Nagy kópék voltak a viktoriánus kori ifjak

2013. július 10. 18:47

Egy új kutatás szerint a viktoriánus kori gyermekek mégsem viselkedtek olyan jól, mint azt eddig gondolták. A rosszcsontok a frissen átadott parkokat ellepve gyorsan "birtokba vették" a méregdrágán elültetett fák ágait, kihalászták a tóból a díszhalakat, üvöltöztek a járókelőkkel, az idősebbek pedig - akiket a feljegyzések szerint a babakocsis anyukák csak nagy üggyel-bajjal tudták kikerülni - délig heverésztek másnaposan a pázsiton.

Korábban

Könnyen azt hihetnénk, hogy a Viktória angol királynő nevével fémjelzett korban, amikor a bigottság, a szigorú etikett, a rend, a kifogástalan öltözet és a jólneveltség mindennél előbbre valónak számított, a 19. században élt porontyok is átvették a szülői mintát, azonban a Manchesteri Egyetem legújabb kutatása szerint a viktoriánus kor gyermekei ugyanolyan engedetlenek voltak, mint a maiak.

Ruth Colton doktorandusz a 19. században a nagyvárosok levegőjének javítása érdekében épített manchesteri, londoni és West Yorkshire-i parkok régészeti ásatásaiból próbálja kihámozni és megérteni a korabeli ifjak meghatározó viselkedési formáit. A kutató megvizsgálta a közterületek szabályzatait, átnézte a korabeli újságcikkeket, fényképeket, képeslapokat, s kutatott a viktoriánus kori gyermekek fennmaradt irományaiban is, amelyekben bizonyítékokat talált a dohányzásra, alkoholfogyasztásra, fáramászásra és egyéb csínytevésekre is.

„A késő viktoriánus kor gyermekeiről van egy bizonyos képünk, amely a korszak alapvető jellemzőiről ragadt rájuk, s leginkább a 'prűd', a 'pedáns' és a 'mesterkélt' szavakkal lehetne jellemezni. Nos, ezt a képet a kutatásaim révén szeretném megváltoztatni” – mondta Colton, aki a londoni Roundwood és Vauxhall parkokat, a manchesteri Whitworth, a gatesheadi Saltwell és a West Yorkshire-beli huddersfieldi Greenhead parkot vette górcső alá.

A manchesteri Whitworth park

Ezek a parkok azon több száz erdős liget közé tartoztak, amelyeket 1880 és 1914 között a társadalmi harmónia, a családi értékek megóvása érdekében és a gyermekek viselkedése, egészsége és jóléte iránti növekvő aggodalom jegyében alakítottak ki. Colton szerint tévhit, hogy a viktoriánus kori gyerekeket igyekeztek elrejteni a világ szeme elől, valójában minden szülőben ott volt az érzés, hogy hagyni kell, hadd legyen gyermek a gyermek és játszhasson bátran a szabadban.

Azonban a felnőttek ezen törekvése és a gyermekek „szabadon engedése” egy sor szabálytalanságot eredményezett: a kamaszok fára másztak, tönkretették a drágán elültetett növényeket, alkoholt fogyasztottak és étkeztek is, ami ma nem tűnik túl nagy véteknek, ám akkoriban ez is szigorúan korlátozva volt számos közterületen. „A mai helyzethez hasonlóan a viktoriánus korban is volt a parkoknak egy 'sötét' oldala: rendeltetésük szerint a harmónia szigetei voltak, de sok esetben ez az ellentétjére fordult, s épphogy a konfliktusok melegágyaivá váltak” – magyarázta a kutató.

A korabeli újságok gyakran számoltak be olyan incidensekről, hogy a gyermekek és a fiatalok a parkok padjain üldögélve beszólogatnak és inzultálják a járókelőket. „A kamaszok gyakorta halászták ki a parkok tavaiból a díszhalakat, s szüretelték le a gyümölcsöt a fákról” – meséli a történész, aki már számos törött üveget, szemetet és egyéb, vandalizmusra utaló jeleket vélt felfedezni ásatásai során.

Amikor a manchesteri Whitworth parkot 1890-ben átadták, az iparváros egyik legszebb helye nyílt meg a lakók előtt, ahol csónakázótó, zenepavilon, csillagvizsgáló és gondosan megművelt virágágyások gyönyörködtették a szemet. Azonban már néhány héttel a megnyitás után gyakran megesett az, hogy a pici gyermeket babakocsiban a parkba lehozó dadáknak fűben alvó részeg fiatalok csoportjait kellett kerülgetniük.

A források szerint olyan esetekre is sor került, hogy a rakoncátlan gyerekek fabotokra szurkálták a tavak díszhalait, sőt a közeli juhtelep állatait bekergették a manchesteri parkba. A kutatócsapat tagjai régi szénsavas üdítőitalok kupakjai mellett színes üveggolyókat is találtak, ami azt mutatja, hogy különböző társadalmi osztályból érkezők játszottak egymással.

„A kutatási anyagunk kitűnően leképezi, hogy a park rendeltetésének megfelelően valóban azon kevés helyek egyike volt a korban, ahol a különböző társadalmi rétegek összekeveredhettek, s gyermekeik játszva versenyezhettek egymással” – magyarázta Colton, aki reményét fejezte ki, hogy munkájuk nyomán sikerül a viktoriánus kori gyerekekről alkotott tévhiteket eloszlatni. „Úgy vélem, van egyfajta tendencia, amely a jelent látva a múltat mindig megszépíti, remélem, kutatásaink segítenek megérteni, hogy korábban sem volt más a helyzet: a gyerek az mindig gyerek” – tette hozzá.