Fájdalmas higanykúrával gyógyították a középkori gyermekeket

2013. augusztus 12. 13:58

Hihetetlen szenvedéssel telhetett annak a 10-13 év körüli gyermeknek az utolsó napja, akit nyolc évszázaddal ezelőtt Dániában temettek el. A halála előtt egy nappal nagy adag higanyt adtak a fiatalnak, amitől a súlyos beteg gyógyulását remélték. A vegyész kutatók egy új vizsgálat segítségével jutottak az eredményre.

Korábban

A gyermek halála előtti eseményeket Kaare Lund Rasmussennek, a Dél-Dániai Egyetem vegyészének és kollégáinak jóvoltából tudjuk, akik kifejlesztettek egy új módszert, amely felfedi az adott személy halála előtti napjainak részleteit. A higany egyébként különösen érdekes a régészek számára, hiszen szerte a világon számos kultúra szoros – sokszor halálos – kapcsolatba került vele.

„Azt nem tudjuk megmondani, hogy milyen betegségben szenvedett a gyermek, azonban az bizonyos, hogy néhány hónappal a halála előtt egy nagy adag higanyt kaphatott, amely dózist a halál beállta előtt egy vagy két nappal megismételtek. A tizenéves gyermek állapota valószínűleg a szülők által nem várt hirtelenséggel romlani kezdett, s a betegnek hihetetlen szenvedésben volt része” – mondta Kaare Lund Rasmussen.

A gyermek életének utolsó pillanatait a kutatók ezúttal nem a csontok elemzéséből következtették ki, hanem egy új módszer segítségével ismerték meg: a maradványokat körbevevő talajt vizsgálták meg. „Amikor a test a sírban bomlásnak indul, különféle anyagok, főként szerves vegyületek szabadulnak fel, amelyek nyomai megtalálhatóak a környező földben. A szervetlen anyagok pedig különféle módon, főként a szivárgó talajvíz segítségével évszázadok alatt jutnak ki a sírból. Ha képesek vagyunk a holttestet körbevevő földben azonosítani a vegyületeket, abból az elhunyt életének bizonyos szegmenseire is fény derülhet” – magyarázta a kutató.

A higanyt pedig érdemes keresni, folytatja a vegyész, ugyanis a talajban normál körülmények között ritkán található meg, azonban világszerte számos kultúrában használták orvosi célra; régészeti ásatások alkalmával Kínában, Olaszországban, Közép-Amerikában és immáron Dániában is találtak belőle. Már a római időkben is használtak bizonyos betegségek elleni hatóanyagként higanyt, s a középkori Európában sem tűnt el a borzalmas szokás, amire a szerzetesek kódexei világítanak rá. „A higany rendkívül mérgező anyag, ennek ellenére még a 20. század elején is alkalmazták a gyógyászatban” – mondta Rasmussen.

A talajmintát a tudósok elmondása szerint pontosan onnan kell venni, ahol egykor az elhunyt izomszövete vagy belső szervei "feküdtek". A vese környékén a legvalószínűbb, hogy találhatnak a kutatók higanyra utaló jeleket, ugyanis „ha a higany jelen volt a személy halálának beálltakor a vesében, akkor az valószínűleg átalakult higany-szulfiddá, ami meglehetősen immobil és a vízben feloldhatatlan, tehát évszázadokkal később is kimutatható. Ily módon akkor is információt tudunk szerezni a megboldogultról, ha a csontokhoz hozzá sem értünk” – húzta alá a kutató.

A vegyészeket antropológusok is segítették, akik a tüdő, a máj és a vese területéről is vettek talajmintákat, amelyek vizsgálata egyértelműen kimutatta a higany jelenlétét a gyermek szervezetében. A higany koncentrációja a tüdőből például rendkívül gyorsan, órákon, de legfeljebb néhány napon belül kiürül, azonban ezen szerv környékén is találtak higanyra utaló nyomokat a szakemberek, akik ez alapján úgy ítélték meg, hogy a halála előtt maximum 48 órával kaphatott a gyermek nagy dózisú higanyt.

Természetesen a csontokat is szokták higany keresése céljából vizsgálni, azonban ennek vannak bizonyos korlátai: ugyanis míg a föld elemzésével a halálozás előtti napokba és hónapokba is betekintést nyerhetünk, addig a csontok csupán a halál előtti évekről nyújtanak tájékoztatást.