Újabb előrelépés a "korai Mona Lisa" kutatásában

"Úgy érezzük, a legutóbbi felfedezés és új tudományos elemzés alig hagyott kétséget afelől, hogy a festmény csakugyan Leonardo munkája" - hangsúlyozta David Feldman, a zürichi Mona Lisa Alapítvány alelnöke. "A szakértők túlnyomó többsége most már vagy egyetért velünk, vagy legalábbis elfogadja, hogy állításunkat erős érvek támasztják alá" - fűzte hozzá Feldman.

A festményen fiatalabb korában látható Lisa del Giacondo, egy firenzei kereskedő felesége, aki a Louvre-ban látható Leonardo-mestermű későbbi modellje volt. A korai változat, amelyről 16. századi dokumentumokban többször esik említés, akkor kapott először nagyobb figyelmet, amikor egy brit műgyűjtő, Hugh Blaker 1911-ben felfedezte a művet Anglia délnyugati részében egy vidéki nemesi házban. Blaker sok éven át sikertelenül próbálta hitelesíttetni a festményt, nem nevezte meg sem a házat, ahol találta, sem a kép tulajdonosait, naplói pedig, amelyekben fontos információkat jegyzett föl, elkallódtak. A korai Mona Lisa kutatói most azt állítják, találtak egy nyomot, amely szerint a művet 1856-ban kölcsönadták egy Yeovilben rendezett művészeti kiállításhoz, két évvel később pedig egy ezüstkereskedő vásárolta meg.

Ennek a kiindulópontnak a segítségével sikerült rábukkanni egy dokumentumra, amelyből kiderül, hogy egy fiatal somerseti nemes, James Marwood tulajdonában volt a La Joconde című festmény, amelyet feltehetően egy itáliai utazása során szerzett be az 1780-as évek táján. A kutatócsoport egy másik szálat is talált, amelynek nyomán eljutottak egy reneszánsz művészetek iránt érdeklődő másik helyi nemesi családhoz. A család a Montacute Házban élt, amely ma népszerű idegenforgalmi célpont. A kutatók szerint Blaker utalásai - amelyeket a festmény fellelésének helyére tett - erre a házra illenek. A nemesi család 1911-re elszegényedett, és titokban eladogatta értékeit, hogy fenn tudja tartani magát.

A nagyközönség egy hétfőn megnyílt szingapúri kiállításon láthatja először Leonardo da Vinci "korai Mona Lisáját". Giorgio Vasari, Leonardo korai életrajzírója szerint a művész 1503-ban kezdett dolgozni a festményen, ám "befejezetlenül hagyta" az alkotást. A kép az utóbbi évtizedekben egy svájci bank páncéltermében pihent, majd két éve irányult rá a figyelem, miután egy genfi sajtótájékoztatón bemutatták. Eredetiségében sok szakértő kételkedett. A zürichi Svájci Szövetségi Technológiai Intézet munkatársai tavaly szénizotópos kormeghatározás révén megerősítették, hogy az alkotás valóban da Vinci keze munkája.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Arisztokrata turisták is hozzájárultak az Akropolisz pusztulásához
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Egy „meztelen bölcselő” is adott tanácsokat Nagy Sándornak hadjáratai során
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust
• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Teknős, bor és megvadult ebek, avagy híres görögök furcsa végzetei