeptember 28-i második szovjet-német egyezmény szovjet hatáskörbe utalta. Az 1939. október 10-i szovjet-litván kölcsönös segítségnyújtási szerződésben Moszkva átadta Litvániának a Kelet-Lengyelország megszállásakor elfoglalt Vilniust és környékét, cserébe katonai támaszpontokat létesíthetett az ország területén.

1940. június 15-én a Vörös Hadsereg megszállta az országot, új szovjetbarát kormány és parlament alakult. Július 21-én kiáltották ki a Litván Szovjet Szocialista Köztársaságot, melyet augusztus 3-án felvettek a Szovjetunióba. Litvánia - ötven évnyi szovjet uralmat követően - 1990. március 11-én a három balti szovjet köztársaság közül elsőként kiáltotta ki függetlenségét. Moszkva 1991. szeptember 6-án ismerte el önálló államként Észtországot, Lettországot és Litvániát, három hónappal később pedig feloszlott a Szovjetunió.

A kutatók adatai szerint 1944 és 1953 között Litvánia lakosságának körülbelül 4 százaléka kapcsolódott be közvetlenül partizánként vagy közvetve támogatóként a fegyveres szovjetellenes ellenállásba. Ezen időszak alatt a lakosság öt százalékát telepítették át erőszakkal Szibériába, köztük több ezer politikai foglyot. Rūta Vanagite, a Szovjet Bunker alapítója tájékoztatása szerint a bunker létrehozása mögött "nacionalista" szándék húzódott meg. "Még ma is sokan vannak Litvániában, akik beteges nosztalgiával tekintenek vissza a szovjet időkre. Ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozzuk ezt a show-t, segítve őket a gyógyulásban" - nyilatkozta még 2008-ban az alapító.

Amint a megpróbáltatások a végéhez közelednek, a résztvevőket a falhoz parancsolják, miközben a táborőrök torkukszakadtából a foglyok fülébe ordítanak. Ez talán a legnyomasztóbb része a túrának. "Valaki mindig elájul" - mondja hűvösen Vanagite, hozzátéve, hogy ez azért gyakran előfordul, átlagban öten (egy-egy csoportban harminc-negyvenen lehetnek) egyszerűen nem bírják elviselni a testi-lelki terrort. Ugyan az őrök rendszerint színészekből kerülnek ki, többször is volt olyan, hogy valaki teljesen megfeledkezett magáról, és - kiesve a szerepéből - durván bánt a gyanútlan turistával. Ők ma már nem dolgoznak a bunkerben.

A "záró jelenetben" az őrök valakit kiválasztanak, őt egy másik szobába cipelik, és valamilyen fals bűnre hivatkozva "végeznek vele". Ha mindenki végzett, a felszínen dobozos sör és - a szovjet időkre emlékeztetve - vodka várja a szabadulókat. A szabadság ízei.