A szlovák nyelvű magyar nemesség elfeledett története

2014. május 15. 13:09

Mind a magyar, mind a szlovák történelmi emlékezet úgy tekint a történelmi Magyarország nemességére, hogy az a nacionalizmus eszméjének 19. századi megjelenésekor kizárólagosan magyar anyanyelvű volt. A Pánszlávok a kastélyban című kötetből azonban megtudhatjuk, hogy még 1847-ben is közel harmincezer olyan, szavazati joggal rendelkező magyar nemes élt Felső-Magyarországon, akik nem, vagy alig tudtak magyarul, s anyanyelvük szlovák volt.

Korábban

Demmel József legújabb kötetében egy különleges életpályán keresztül mutatja be ezen magyar politikai-állami identitású, de szlovák nyelvű csoport történetét. A könyv főszereplője ugyanis Justh József turóci alispán, aki egyszerre volt Kossuth Lajos, Szemere Bertalan vagy épp Deák Ferenc bizalmasa és politikai szövetségese, illetve a szlovák nemzeti mozgalmat vezető Ľudovít Štúr, Jozef Miloslav Hurban, Michal Mudroň és Viliam Pauliny-Tóth közeli barátja és eszmetársa.

A tekintélyes turóci családba született, feltehetően szlovák anyanyelvű Justh ugyanis 1848 előtt a magyar liberális reformnemesség legfontosabb Turóc megyei képviselője volt. 1848-ban őt nevezték ki Turócba kormánybiztosnak is, de olyan feladatokat is bíztak rá, mint például a körözött szlovák vezető, Ľudovít Štúr elfogása. 1865-től pedig országgyűlési képviselő, sőt haláláig, 1875-ig a Deák-Párt vezetője volt. Emellett azonban szlovák anyanyelvű evangélikusként szoros kapcsolatba került az akkor még szlovák többségű egyház olyan képviselőivel, mint például Jozef Miloslav Hurban, akit több alkalommal meg is védett az evangélikus egyház magyarosodást követelő képviselőivel szemben.

Justh 1861-ben aktívan részt vett a szlovákok politikai alapdokumentumát, a turócszentmártoni memorandumot megfogalmazó gyűlésen is, később pedig támogatta a szlovák középiskolák alapítását, a szlovák mozgalomhoz kötődő bankok és nyomdák létrejöttét, de 500 forintot adományozott például a Matica slovenská céljaira is - természetesen titokban.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Justh „kettős ügynök”, vagy a szlovák és a magyar politikai elit között ingázó kalandor lett volna. Története inkább egy olyan réteg életébe enged bepillantást, amely mára mind magyar, mind szlovák oldalon feledésbe merült: ez a szlovák nyelvű magyar nemesség. Ez a réteg - amely 1847-ben a magyar statisztikus, Fényes Elek adatai alapján is legalább 30 ezer főnyi volt - sokáig össze tudta egyeztetni hovatartozás-tudatának két elemét: azt az évszázados hagyományokkal bíró identitást, amely a magyar nemességhez kötötte őket, és a gyakorlati életben használt szlovák anyanyelvüket.

E többes identitás azonban a modern szlovák és a modern magyar nemzeti mozgalmak összecsapásainak a hátterében ellehetetlenült: nem véletlen, hogy Justh József 1875-ös öngyilkossági kísérlete, majd halála is épp arra az időre esett, amikor a magyar politikai elit bezáratta a szlovák gimnáziumokat és a Matica slovenskát.

Demmel József: Pánszlávok a kastélyban. Justh József és a szlovák nyelvű magyar nemesség elfeledett története. Pesti Kalligram Kft. 286 oldal, 2014.