Stasi-iratok: a világ legnagyobb kirakója

2012. szeptember 18. 15:40

Több mint húsz évvel a berlini fal leomlása után azt gondolhatnánk, hogy a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi végleg a történelem szemétdombjára került. Öröksége azonban nagyon is jelen van: szakemberek egy újonnan kifejlesztett számítógépes programmal az állambiztonsági hivatal végórájában megsemmisítésre ítélt, kézzel széttépett iratanyagok millióit próbálják összeilleszteni.

Korábban

A Német Demokratikus Köztársaság és hivatalai nem tűntek el azonnal a keleti és nyugati világot fizikailag is több évtizeden át szétválasztó berlini fal leomlásával. Különösen a Stasi volt „elemében”: a Ministerium für Staatssicherheit (Állambiztonsági Minisztérium, Stasi) munkatársai hetekkel a világraszóló események után is irodáikban maradtak, s azon dolgoztak, hogy megpróbálják eltüntetni azokat a dokumentumokat, amelyek miatt könnyen rács mögé kerülhettek volna.

Ekkor azonban komoly technikai probléma merült fel: kevés ipari foszlatógép áll rendelkezésükre, s azok is silány kelet-német minőséget képviseltek, hamar elromlottak, ezért a hivatalnokoknak saját kezűleg kellett széttépniük az iratokat. A további tervek arról szóltak, hogy elégetik vagy kémiai úton megsemmisítik a pártállam szennyes ügyeinek írásos bizonyítékait.

A rendszerváltás azonban keresztülhúzta a rettegett állambiztonsági hivatal elkeseredett próbálkozásait: tüntetők ostromolták meg a Stasi-irodákat, amelyeket teljesen felforgattak, néhány iratnak pedig végleg nyoma veszett. A menthetetlen dokumentumok mellett persze rengeteg irat maradt az utókorra: a Stasi-anyagokat kezelő és az átvilágítások elvégzésével megbízott, 1991 óta működő hivatal nagyjából 110 ezer folyóméternyi iratot és egyebek között 1,4 millió fényképet őriz.

Van azonban nagyjából 4-600 millió papírdarab, amelyet még a Stasi dolgozói téptek szét és dugtak zsákokba a berlini fal leomlását követő politikai káosz idején. Az iratokat őrző hivatal bajországi szakembergárdája kezdetben azzal próbálkozott, hogy kézzel összeillesztik a darabokat, azonban hamar belátták, hogy hatalmas fába vágták a fejszéjüket, s óvatos becslések szerint is több száz évbe telhet, mire újból összeragasztják a dokumentumokat.

„A Stasi egy olyan hivatal volt, amely szerette megtartani iratait” – nyilatkozta a BBC-nek Joachim Haussler, az iratokat őrző BSTU (Der Bundesbeauftragte für die Stasi-Unterlagen) munkatársa, aki elmondta, hogy ma a „számítógépek gyorsabbak, olcsóbbak és emlékeznek arra is, amire az emberek már nem”. Ez a herkulesi feladat hívta életre az ePuzzler-t, amelyet a m3-t is feltaláló berlini Fraunhofer Intézet fejlesztett ki.

A körülbelül 2-3 centiméter nagyságú darabokat először kiveszik a zsákokból, „kivasalják”, majd beszkennelik. Ezek különböző fájlokba kerülnek, ahol a papír színe mellett az is kiderül, hogy a rajta levő információ írógéppel került rá vagy kézírással, s hogy milyen rövidítéseket tartalmaz. Egy komplex matematikai program végül az információmorzsákat és a papír formáját összepárosítja a többivel.

A BSTU-ban emellett egy másik projekt is folyik: a Stasi egykori berlini főhadiszállásának helyiségében egy kis csapat a titkosrendőrség által hátrahagyott több ezer hanganyag digitalizálásán dolgozik. A kutatók sokszor a sötétben tapogatóznak, mivel az anyagokat semmilyen címmel nem látták el, így hangfoszlányokból kell rekonstruálniuk az adott történetet.