Arcok és történetek Balatonfüred múltjából

A Professionatus spielerek című kötet a 2000 és 2014 között megjelent írásokból válogat. A közös nevező ezen felül a Balatonhoz, pontosabban a Balatonfüredhez való kötődés. Ám az írások többségének Füred csupán a hátterét szolgáltatja és nem ab ovo Balatonfüredről szól. A füredi fürdő ugyanis, túl az azt övező gyakran felszínes, ám kétségkívül romantikus elképzeléseken, a magyar művelődés- és társadalomtörténet szempontjából nézve kiváló kísérleti terep. Afféle laboratórium, ahol a reformkor, az önkényuralom és a Monarchia társadalmának bonyolult kérdéseit mint cseppben a tengert sajátos mintavétellel lehet vizsgálni.

„A fürdőéletet arisztokraták és uralkodók kezdeményezték, de a polgárság intézményesítette” – szögezte le egy alkalommal Kósa László. A fürdők esetében szűk térre szorítva találkoztak egymással akarva-akaratlan a különféle társadalmi osztályok képviselői, de az otthoni megszokott környezetből kiszakadva egy sajátos szabályok szerinti helyszínen így lehetőség nyílt az átjárhatóságra. A fürdők esetében ugyanis létezett az az idea, hogy e sajátságos keretek között minden vendég egyforma: a vezetőség arra törekedett, hogy a fizetővendég pénzéért megkapja, amit elvár, ebből pedig következett az egyenlő bánásmód elve. Ugyanakkor tudjuk, hogy jóval komorabb árnyalatok színezik a palettát, ha reálisabban közelítünk a témához. Gyakorta csorbát szenvedett a gyakorlatban az égalité eszméjének sajátságos, nagyon is törékeny, térben, időben, szellemiségben világosan körülhatárolható felfogása.

Ám ennek ellenére felbukkan Füreden főnemes, köznemes, polgár, hamiskártyás, prostituált, kerítő, politikus: a társadalom megannyi rétege. „A vendégek száma nagy s meglepő látvány az, midőn a rendes séta órák alatt a savanyúviz körüli sétatéren [...] az oly sok, az annyira szép és fesztelen nagyjainkat s a többi osztálynak is nagyobbrészt kitünő egyéniségeit s másokat nyájas, vidám arczczal, barátságos kedély ömlengései között látja az ember majd egy kebelben olvadni össze egy czél, egy ok s egy ut vezérli őket s vont össze a különös találkozás társaságába, úgy érezzük magunkat ilyenkor, mintha egy roppant világvárosnak  legnépesebb, legélénkebb részében volnánk.” 

Így írt 1861-ben a Balaton-Füredi Napló című fürdői lap, de a valóság kevésbé idilli. A szűk tér növelte az egyes rétegek közötti súrlódási felületeket – ám épp ezért válnak vizsgálhatóvá a fürdőn a társadalmi problémák. Ezért a még feudális maradványokkal terhelt rendi társadalom polgári társadalomba való átmenetének vizsgálatához kiváló terep a fürdő. Az átalakulóban levő társadalmi rendszer(ek) működése, mindennapi korlátai, hibái, feszültségei egy helyre sűrűsödve jelennek meg szemünk előtt, szinte felkínálva a lehetőséget arra, hogy megpróbáljuk megérteni e bonyolult folyamatokat. 

Ugyanakkor az is tény, hogy amikor a füredi fürdővendégekre, sajátos mikrotársadalmára, azon keresztül pedig a magyarországi rendi és polgári társadalomra fókuszál a figyelem, kétségkívül felszínre jön számos, Füreddel kapcsolatos adat, tényező is. Így tehát születtek olyan írások is, amelyek révén fordult a kocka: a nézőpontot megváltoztatva a kutatás során összegyűlt tapasztalatot immáron a Füredet övező figyelem formálta tanulmánnyá. Végül – a fókuszt még szűkebbre állítván – arra is akadt példa, hogy egy-egy konkrét esemény vagy személy kerüljön előtérbe, szintén azzal a szándékkal, hogy valamiféle általánosabb tanulságot is le lehessen szűrni történetükből.

Erre pedig nagy szükség van. Balatonfüred – főleg XIX. századi – múltját ugyanis oly mértékig lepte és lepi el a romantikus pátosszal átszőtt naiv elképzelések tömege, hogy az még a megszépített történelem iránt oly fogékony Magyarországon is meglepő. E port épp ideje volt lefújni Füred múltjáról. A történelem – Füredé sem – nem szorul rá arra, hogy szépítsék. Nem elégedhetünk meg azzal, ha valóban tiszteljük őseinket és érdekel, miként, hogyan éltek, gondolkodtak, látták a világot, hogy néhány jól hangzó megállapítás, elcsépelt közhely mögé bújva vágyakozzunk egy olyan világ után, amilyen nem is létezett, megelégedve a felszínes tudás hamisan csillogó illúziójával.

Balatonfüred XIX. századi történelme sem „csupán” az Anna-bál zenéje, Kossuth Lajos, Széchenyi István és Wesselényi Miklós füredi időzése, Jókai Mór és Blaha Lujza villája. Igazi szellemi kaland megismerni ezt a – mesékhez mérten – nem oly szép és tökéletes, ám végtelenül izgalmas, nagyon is emberi, esendőségekkel terhelt és nagyszerű dolgokkal gazdagított, karakteres egyéniségekkel benépesített, nem naftalinillatú, hanem nagyon is eleven világot.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai