Epilálták magukat a reneszánsz nők

2014. március 12. 12:55

A 16. században elterjedt a háztartásokban egy kézirat, amelyre gyakran csak a "Titkok könyve" néven hivatkoztak. Ebben a kozmetikumok használatára buzdított a szerző, s a 20-25 évesnek látszó, puha, fényes és sima arcbőr elérésére vonatkozó instrukciókkal látta el az asszonyokat. A tökéletes arc kialakításán túl arra is tanácsokat adott, miként távolítsák el a testszőrzetüket.

Korábban

John Ruskin angol festő, műkritikust 1848-as nászéjszakáján annyira sokkolta mennyasszonya, Effie Gray meztelen testének látványa, hogy egyszerűen nem volt képes elhálni a házasságot. Pontosan nem tudni, mitől hátrált meg Ruskin, azonban a legtöbben arra gyanakodnak, hogy nejének dús szeméremszőrzete lehetett a fő ok. A mára kialakult kulturális szokásoknak megfelelően a szőr a férfiasságot szimbolizálja, így a hölgyek nagy része az ágyéki területen, a lábaknál és a hónaljnál megválik tőle. Egy 2005-ös tanulmány szerint a brit nők 90, az amerikai és ausztrál hölgyek több mint 80 százaléka epilálja testrészeit.

Sandra Bartky 1988-as esszéjében írt arról, hogy a 18. század végén egy addig soha nem látott - megfogalmazása szerint - "fenyítési" hullám indult el Európában a nők teste ellen, ami a modernitás egyik melléktermékének, az önfegyelemnek is volt köszönhető. Azonban ez az elmélet, amely azt sugallja, hogy az újkor előtt a testi szépség kevéssé volt fontos, könnyen megcáfolható.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a korai 16. századtól kezdve mekkora hatása volt a női aktoknak a korabeli hölgyek saját testükhöz való viszonyában. Sandra Cavallo kutatásai szerint az 1500-as években elterjedt a háztartásokban egy kézirat, amelyre gyakran csak a "Titkok könyve" néven hivatkoztak. Ebben a kozmetikumok használatára buzdított a szerző, s 20-25 évesnek látszó, puha, fényes és sima arcbőr elérésére vonatkozó instrukciókkal látta el az asszonyokat. A tökéletes arc kialakításán túl arra is tanácsokat adott, miként távolítsák el a testszőrzetüket. A szőrtelenítés aranykora tehát valójában a reneszánsszal érkezett el.

Az évszázadok során többször visszatért egy erősen lúgozott oldat, amely - a mai szőrtelenítő krémekhez hasonlóan - leszárította a bőr felületén lévő szőrszálakat. Bizonyítékok vannak arra nézve is, hogy Anatóliában i. e. 3000-ben egy "rhusma" néven nevezett pasztát használtak hasonló célra, amely később a 12. századi népszerű középkori könyvben, a Trotula című műben is felbukkant.

A Titkok könyvének 1532-es kiadása a következőképpen írja le a krém receptjét. "Forraljunk össze egy pint arzént és nyolc pint égetett meszet (1 pozsonyi pint kb. 1,67 liter, 1 angol pint kb. 0,56 liter), majd egy melegebb helyiségben (pl. fürdőben) a pasztát kenjük rá a szőrteleníteni kívánt területre. Ha a bőre éget, forró vízzel mossa le a kenetet, így a húsa nem mállik le." A milánói herceg házasságon kívül született leánya, Caterina Sforza (1463-1509), akit Da Vinci Mona Lisa című festményének modelljeként is azonosítottak, Experimenti című művében hozzátette, hogy "két miatyánknyi" ideig, vagyis körülbelül 2 percig kell a bőrön hagyni.

Ugyanakkor többféle szőrtelenítőrecept is keringett a kora újkorban. Az egyik sertésszalonna, mustár, boróka és víz hozzáadásával készült, míg a bolognai keverék macskaürülék és ecet elegyéből állt.

A szőrtelenítés azonban nem csupán az esztétika miatt volt fontos. Egy 1626-os értekezés szerint a testszőrzet a kártevők szaporodását is segíti, így emiatt is érdemes megválni a szőröktől. Sőt orvosi szempontok is felmerültek: a 16. században élt spanyol orvos, Juan Huarte szerint a sok testszőr mindkét nemnél az intelligenciát jelöli, azonban a hölgyeknél erős izomzattal, előnytelen külsővel, mély hanggal és gyakori meddőséggel jár együtt. Nem beszélve arról, hogy a túl sok testszőrzet csökkenti a nők pártalálási esélyeit is.

A reneszánsz "meztelensége" nem egyszerűen az emberi test vagy a tovatűnő antik múlt csodálatán alapult. A koreszme tulajdonképpen szűkítette a vonzerő addig sem túl tág fogalmát egy olyan társadalomban, ahol a nők számára a szépség volt az egyetlen kulturális "valuta", amely meghatározta jövőbeli kilátásaikat. Nem véletlen, hogy már akkor is sanyargatták a testüket, hogy megfeleljenek az ideális női eszménynek.