Szándékosan kegyetlenkedtek-e a magyarok civilek ellen a Szovjetunióban?

Voltak súlyos atrocitások

Szakály Sándor nem vitatta ugyan a közölt dokumentumok eredetiségét, de a tartalmi hitelesség szempontjából súlyos kritikákat fogalmazott meg. Álláspontja szerint a periratokkal ellentétben egy magyar tábornok soha nem mondhatott olyat, hogy "fasiszta kormányom", továbbá erősen kétségessé teszi a jegyzőkönyvek életszerűségét, amikor iskolázatlan, félanalfabéta emberek precíz statisztikai adatokat sorolnak arról, hogy egy-egy terület műszaki eszközeiben, állatállományában milyen veszteséget okoztak a magyar katonák. A szakember szerint ezt különösen annak fényében kell kritikusan vizsgálni, hogy a szovjet főparancsnokság a visszavonulás során a "felperzselt föld" taktikáját alkalmazta, azaz, amit nem tudott magával vinni, azt inkább elpusztította, hogy ne kerüljön az ellenség kezére.

Szakály Sándor és Számvéber Norbert egyaránt kifogásolta, hogy a kiadvány hadtörténeti szempontból számos pontatlanságot, tévedést tartalmaz. Ungváry Krisztián ugyanakkor elmondta azt is: a magyar csapatok szerinte "iszonyatos rémtetteket" követtek el, továbbá a holokauszt részeseivé is váltak, például azzal, hogy gettókat ürítettek ki és katonailag a tömeges kivégzések helyszínén is biztosították a területet. Igaz, erről értesülve a parancsnokság egy idő után megtiltotta a magyar csapatoknak az ilyen akciókban való részvételt, Szombathelyi Ferenc vezérezredes, vezérkari főnök pedig egy ízben személyesen akadályozta meg több száz zsidó kivégzését.

Szakály Sándor szerint is kétségtelenül voltak súlyos atrocitások a szovjetunióbeli magyar megszálló csapatok körében, de a népirtás fogalma az ő esetükben kétséges, nem bizonyítható. Számvéber Norbert is azt erősítette meg, hogy szerinte a magyar csapatok nem csatlakoztak a németek által már a háború megindítása előtt kidolgozott faji alapú népirtáshoz, de való igaz, hogy a partizánháború során tömeges kivégzések is történtek.

Romsics Ignác hozzászólásában többször felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar csapatok kegyetlenkedése jobbára az erős partizántevékenységhez kötődött, és azokon a területeken, ahol nem voltak ellenállók, alig fordult elő magyar részről atrocitás. Ezzel összefüggésben Szakály Sándor megjegyezte: senki nem vitathatja, hogy a partizán a hazáját védi, ezt elismeri a hadijog is, és a partizán abban tér el a terroristától, hogy felelős parancsnokság alatt áll, fegyverét nyíltan viseli és megkülönbözteti magát a civil lakosságtól.

Romsics Ignác és Ungváry Krisztián egyaránt figyelmeztetett arra, hogy a német-szovjet háború nem egyszerűsíthető le a rossz és a jó harcára. Ezt támasztja alá szerintük többek között a két ország külügyminiszterei által 1939 augusztusában megkötött Molotov-Ribbentrop paktum, amely a közép-kelet-európai érdekszférák, köztük a független Lengyelország felosztását rögzítette, vagy az a jelenség, hogy a Szovjetunió egyes területein virággal fogadták a hódítókat, a Moszkvából irányított partizánok pedig a civil lakosság, saját honfitársaik terrorizálásával kezdték a támadók elleni harcot.

1. Vitatott kiadvány
2. Voltak súlyos atrocitások

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt