A Dreyfus-ügynek köszönhetjük a 110 éves Tour de France-t

A Tour megrendezésének gondolata különös módon a Dreyfus-ügyre vezethető vissza. A hazaárulással vádolt és ártatlanul meghurcolt zsidó származású francia katonatiszt, Alfred Dreyfus pere a 19. század végén egy évtizedig osztotta két táborra a francia társadalmat. A legnagyobb sportnapilap, a Le Vélo hasábjain Dreyfus mellett állt ki, ami felháborította az újságot hirdetésekkel szponzoráló, de a katonatiszt bűnösségében hívő Jules-Albert de Dion autógyárost. De Dion ezért megvonta támogatását és ellenlapot alapított, de a L'Auto alulmaradt az olvasókért folytatott versenyben.

Az új lap szerkesztősége 1903 elején válságtanácskozásra ült össze, amelyen utolsóként a legfiatalabb újságíró, a biciklisporttal foglalkozó Géo Levefre kapott szót. Ő - jobb ötlete nem lévén - többnapos kerékpáros verseny megszervezését javasolta, a hangzatos Le Tour de France elnevezéssel. Henri Desgrange főszerkesztő a tervet kockázatosnak tartotta, a pénzügyi igazgató azonban látott benne fantáziát, így 1903. január 19-én közzétették a versenyfelhívást. A kiírás szerint az öt szakaszból álló verseny május 31-én indult volna Párizsból és Lyont, Marseille-t, Bordeaux-t és Nantes-ot érintve július 5-én ért volna vissza Párizsba.

Mivel azonban a versenyzőknek éjszaka is nyomniuk kellett volna a pedált, és a részvételi költség is túl magasnak ígérkezett, csupán 15-en neveztek. A versenyt ezek után új feltételekkel írták ki újra: az időtartamot 19 napra csökkentették, a kezdés időpontját július 1-jére tolták és napi járandóságot ígértek a 20km/óra átlagsebességnél gyorsabban hajtó versenyzőknek. A nevezési díjat felére, 10 frankra csökkentették, a végső győztesnek 12 ezer, a napi futamokat megnyerőknek háromezer frankot ígértek. (Egy munkás évente kétezer frankot keresett.) A felhívásra így már nyolcvanan jelentkeztek, hivatásos versenyzők, amatőrök, munkanélküliek és egyszerűen kalandot keresők is.

Az első Tour de France 1903. július 1-jén 3 óra 16 perckor rajtolt el a Párizs közeli Montgeronból - a hír egyébként nem szerepelt a szervező L'Auto aznapi címoldalán. A hat szakaszból álló, 2428 kilométer hosszú útvonal Lyon, Marseille, Toulouse, Bordeaux és Nantes érintésével a Párizshoz közeli Ville d'Avray-nál ért véget. Hegyeken még nem kellett tekerni, az igen hosszú szakaszok között (az egyik nap 471 kilométert tettek meg) néhány napot pihenhettek a versenyzők. A rajthoz 60-an álltak, s 21 versenyzőt értékeltek az összetettben (aki feladott egy szakaszt, elindulhatott a következőn, de az összetett versenyből kiesett). A győzelmet Maurice Garin szerezte meg 25,68 km/h átlagsebességgel, 94 óra 33 perc 14 másodperces idővel. Garin 2 óra 49 perccel előzte meg a második helyezettet, azóta is ez a legnagyobb különbséggel megnyert Tour de France. (A legkisebb időkülönbséggel, 8 másodperccel az amerikai Greg LeMond nyert 1989-ben.)

A Tour de France-t ezután (a háborús évek kivételével) minden évben megrendezték, az idén a századik futam indul a korzikai Porto Vecchióból. A Tourt napjainkban 21 szakasszal és 2-3 pihenőnappal bonyolítják le. A versenytáv mintegy 3200 km, az útvonalon páratlan években az óramutató járása szerint, páros években azzal ellenkezőleg halad a mezőny. Általában 20-22 profi csapat indul, csapatonként kilenc biciklissel.

A versenyen vannak sík, normál (dombos) és hegyi szakaszok, valamint időfutamok, a versenyzőket és a csapatokat az egyes szakaszokon és összetettben is értékelik, az időeredményeket összesítve hirdetik ki az összetett győztest. A győzelem megszerzéséhez nem csupán kitűnő fizikai erőnlétre, hanem a versenyző és csapata jó taktikájára is szükség van.

1919-ben vezették be - az alapító újság színét idéző - sárga trikót, amelyet a verseny során mindvégig az összetettben vezető kerekes húzhat magára. Az áhított ruhadarabot legtöbbször, 96 napon át a belga Eddy Merckx viselhette, ő öt alkalommal a végső győzelmet is megszerezte. Rajta kívül még hárman büszkélkedhetnek öt összetett győzelemmel: a francia Jacques Anquetil és honfitársa Bernard Hinault, valamint a spanyol Miguel Indurain. Az amerikai Lance Armstrong 1999 és 2005 között sorozatban hét alkalommal diadalmaskodott, de doppingbotrányba keveredett és 2012-ben valamennyi győzelmétől megfosztották. Első és eddig egyetlen magyar versenyzőként Bodrogi László jutott ki a Tourra, ahol 2002-ben, 2003-ban és 2005-ben versenyzett.

A Tour de France tekintélyét az utóbbi időben megtépázták a sorozatos doppingbotrányok. A rendkívüli teljesítményt, erőt és kitartást igénylő versenyen a kezdetek óta használtak ajzószert a versenyzők: nitroglicerint, sztrichnint, később alkoholt, kokaint, de ezzel évtizedeken át nem foglalkoztak. 1965 óta viszont minden dopping tilos, de a versenyzők egyre kifinomultabb módszereit az ellenőrök legtöbb esetben csak utólag képesek leleplezni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Római Birodalom

• Egész életében a Római Birodalom feltámasztásáért küzdött I. Justinianus
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust
• Pompeji titkait a modern technológia fejtheti meg
• Végül bizánci provinciává süllyedt a vandálok rettegett afrikai királysága
• A római nép rajongott érte, a filozófusok megvetették a véres gladiátorjátékokat
• Évtizedek óta zajlik Komáromban a római katonai és polgárváros feltárása
• Az erényes római nő megtestesítőjeként tekintettek Corneliára, a Gracchusok anyjára
• Pokoli kínokat szenvedhettek el a Vezúv lábánál élő Pompeii lakói