Magyar orvos műtéte változtatta meg Trianont

2014. február 16. 19:53 Csernus Szilveszter

Méltatlanul elfeledett epizódja Magyarország 20. századi történetének egy roppant különleges módon végbemenő területi gyarapodás. Ma már nem is sejtenénk, hogy Salgótarján egy része és a közeli Somoskőújfalu a trianoni békeszerződés értelmében északi szomszédunkhoz tartozott. Ám Csehszlovákia mindössze négy évig tudhatta magáénak „Somosova” környékét. Magyarország még egészen az 1920. június 4-én aláírt döntés sokkhatása alatt volt, amikor három és fél évvel később egy egészen aprócska szépségtapasz került az ország megsebzett testére. Kilencven évvel ezelőtt került sor Magyarország utolsó máig érvényben lévő területi növekedésére – ekkor „tért haza” ugyanis a Népszövetség döntése értelmében két magyar falucska, Somoskő és Somoskőújfalu Nógrád-vármegyében, amihez mesébe illő módon egy sikeres műtét vezetett el. De ugyanezen döntéssel sikerült négy év csehszlovák uralom után a macskakövet is Magyarország számára megmenteni.

Korábban

A „Palóc Olümposzon”

A trianoni békeszerződés 27. cikke írta hosszasan körül Magyarország új határait. Annak ellenére, hogy a békeszerződést törvénybe foglalták, az elkövetkezendő években több népszavazásos határkiigazításra került sor, zömmel hazánk javára. Ezek döntő többsége - tizenegy falu és Sopron környéke - az Ausztriának juttatott terület kárára történt 1923 márciusáig bezárólag; ám a magyar diplomáciának sikerült egy erősebb hatalom ellen határkiigazítást kieszközölnie, mégpedig a győztes fölényben lévő fiatal köztársaság, Csehszlovákia ellenében.

A trinanoni békeszerződés sok színmagyar településhez hasonlóan Somoskőt és Somoskőújfalut is Csehszlovákiához csatolta - ám a történet itt nem ért véget. Tudni kell hozzá, hogy a tájat adó Karancs-hegység (szlovákul: Mučínska vrchovina) vulkanikus kőzetének köszönhetően meghatározó volt a környéken a szén- és a bazaltbányászat. Már a 19. századtól sok befektetni vágyó budapesti vásárolt birtokot a Mikszáth által „Palóc Olümposz” névre keresztelt hegyen, köztük volt Prof. Dr. Krepuska Géza egyetemi tanár is. A Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora 1905-ben vett magának egy 2107 holdas birtokot Somoskő és Somoskőújfalu határában, ahol kőzet- és ásványgyűjtő hobbijának is élhetett.

A pesti kutatóorvos birtoka virágzott a rajta lévő bazaltbányával együtt, amikor 1920. egy júniusi reggelén arra ébredt, hogy birtoka már egy másik ország területéhez tartozik. Bár a békeszerződés „kőbe véste”, hogy a győztes államok „új lakosai” vagyonukban nem szenvedhetnek kárt, a bányák államosítása mindenesetre a feje felett lógott. Krepuska nemcsak korabeli lokálpatriótaként érezte a saját bőrén is Trianont, de Nógrád-vármegyéhez kötötték ott töltött gyerekkorának emlékei is. Az érthetően elkeseredett kutatóorvos el is panaszkodta bánatát a környezetében mindenkinek, kollégáknak, ápolóknak, sőt a pácienseknek is. Ekkor szólt bele a történetbe a véletlen.

következő oldal 1 / 5